Társadalom és állam- I.Wallerstein

A társadalmi rendszerekként leírt entitások (törzs, közösségek, nemzetállamok) nem totális rendszerek, egyedül a világrendszerek azok, amelyek valóságos társadalmi rendszereket alkotnak. 

Társadalom

A feudális Európa nem volt világrendszer: közvetlen fogyasztáson alapuló önellátórendszerek léteztek. Telítettsége, összehúzódása miatt új rendszer kialakulása volt szükséges. Erre megoldás a többletelsajátítás új módja volt. A tőkés társadalom az európai világgazdaság a XV.-XVI. századi megalakulásával jött létre.

A társadalmi rendszerekként leírt entitások (törzs, közösségek, nemzetállamok) nem totális rendszerek, egyedül a világrendszerek azok, amelyek valóságos társadalmi rendszereket alkotnak.

Az osztályokat, csoportokat ennek a világrendszernek a részeiként kell értékelni. Wallerstein hamis fogalomnak tekinti a nemzeti társadalmakat: az osztályok, az etnikai csoportok, a státuscsoportok mind a világgazdaság jelenségei.

Az egyes gazdasági tevékenységek földrajzi koncentrációja ösztönözte a státuscsoportok kialakulását. pl.:

• Anglia: a bekerítések, a föld kommercializálódása, a bérleti rendszer, az olcsó tömegárut gyártó manufaktúrák szükséglete, a szabad munkaerő kialakulásához vezetett.
• Kelet-Európa: a mezőgazdasági export, a földvásárlás vagyonmegőrzésre, a gazdaságon kívüli kényszer, a luxuscikkek kereskedelme, a jobbágymunkaerő alkalmazását követelte meg.

A centrumban a nagykereskedők és a nagyföldbirtokosok a feudalizmushoz kapcsolható termelési formákból húztak hasznot (akinek a régi rendszerben is jól ment a sora, annak nem vonzó annak az új szervezeti forma), a kiskereskedők, kisföldbirtokosok az ipari termelés szerződéses munkán alapuló formáiból. A tőkés világrendszerben a gyarmatosítás által beépült harmadik világban sincsenek tradicionális társadalmak, csak prekapitalista formák.

A többféle osztály konfliktus helyzetben kettőre redukálódik: az univerzálisan fellépő tőkésosztályra (a világpiacon törekedtek profitszerzésre), és vele szemben az összes többi társadalmi rétegre (státusprivilégiumaik miatt nem törekedtek haszonra). A többletelsajátítás az egyenlőtlen cserével lehetséges.

Az uralkodó osztály munkára felügyel, működteti a társadalmi intézményeket. A munkaszervezés módja eltérő, de nincs különbség a jobbágy, rabszolga, szabad paraszt társadalmi helyzetében.

• Rabszolgaság ott alakul ki, ahol szakképzettség nem kell (bányászat),
• a jobbágyság a relatív munkaerőhiány mellett marad fenn a mezőgazdasági termények exportjának kielégítésére,
• a szabad paraszti munkaerő ott, ahol a nagy népsűrűség miatt intenzív termelés szükséges.

Az állam szerepe

A világszinten működő munkamegosztáshoz nem társul egységes világméretű politikai rendszer, a politikai rendszer helyi jellegű. Wallerstein elveti azt a felfogást, miszerint az állam, az etnikai csoportok, a háztartások vagy akár a nemzet őseredeti entitások, amelyek már régtől fogva léteznek, és amely szerint ezek együtt hozták létre a világgazdaságot. Épp ellenkezőleg. Szerinte a mai államokat és nemzeteket olyan struktúrákként kell felfognunk, amelyek a világgazdaság létének következményeiként alakultak ki. Az államközi rendszerben nem léteznek valóban szuverén államok, amelyek megtehetnek mindent, amit akarnak. Még a leghatalmasabb államokat is kötik a szabályok, a gyengébbekről nem is szólva.

A világrendszer egésze szempontjából, ha politikai entitások sokasága áll fenn, akkor lehetetlen, hogy azok egyformán erősek legyenek. Az is lehetetlen, hogy egyik államgépezet se legyen erős, mert akkor a tőkés rétegek nem rendelkeznének érdekeiket védő mechanizmussal. Ezért a világgazdaság olyan modellt fejleszt ki, melyben a centrum államai viszonylag erősek, a perifériáé viszonylag gyengék. Az állam erejére szükség van a többi állammal, és a saját társadalmi csoportjaival szemben.

Az abszolút monarchia megteremtése egyrészt előzménye az új rendszernek, mivel a feudalizmus válságának idején erős államtól várta a védelmet a társadalom. De egyúttal az állam fogyasztót is jelent, az állam a tőkés rend legfőbb támasza: a legjelentősebb vállalkozó, és a legnagyobb vásárló. A bürokratikus államapparátus a tőkés gazdálkodás mellett jobban finanszírozható. Az uralkodók bürokráciát teremtettek (adóztatás), erőszakot alkalmaztak (állandó hadseregek), homogenizálták az alattvalóikat, és legitimációt teremtettek.