„Vadak” és civilizált emberek

Történtek kísérletek arra, hogy pontosan kijelöljék a primitív és a civilizált népek közötti határvonalat. A civilizált embert a primitív embertől fokozati és nem lényegi különbség választja el. A primitív emberre a korlátozott szellemi horizont jellemző, ami kisebb tudásanyagot és nem szűklátókörűséget jelent, hiszen teljes harmóniában van sajátos kultúrájával.

A primitív népeknél gyakori az olyan kulturális egyoldalúság, ami szörnyűségeket eredményezhet. A fantasztikus ajakdíszek, a titkos társaságok, a vérontás a kultúra kicsapongásainak példái. Ezek a jelenségek azonban sokkal inkább a kultúrára, semmint az egyén lelki alkatára jellemzőek.

A primitíveknél gyakran hiányzik a gondolkodás és cselekvés szabadsága. A primitívek valószínűleg túlnyomóan "extrovertáltak". Számukra a tömeg akarata döntő, még akkor is, ha ez egyetlen személy despotizmusában jut kifejezésre. A primitíveknél tehát a többség és a hagyomány dominál, a civilizáltaknál az egyéniség és az ésszerűség. Mélyebb különbséget látunk a fáradékonyságban, ami a primitíveknél a folyamatos munkánál tapasztalható. A primitív ember hajlamos nem törődni a dolgok menetével, ami az európai ember számára zavaró. A kényszerítés a legtragikusabb következményeket vonhatja maga után: a spanyol hódítást öngyilkossági járvány követte Nyugat-Indiában.

Fontos jellemző még az önuralom hiánya. Az érzelmek nyíltan jutnak kifejezésre, erős a hajlandóság a játékra, a nevetésre, a vad pusztításra.

A társadalom nem csupán az adott időszakban élő emberek összessége, hanem magába foglal minden előző generációt. A társadalomra átszálló kulturális hagyomány az a keret, amelyen belül az élet kinyilvánítja magát, és ez a keret határozza meg a közösség ideáit is. Ehhez képest vannak független szellemek, és eretnekek is a primitívek között, nekik köszönhető a haladás.

A primitívek nem érzéketlenek a logika iránt, a kauzalitás törvényét nap mint nap alkalmazzák. Szűkebb tapasztalati készletük azonban hamarabb kimerül, mint a miénk. Elégtelen a kritikai képességük, amelyhez az a naív hiedelem társul, hogy ők számítanak a világ központjának.

A primitívek gondolkodása érzelmeikhez kötődik, képtelenek megkülönböztetni az objektív és szubjektív fogalmakat. Ezért közömbösek az önellentmondások iránt, ameddig azok a társadalom egységét fejezik ki.

A természet változatosságának körén belül az emberi szellem mindenütt azonos. A tűzföldi bennszülöttek sem gondolkodnak más módon, mint a mi kultúránk szellemóriásai. Gyorsabban kifárad, ha egy gondolatmenetet kell követnie, könnyebben hat rá környezete, és hamarabb teret enged érzelmeinek. Kevesebb a tapasztalata és kisebb a tudása, de nem ostoba és főleg nem elmebeteg.

Kai Birket-Smith "A kultúra ösvényei", Gondolat kiadó, Budapest, 1969