A 19.-20. század fordulóján általánossá vált a válság érzete. Az első világháború kirobbanása betetőzte ezt a hangulatot, a civilizáció csődjeként élték meg. Elveszett az emberség, kudarcot vallott a humánum. A korabeli krízisirodalom, és művészeti irányzatok (szimbolisták, futuristák) ezt az életérzést tükrözik vissza. Spengler "Nyugat...
A világ a szeretetre van berendezve, mégis pontosan ez hiányzik belőle - véli a bukott ember. És innét támad az unalom. A képzelt jó a maga unalmasságával ugyanúgy a valós rossz irányába, a teljes emberi csőd felé sodor, mint a képzelt irgalom a bűnre való csábításával. Ezért erkölcstelenek az átlagregények és az átlagfilmek, mert csak ezt tudják...
Jeruzsálemben nem a külső szépsége a lényeges. A város szépsége egy szellemi eszmény szépsége. Jeruzsálem Isten gondolata, amely kőben és történelemben öltött alakot- ez teszi annyira egyedülállóvá a világ városai között.
Izrael története magában foglalja az emberi élet egész skáláját, az isteni ihletettség és önfeláldozás magaslataitól a bűnös gonoszság és áruló engedetlenség mélységéig. Egyszer az élő hit és önzetlen kegyesség, a nemes előképek és példák ideje, máskor a polgárháborúk, a pártoskodás és belső feszültségek, korrupció, vak előítélet és szűklátókörűség...
