Szörnyszülött és Übermensch

 …Gondolatkísérlet. Tegyük fel, hogy az emberi fajta Géniusza, normája minden "egészségnek" felhagy mostani kísérletezésével, mely a természettel való harcot közvetve, az ember egyéni értelmén keresztül, a technikai fejlődés módszerével harcolja diadalmasan, s visszatér az ortodox, úgynevezett darwini elvhez: egyszóval nem az egyén, hanem a fajta akaratával, az ösztön segítségével, szerves, élettani és állattani eszközökkel iparkodik megoldani a kitűzött feladatot. Ez a bonyolult, de igen világos mondat azt jelenti, hogy ez esetben például a repülés nagy előnyeihez nem úgy jut hozzá, hogy valaki közülünk feltalálja repülőgépet, hanem csak úgy, mint régen, mikor madár lett a gyíkból: az egész fajta nekifog, hogy a meglévő szervekből, ahogy a "természetes kiválasztás" tanából tudjuk, eleven szárnyakat növesszen a hátára. Így is lehet, csak persze kicsit lassabban megy a dolog. A Wright-fivérek tíz év alatt megcsinálták az aeroplánt, az egész fajtának negyven-ötvenezer év kellene hozzá, hogy szárnyakat növesszen. No most tegyük fel, hogy ez a folyamat már napjainkban megindul. A dolog úgy kezdődne, hogy néhánynak közülünk, s éppen a legfejlettebbeknek, egyszerre csak két dudor jelenne meg a két vállán, formátlan belső szerkezettel: a leendő szárnyak első csírája, embriója, hormonfészke, amiből majd, sok nemzedék múlva szárny lesz.

Természetesen senki se sejtené, miről van szó- gondolkodni és következtetni csak az egyén tud, a fajta csak cselekszik. Mi történne tehát? Nyilvánvaló. A tudomány más állása szerint megállapítanák, hogy normális, egészséges szervezetben ilyesmi nem fordulhat elő, ez egy beteges kinövés, újfajta betegség, rosszindulatú daganat, amit sürgősen ki kell irtani, s mindenképpen gondoskodni kell róla, hogy az utód, amennyiben diszpozíció kimutatható, ne örökölhesse. Ez csak gondolatkísérlet, és semmi valószínűsége nincsen, hogy a valóságban ilyesmi megtörténhessen, De jó volna, ha a modern lélekmagyarázók tekintetbe vennék ezt a lehetőséget, átvitt értelemben. S ha újra megpróbálnák nehezebb, kevésbé kényelmes, de emberhez méltóbb végén fogni meg a kérdést. Helyet hagyni a feltevésnek, hogy nem minden rendellenes életjelenség beteges életjelenség. A megfordított, visszafelé forgatott mozgókép a jövő irányából közeledik felénk. Egy megfordított fejlődéstan körvonalai így alakulhatnak csak ki. Ez a megfordított fejlődéstan a jövőbelátás. Egyelőre még a legnemesebb értelemben vett, legfinomabb humanista természettudomány az úgynevezett lélekelemzés is csak a múltból konstatálja meg a lélek bonyolult jelenségeinek magyarázatát: nem csoda, hogy annyi "beteg" jelenséget tapasztal. Találkozom valakivel, aki minden ok nélkül leverő hatással van rám. Az idegorvos megvizsgál, a múltamban, a gyerekkoromban keresi a sérülést, amire, öntudatlanul emlékeztetett ez a valaki. S ha kiderül majd, hogy ez a valaki meg fog gyilkolni engem egy elkövetkező világháborúban anélkül, hogy akarná? Megérzés, telepátia? Olcsó, ostoba, kompromittált szavak. A Freud által inaugurált alsó tudat és öntudat fogalmakhoz kellene inkább egy újat konstruálni- a felső tudat, az Überbewusst fogalmát, hogy a lángelmét és a prófétát megértsük… Alsó tudat- a múlt. Tudat- a jelen. Überbewusst- a jövő (Pesti Hírlap 1930) 

Karinthy Frigyes "Szörnyszülött és Übermensch" in "Idomított világ", Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1981