Wallerstein rendszerelmélete

Wallerstein a fejlődés gazdaságpolitikai, összehasonlító jellegű makro-elméletét hozta létre

Rendszerelmélete

Fő művének magyarra fordított első kötetében a "hosszú XVI. sz. (1450-1640) történeti fordulatának, a kapitalizmus kialakulásának elemzésével foglalkozik.

Módszertani kiindulópontja: a tények elemzését megelőzi a koncepcióalkotás (ld. világrendszer). Egy rendszer vizsgálata csak unidisziplinárisan, egységes társadalomtudományi megközelítéssel történhet. A különböző tudományágak szerinti multidisziplináris vizsgálat a szervezet egységeinél alkalmazható.

Wallerstein a fejlődés gazdaságpolitikai, összehasonlító jellegű makro-elméletét hozta létre. Az egyes országok változásait nem elégséges önmagukban szemlélni, hiszen a világ a XVI. század óta egy mindent átfogó rendszert alkot, ami azonban nem jelent politikai integrációt is egyúttal. Elmélete ezen a ponton összecseng a függőség-, és a mai globalizációs-elméletekkel.

A világrendszer olyan társadalmi rendszer, amely határokkal, struktúrákkal, részcsoportokkal bír. A rendszert az egymással harcban álló erők alakítják: a benne ható feszültségek révén tartják egységben, és azzal szakítják szét, hogy minden csoport a világrendszer saját előnyére történő átalakításának módjait kutatja.

Európa felemelkedése előtt is léteztek rendszerek:

• világbirodalmak: ezekenbelül egy politikai rendszer állt fenn (Kína, Római Birodalom, latin-amerikai birodalmak), de ezek nem voltak kapcsolatban egymással, egymásról nem tudtak. Erre a korszakra is használható a centrum, periféria felosztás: Rómában Itália tekinthető centrumnak, a provinciák perifériának.
• világgazdaságok: olyan rendszerek, amelyekből hiányzott az egységes politikai rendszer, ezek mindegyike a felbomlás, vagy a birodalommá alakulás sorsára jutott. Az árucsere a luxustermékekre korlátozódott, a korlátozottan felhalmozott tőke nem volt elég a politikai stabilizációra.

Az egységes világgazdaság akkor tudott kialakulni, amikor a közlekedési és kommunikációs lehetőségek ezt már lehetővé tették. Ez a feudalizmus válságának következményeként valósult meg: a válság (éhségek, járványok, háborúk, parasztmozgalmak) megoldása a földrajzi terjeszkedés, a nemzetállamok kialakítása, a világméretű munkamegosztás volt.

Kolumbusz felfedezőútját követően, az Újvilág kirablásának, és az ottani lakosság kizsákmányolásának megkezdésével jött létre az a világgazdasági rendszer, amely elsőként fogta össze a világot egyetlen világrendszerként. A rendszer piacgazdaságon alapul, jellemzője az egész világ gazdasági integrációja, és a korlátlan tőkefelhalmozás. A XVI.-XVII. században a kapitalizmus egyszerre jött létre, azóta csak bővülés és ciklikusság figyelhető meg.

A modern világrendszer attól különös, hogy 500 éve áll fenn, mint világgazdaság. A világrendszer leegyszerűsítve a világméretű munkamegosztás rendszere, gazdasági egység a termelés és csere hálózata révén, de nem politikai egység a kulturális alrendszerek megléte miatt. A gazdasági szervezete (kapitalizmus) azért volt képes fejlődni, mert belül nem egyetlen, hanem politikai rendszerek sokasága létezett. A XV. században nincs nagy különbség az egyes régiók között, a XVI. században már nagymértékű a polarizáció, egyenlőtlen rendszer alakul ki.

A világrendszer jellemzői:

• gazdasági egység, nem politikai, a gazdasági döntések világszintűek, a politikaiak kisebb egységekben, nemzetállamokban történnek;
• világszintű munkamegosztás létezik, termelés, kereskedelem, munka szoros kapcsolatban vannak, államhatárokon átnyúló kereskedelmi hálózat működik;
• a rendszer fő motorja a korlátlan tőkefelhalmozás, ez a piacokért, nyersanyagért, munkaerőért az államok közötti konkurenciaharchoz vezet;
• a korlátlan tőkefelhalmozás expanzióhoz vezet, a még nem integrált területek bevonásához, ez mára már régen lezárult;
• az expanzió egyenetlensége miatt különböző fejlettségű zónák, alrendszerek alakulnak ki a világrendszeren belül;
• a konkurencia a rendszer válságához vezet, a rendszert stagnálás és dinamikus fejlődés egymást váltó hullámai jellemzik, minden eddigi válság a rendszer átalakulásához vezetett.
• a rendszer dinamikája: belső ellentmondásai hajtják, mindenekelőtt a tőkések haszonra, befektetésre, fejlesztésre, monopolhelyzetre törekvése, ill. a munkások és alkalmazottak törekvése magasabb bérekre.

A világrendszer fejlődésének korszakai:

• 1450-1640 (eredet)
• 1640-1815 (megszilárdulás)
• 1815-1917 (expanzió)
• 1917- (konszolidálódás)