Zseni és őrület

Lombroso hírhedt tana olyan beteg folyamatokért felelős, melyek napjainkban is mind nagyobb erővel hatnak. Gyökeréig megmérgezte az irodalmi életet és a közvéleményt, súlyos művészi és szociális károkat okozott. Legkisebb kára az irodalomra, hogy teljesen tehetségtelen bolondokat csábított irodalmi próbálkozásokra. Bomlott életük kitermelte a hamis szillogizmust: őrült vagyok, tehát zseni vagyok. Izmusokba szerveződve a leghülyébb svihákságot tudják művészetté téveszteni. A nagybetűt kisbetűvel írják, a kisbetűt naggyal, nem tesznek írásjelet, vagy mindenhova tesznek, ahova eddig nem. Az igazi károkat az okozta, hogy az igazán tehetséges írók műveinek őrült elemeit ódázták a kritikusok művészetté. Csődületet, hírt, harcot és pénzt ezek a beteg elemek teremtettek ezek közé az írók köré. A következmény az lett, hogy az író már szándékosan csinált ilyen beteg és őrült vonásokat mutató műveket. A zsenit nem, de az őrültet jól lehet szimulálni. A szociális kár sem volt kisebb. A lombrosói elvek páratlanul népszerűek lettek, és az átlagolvasó úgy gondolta, ha nem érti a nagy művész művét, akkor nem ő a szűkös értelmű, hanem az a bolond. Ez a visszás felfogás a zseni történelmi hatását nagymértékben megsemmisítette. Megcsodálták a zsenit, de amikor nagy tanításainak megvalósításáról volt szó, akkor jött a fölényes mosoly, hiszen ez csak egy zseni, egy bolond. Így jött az ízléstelen Széchenyi-imádat Széchenyi minden alapelvének megtagadásával, valamint Petőfi emberi és történelmi tartalmának mindennapi meggyalázásával. Ennél a tannál képtelenebb svihákságot nem talált még ki zseninélküli őrült. A normális elmeállapot, és az őrület nem két teljesen külön egységű, egymástól abszolúte elhatárolt képlet, melynek teljes különbsége abban összegződik, hogy az egyik egész egészség, a másik egész betegség. Az őrület folyamatai a normális elme folyamataiból tevődnek össze, csak túltengő, vagy félreficamodott összetételekben. A normális elme, mint százszázalékos rend, nem is létezik, csak gondolatbeli képlet. Van végtelen fokozatban többé-kevésbé egészséges és többé-kevésbé beteg pszichéjű ember. Az ember az őrülettel határos jelenség, embernek lenni az őrület egy neme. A zseni az én látásomban egy közösség (faj, nemzet) világképlete. A zseni mindig egy időben és térben milliókat egybefoglaló szintézis. 

1. A zseni egy közösség múltjának és jelenének legegyetemesebb meglátója. Ok és okozatok egységes rendszerében látja faja egész életét. 

2. A zseni egyszersmind a közösség e meglátott életének legegyetemesebb és legintenzívebb megérzője. A közösség életet kereső ösztönei benne a legerősebbek. 

3. Ő termi meg azokat a gondolatokat, melyek fajának megváltást és jövőt jelentenek. A zseni a legtisztább képletű, legegyetemesebb életakarata a közösségnek. A zseni tehát legegyetemesebb történelmi funkciója egy közösségnek. 

Elmaradhatatlan velejárói: 

1. A zseni a lehető legkevésbé egyén. A zseni a közösség, a mindenki: az örökkévalóság jegyében. 

2. A zseni millió és millió emberéletnek az értelmi és érzelmi összefoglalása, így ő a legteljesebb rend, a legegyetemesebb egyensúly, és abszolút szellemi egészség. Ha zseninél is, mint bárki másnál vannak patológikus szellemi folyamatok, azok zavarják, és nem engedik teljessé fejlődni a zseni képletét. 

Miért köti össze előszeretettel a közönség a zsenit a bolonddal? 

1. Az átlagember a maga önzését napi kis célokba éli bele, a zseni a maga titáni életét az egyetemesbe, az időben meg nem haló közösségbe, nemzetbe. Céljai, eszközei az átlagembertől nem láthatók, meg nem érthetők. Legcélszerűbb gondolatai és tettei egy tétova bolond öngyilkos hadonászásának látszanak. Mert az ember nem látja mögötte a ma megfizető kis önző célt, az estére kijáró profitot. 

2. Az arányok végletesen különböznek. A zseni a közösség összegzése: ami az átlagemberben félig meddig jelen van, az a zseniben történelmi problémát megoldó, jövőt kialakító titáni erővel nyilatkozik meg. A zseni hősi lendülete sok az átlagpolgárnak, mert az ezzel veszélybe sodorja hétköznapi érdekeit. Aki millió lélek legmélyére viszi a történelmi igazságot, annak mérhetetlen erejű áramot kell kisugároznia. Erről hiszik azt, hogy ez a roppant áram egy őrült elme rapszodikus vonaglása. 

3. A modern életpiacon üzleti érdek, a kíváncsiság betegre fokozva irányítja rá a tömeg érdeklődését ezekre a roppant emberi jelenségekre. A zseni maradjon meg tisztának, erősnek, hősnek. Ne a trükközők és az üzlet felé forduljon. Keressen magának egy millióknak jövőt adó nagy célt, szeressen és gyűlöljön a hős végtelen lendületével, öntözze vérével új vetésre az emberbarázdát. Művei túlélnek minden sarlatánizmust. (1927) 

Szabó Dezső " Zseni és őrület" in "Az egész látóhatár", Püski kiadó, Budapest, 1991