Tolsztoj, az író

Tolsztoj felkészülése az alkotómunkára

Tolsztoj munkásságából eszmei fejlődésével, és valláshoz fűződő kapcsolatával foglalkozunk. Áttekintjük, milyen élethelyzetek nyomán jutott el az író ezeknek a témáknak a feldolgozásához.

Írói szemmel nézve gyerekkori neveltetésének legfőbb hozadéka a családi boldogság szerepének fontossága, és a grófi család felmenőinek élményanyaga volt. Világi jellegű nevelést kapott, de már gyerekkorában látott példát környezetében - nagynénjénél -a hívő életre.

Már ekkor rengeteget olvasott, a bibliai történetek a kedvencei közé tartoztak. Serdülő kora óta lelkiismeretvizsgálatot tartott, életszabályokat fogalmazott meg a maga számára. Ezekben összefoglalta "felebarátai", és az Isten iránti kötelességeit, amit rendszeresen számon is kért magán. Legfőbb célja ezzel az öntökéletesítés volt, erénymintává kívánta fejleszteni önmagát. Magában látván az életerő forrását, felhagyott az imádkozással, és a templomba járással is.

1847 óta naplót vezetett, 63 éven keresztül, egészen a haláláig. Ennek is köszönhető műveinek önéletrajzi jellege. Intézményes tanulás helyett olvasással képezte magát, egyetemi tanulmányait korán abbahagyta. Ifjúkorának volt egy sötét, kicsapongó szakasza, amikor 3 évig még a naplóját sem vezette, lelkiismeret-furdalása miatt. Tivornyák, kártya, vadászat, cigányokkal átmulatott éjszakák jellemezték ezt az időszakot.

22 évesen kezdett el írni, a lelkes fogadtatás kapcsán határozta el, hogy ez lesz valódi hivatása.

Rossz szokásaitól, adósságaitól, és önmagától menekülve, a Kaukázusba "száműzte" magát (1851). Ez volt az íróvá érlelődés, és tapasztalatszerzés kora. A természet mindent felülmúló szépsége lenyűgözte, úgy érezte, ha "egybeolvad" a természettel, akkor Istenhez is közelebb kerül.

Életének következő állomása a krími háború, Szevasztopol erődjének ostroma volt (1854-55) Hazafias érzelmekkel eltelve érkezett ide, de korán felismerte a háború értelmetlenségét. Itt szerette meg az egyszerű katonákat, rajtuk keresztül pedig az orosz "népet". Találkozott az önfeláldozás szép példáival is.

A háború elgondolkodtatta az emberiség sorsát illetően: egy 1855-ös naplóbejegyzésben már arról írt, hogy új, krisztusi vallást szeretne alapítani- a kor racionális gondolkodásának megfelelően- dogmáktól, természetfeletti elemektől megtisztítva, az emberiség egységének érdekében. Vissza kell térni az evangéliumból táplálkozó ősi kereszténységhez, az anyagi boldogság és erkölcsi tisztaság alapjaihoz- hirdette.

1857-es nyugat-európai utazása újabb meghatározó élményekkel gazdagította. Az írót nem nyűgözte le a nyugati civilizáció fejlettsége, a polgári életforma. Ezt a világot ridegnek, igazságtalannak látta. Franciaország züllött, Svájc lelketlen, Németország közönséges- írta.

Hazatérését követően a családi birtokra költözött. A falusi élet tisztábbnak mutatkozó erkölcse, a parasztokkal való törődés jó hatással voltak az íróra. Erkölcsi fejlődését érzi ő maga, de környezete is: "elképesztő méretű munka megy végbe lelkében". Barátai szerint Tolsztoj a felismerhetetlenségig megváltozott, erkölcsi metamorfózison ment át.

Az irodalomnak hátat fordított, egy évig (1859) népneveléssel foglalkozott. Célja a parasztok jobb életkörülményeinek megteremtése volt. Rousseau nyomán a "laissez faire"- elv híve volt, miszerint szabad fejlődést kell biztosítani a gyermek természetének, hiszen az ember jónak születik. Később ebben a tételben csalódnia kellett, a gyermekek sem romlatlanok, náluk is csupa rossz ösztönt látott.

1860-ban újra külföldre utazott, hogy a nyugati pedagógiát tanulmányozza. De nem ez az út, hanem bátyja halála, és a Biblia formálták tovább Tolsztoj lelkét. A halál iszonyata juttatta arra a következtetésre, amire sok más gondolkodó ember is eljutott: az élt "hiábavaló és céltalan". A kérdés tisztázásához, és nevelési alapelveinek megalapozásához fedezte fel újból a Szentírást.

Azt vallotta, hogy a Biblia nélkül a gyermek fejlődése, és társadalmi érése elképzelhetetlen. Ez az első könyv, amit a gyermeknek olvasnia kell, ami formájában és tartalmában minden gyerekkönyv mintája lehetne. Ragaszkodott ahhoz, hogy a Biblia a tananyag része legyen, ott is kiemelkedő helyre szánta, hiszen, egyetemes, "szent" történelem megismeréséhez segíti a gyerekeket. Nincs más mű, ami úgy bevezetne egy új világba, és ami úgy megszerettetné a gyerekekkel az ismereteket, mint a Szentírás. Nincs még egy olyan szellemi terméke a világnak, ami így egyesíti magában a gondolatokat a költőiséggel. Segítségével minden kérdés megmagyarázható, mind a természeti jelenségek, mind a legelemibb emberi kapcsolatok, de még a társadalmi, állami élet is.

Tolsztoj főleg a költőiséget, a hatásos elbeszéléseket emelte ki, amelyek leginkább képesek az érzelmekre hatni. Ő maga is elérzékenyülve olvasta ezeket. Azt hangsúlyozta, hogy kizárólag a Biblia vezet erkölcsös személyiség kialakításához. Elítélte azokat, akik nem tisztelték a Szentírásban Isten szavát, és kihagyták belőle az irracionálisnak tűnő részeket. Lelkesültsége, őszinte jó szándéka nem kérdőjelezhető meg, mégis csak a művész szemével tekintett a Szentírásra, csak irodalmi és erkölcsi értékéért becsülte.

1862-ben nősült meg, a házasság kezdetben boldoggá tette: nagy családja, segítő felesége megelégíthette volna, de ő nem erre vágyott. Boldogságának útjába álltak a nőket illető bűnös gondolatai, magányossága, állandó keresése, fanatikus megszállottsága kiválasztottsága, küldetése kérdésében. Úgy érezte családi élete elvonja figyelmét az élet értelmének kutatásától. Később ez lett problémáinak, szenvedésének egyik fő forrása, egyúttal műveinek egyik fő témája.

Irodalmi sikereit követően úgy érezte élete kisiklott, öngyilkosság vonzotta. A válságból az 1870-es évtized végére új emberként került ki. Ezt követően a szépirodalom helyett a vallásbölcselet érdekelte, ez lesz életének második felének meghatározó témája.