Világbordély

Alapjában véve minden kor erkölcstelen, és hogy az erkölcstelenség gyakran nem jelent egyebet az erkölcsösség magasabb, szabadabb, bonyolultabb formájánál. A középkor esetében azonban el lehet mondani, hogy alaposan túllépték az erkölcstelenségnek azt a normális és törvényes mértékét, mely valószínűleg az emberiség állandó alapjaihoz tartozik. Egy erkölcsi merevgörcs tünetei jelentkeztek, tökéletes anästhesis minden erkölcsi érzékeléssel szemben.

A nemi érintkezés szabadságára legjellemzőbbek a mindenütt, még falvakban is fellelhető fürdőházak, amelyek nem egyebek szerelmespárok találkahelyénél, ismeretségek keletkezésére alkalmas intézményeknél. Férfiak és nők teljesen meztelenül fürödtek, legfeljebb ágyékukat födte egy kis kötény, s többnyire reggeltől estig: vagy ugyanabban a kádban párosan, vagy nagy medencékben, melyeket erkélyek vettek körül a nézők számára, természetesen szeparék is voltak. Ezeket a helyiségeket nem csak szajhák és könnyelmű asszonyok látogatták, hanem mindenki. Még lazább élet bontakozott ki a fürdőhelyeken, ahol a betegeken kívül mindenféle kalandor élveteg férfi és szereleméhes nő is együvé özönlött.

Sokat hallani magzatelhajtásról előkelőbb körökben. A "női házak" számosabbak voltak, mint valaha: minden kis városban több is volt belőle. Jellemzőek a hatósági intézkedések, melyek megtiltják, hogy olyan lányokat vegyenek fel, akiknek még nincs mellük; minden látszat szerint szokás volt tehát gyerekeket is bordélyba vinni. Éppolyan jellemző az a tilalom is, hogy tizenkét és tizennégy éves fiúkat nem szabad a női házba mint vendégeket beengedni. Nem ritkán férjes asszonyok is eljártak oda. Az úgynevezett "csinoskodók" egyébként bizonyos társadalmi tekintélyt is élveztek. A fejedelmek nyilvános fogadtatásánál testületileg jelentek meg, mert éppoly szervezettek voltak, mint minden más ipar. Különösen komolyan panaszkodtak az apácakolostorok piszkos konkurenciája miatt, mert általában az akkori szóhasználatban apáca és ringyó majdnem azonos fogalmak voltak. Egy frank kolostorban a pápai vizsgálat során kiderült, hogy majdnem minden apáca áldott állapotban volt. A férfikolostorok is orgiák színhelyei voltak, s a homoszexualitás mindkét nem rendtagjai között el volt terjedve.

Figyelemre méltó a "próbaéjszakák"szokása. Ez abban állt, hogy a lány minden gyöngédséget megengedett szerelmesének, anélkül, hogy odaadta volna magát. Ily módon mindkét fél meggyőződhetett a partner képességeiről, és ez az érintkezés egyáltalában nem vezetett mindig házassághoz, sőt, a lány éppoly gyakran volt lemondó fél, mint a férfi. Ez a szokás a legmagasabb körökben is napirenden volt mindenütt. Sőt, a házasember nem ritkán azzal tisztelte meg vendégét, hogy "hitre és bizalomra" felesége mellé fektette. Másrészt a házasembereknek nem csak hogy gyakran volt nyilvános ágyasuk, hanem a törvénytelen gyerekeket együtt nevelték fel a törvényesekkel.

Mindennek az a magyarázata, hogy szexuális téren még a legnagyobb elfogulatlanság uralkodott. Illetlen és trágár dalok nyilvános táncmulatságokon egészen közönségesek voltak, az udvariasság hivatalos formái csókok és ölelések voltak; ha egy udvarló ki akarta mutatni hódolatát egy hölgynek, akit az imént ismert meg, egyszerűen a keblébe nyúlt. Férfiak és asszonyok a legelfogulatlanabb módon vetkőztek le egymás előtt, minden alkalommal: Párizsban XI. Lajos királynak a város legszebb lányai meztelenül mutattak be pásztorjátékokat. Semmi okunk arra, hogy ezeken az állapotokon farizeus módon megbotránkozzunk: akkor csupán nyíltan és leplezetlenül folyt le az, ami később titkon és álcázva, de éppen az a tény, hogy a közvélemény szentesítette, az akkori emberfajta gátlásnélküliségének tünete.

Egon Friedell "Az újkori kultúra története I." Holnap Kiadó, Budapest, 1989