Trója

Heinrich Schliemann 1870-1890 között ásta ki Hiszarlikot. Négyszögű kockákból épült, összeégett várfalakat talált egy lehordatott domb alatt, és még fegyvereket, ékszereket, cserepeket, aranyat. A "trójai leletet" a berlini múzeumnak ajándékozta.

Amióta világ a világ, minden hatalom vérségi, vagy szellemi ősökkel öregbíti tekintélyét, regés ősapák a legelőkelőbb törvényesítő jogforrások, félistenek, héroszok, ország- és városalapítók egy kitalált családfán. Trójaiaktól származtatták magukat a perzsák, a latinok, az angolok (London a középkori versekben Troynovant, Új Trója). A görögök megtették magukat a vitéz és ravasz ostromlók ivadékainak. Mielőtt Xerxész felvonult ellenük, megbosszulni képzelt őseit, áldozott a trójai Hektór legendás sírjánál, s aztán fölégette Athént; mielőtt Nagy Sándor a perzsákra indult, hogy megbosszulja az athéni szent Akropolisz feldúlását, Akhilleusz sírjánál áldozott, s utána elhamvasztotta Perszepoliszt.

Arra senki se gondolt (legalábbis Homérosznál), hogy görög gyilkol görögöt. Maguk az istenek a tanúk, egyik részük hellénpárti, a másik Trója oldalán harcol, de mind az Olümposzról valók, nincs köztük egy szál idegen. Azonos a szembenállók harcmodora, fegyvereik, hadi és egyéb szokásaik, tolmács nélkül szól minden kihívás. Ráadásul a Hektór görög eredetű név, mükénéi, míg Odüsszeusz és Akhilleusz nem az!

Volt-e azonban trójai háború? Elméletileg kellett volna, hogy legyen. Tengerszorosok urai, a kapusaik vagy könyörtelen vámszedők, vagy szétzúzásra vannak ítélve. Trójának kulcshelyzete volt a Márvány-tenger összeszűkülő kifolyásánál, a Dardanellák végén. Ez az egyetlen út, hogy a Boszporuszon behatolhassanak a Fekete-tengerre. Mivel a Dardanellák vízáramlása kifelé nagysodrású, ókori hajósok bajosan tudtak megküzdeni vele ellenirányban, s föltehetőn inkább kirakodtak Trójánál, a torkolati síkságon, egy darabig tengelyen folytatták a szállítást, majd ismét ráereszkedtek a Márvány-tenger csendesebb részére. Szövetkezett nagy hadi vállalkozást is megért ilyen fölényes helyzetű kapuőr lefegyverzése.

Jó ideig úgy gondoltuk, hogy a leghatalmasabb kalózkirály, Mükéné urának vezérlése alatt számos fejedelem összefogott egy háborús expedícióra, hogy gabonához, nyersanyagokhoz, és rabszolgákhoz jussanak a Fekete-tenger partján. Mégis a Homérosz megénekelte háborúban erősen kételkednek a tudósok. Schliemann 1870-től kezdődően bontotta ki Tróját, megszállottan és kíméletlenül, világraszóló sikerrel, s elég kártevőn. Csak az 1930-as években teremtett rendet a felbolygatott rétegekben Carl Blegen régész. Kilenc városgyűrűt hámozott ki Kr. e. 3000- től Kr u. 400-ig, és a VII/a lett volna Priamosz király székhelye. Blegen nagy felfedezése, hogy a kilenc város közül a legnagyobb, a hatodik, Schliemann elképzelt Trójája kardcsapás nélkül, földrengéstől pusztult el sokkal hamarább. Romjaira egy zsúfolt, és szegény új város épült. Ez a VII/a város valóban elhamvadt, fölégették, s éppen a trójai háború feltételezett idején. A baj csak az, hogy ez nem bírt volna ki hosszú ostromot, féléveset sem, s kár lett volna a rengeteg áldozatért. Ráadásul ekkor semmisültek meg az ostromlók várai, városai is. A trójai háború idején (Kr. e. 1194-1184?) még állt a hettita birodalom, ennek levéltára tud ugyan a görögökről, de semmit sem a szomszédos trójai háborúról. Kr. e 1200 táján népvándorlási hullám söpörhetett végig északról a mediterrán térségen, nagyrészt elpusztítva a mediterrán civilizációt. Égett Athén, Mükéné, Pülosz, és Trója is, a jelentéktelen hetedik város. A támadók a tengeri népek néven szerepeltek az egyiptomi krónikákban. A Nílus deltánál sikerült őket végül megállítani. A támadásról az Ószövetség is tanúskodik, a zsidókat legyőzve letelepedtek Gáza körül, akkori nevük filiszteus volt. Ez a történelmi esemény az ott élő népek mélytudatában kitörölhetetlen, traumatikus emlék maradhatott. Ha volt is trójai háború, az nem a mai Hiszarlik mellett kiásott városért folyt. Homérosz félezer év múlva élt, ez komoly időbeli űr. Nem messze élt a mondai harctértől, és vándorlás közben költői szabadsággal szemelte ki a festői romot.

Cs. Szabó László "Görögökről", Európa könyvkiadó, Budapest, 1986