Tolsztoj és a vallásbölcselet

"Isten az élet"  

Irodalmi sikereit követően, boldog házasélet közepette 1869-72 között lelki gyötrődések érték el az írót. Naplójában számolt be egy halálfélelemben eltöltött éjszakáról, aminek sorsfordító következményei lettek. Ezt követően rendszeresen forgatta a Bibliát. 50 évesen úgy érezte: élete kisiklott, az öngyilkosság vonzotta. A krízisből az évtized végére új emberként került ki.

Lelki fordulata a következőket jelentette: az esztétikai életszemléletét etikaira cserélte fel, társadalmi nézőpontról metafizikaira váltott. Szépirodalom helyett a vallásbölcselet érdekelte. Maga is lelki újjászületésnek nevezte ezt a pontot: ekkor kezdi önmagában az Istenről alkotott képét tisztázni. Eljut a salamoni "mi haszna van"- kérdés felvetéséig: mire való a gazdagság, a hírnév, a parasztok oktatása, vagyis mindaz, amiért mindeddig küzdött, úgy látta minden értelmetlen. Ami korábban oly fontos volt (becsület, hírnév, kultúra, vagyon, jó életminőség stb…) értéktelenné vált, és azok a dolgok kerültek előtérbe, amelyeket a világ alacsonyrendűnek ítélt (egyszerűség, szegénység).

Isten gondolatára lelke megkönnyebbült: "Isten az élet" váltotta fel a korábbi "az élet az Isten" eszméjét. Új útra tért: a filozófusokban csalódva, hívő emberek társaságát kereste, traktátusokat olvasott, görögül és héberül tanult, hogy a Bibliát tanulmányozhassa.

Valójában nem Istennel találkozott, hanem a hittel, a hit parancsoló szükségességével. Az öngyilkosságot úgy hárította el magától, hogy mohón kapott a vallás után. Három évig misére járt, gyónt, áldozott, böjtölt. Az 1877-79 közötti éveket nevezik pravoszláv korszakának, ami a formaságok külső követését jelentette, mégis nagy szerepe volt későbbi alkotói munkásságában. 1879-ben élte meg legmélyebben a lelki válságot.

Lelki fordulata ma már vitatott. vannak kutatók, akik úgy vélik, nem volt fordulat az első, és második életszakasza között, annyira szoros a kapcsolat közöttük. Ha pedig mégis volt ilyen fordulat. akkor az korábban, a "Háború és békével" ill. az "Anna Kareninával" kezdődött. Első két nagyregénye bizonyítja, hogy az író már rátalált a vallás fő kérdéseire. Isten a világ ura ("Háború és béke"), de a világban jelen van a bűn is ("Anna Karenina"). Munkásságának következő szakaszában e két erő egymásnak feszüléséről olvashatunk.

Tolsztoj e szerint a '60-as évek elején váltott lelki vonalra fivére halála után, ekkortól kereste az élet és halál értelmét. 1865-ös írásában ("A vallásról"), már saját vallásos tételeit fogalmazta meg a pravoszláv hittel szemben. Ez az elfogadhatóbb felfogás azt állítja tehát, hogy az 1860-70-es években lelki átváltozása megindult, de a belső érése lassú folyamat volt.