Szent Bernát
A cisztercita rend fénykora a 12. század volt. Mélyről fakadt egy olyan rend iránti igény, amelyben megvalósul az imádság és a munka egyensúlya, a test és a lélek javát szolgáló harmónia. A rend hatalmas térhódítása és befolyásának gyors növekedése Szent Bernát tevékenységének köszönhető.
1112-ben érkezett Citaux-ba, három évvel később már az első apátja lett az újonnan alapított kolostorának. Ez volt a clairvaux-i apátság, amelyhez 1153-ban bekövetkezett halálakor már 68 filiálé tartozott. A pápák, különösen III. Jenő támogatását elvező Szent Bernát, nagy hatalommal és befolyással rendelkezett. A tettek embere volt, bejárta Európát, harcolt az eretnekség ellen, meghirdette a második keresztes hadjáratot. Ugyanakkor reformer, kritikus, és rendalapító is volt, a pápaság ügyének támogatója, mélyenszántó gondolkodó és író. 350 prédikációja, több mint 500 levele, és számos értekezése maradt ránk. Mindezek mellett apátsága 700 szerzetesének életét is irányította.
A ciszterci rend létrejöttének oka a szerzetesrendekben, elsősorban a bencéseknél, különösen a Clunyben uralkodó állapotokkal szembeni elégedetlenség volt. Így elkerülhetetlenné vált közöttük a feszültség és a versengés, hiszen mind a két rend anyakolostora Burgundiában volt. Szent Bernát nem volt sem türelmes, sem tapintatos, hamarosan nyílt támadást intézett a fekete szerzetesek ellen. Apológiájában azzal vádolta Clunyt, hogy elárulta a Szent Benedek-i eszményeket. Nagyrészt jogos volt a kritikája, mégis, minden hibájuk ellenére az emberiesebb és megértőbb clunyi szerzetesek rokonszenvesebbek, mint a ciszterciek. A ciszterciek szabályzata kitiltotta templomaikból a festményeket és a szobrokat, a ragyogó színeket, a nemesfémeket és a finom kelméket. A feszületek fából, a kelyhek ezüstből készültek, kerülték a díszes miseruhákat. Mindennek az volt a célja, hogy Szent Benedek szándékait követve visszatérjenek a szerzetesi élet egyszerűségéhez. Szent Bernát ezt minden rendtől elvárta, ezért hevesen támadta a bencés kolostorok művészi díszítését. Nem ellenezte azt a nem kolostori templomokban, de a kolostori templomokban szerinte a pazarló díszítés nem imádságra buzdít, hanem a hiúságot veszi célba. Szent Bernát hajlandó volt megtűrni az aranyból készült ereklyetartókat, a tarkára festett szenteket, a drágakövekkel kirakott kocsikeréknyi csillárokat az egyszerű és istenfélő gyülekezet kedvéért. De a félreeső kerengőkben, ahová más nem léphetett be, a szerzetesnek imádsággal és tanulással illenék tölteni az idejét.
A ciszterci templomok alaprajza és szerkezete kezdettől fogva egyszerű volt. Kialakult egy szabványalaprajz, ezért a különböző országok apátsági templomai között igen nagy a hasonlóság, a burgundi példát követő általános elrendezésük azonos. Az alaprajz jellegzetessége az egyenes záródású szentély, és a kereszthajó mindkét végén egy vagy több dongaboltozatos, négyszögletes kápolna. Az első templomokat maguk a szerzetesek építették, hiszen az apátságok messze voltak a lakott településektől, és pénzük sem volt, hogy építőmestereket alkalmazzanak. Később azonban elsősorban világiakkal dolgoztattak. Az idők során egyre gyengült a burgundiai előírások hatása, és amikor a helyi formákat túlzó díszítés nélkül alkalmazták, nem emeltek szót ellene. A francia forradalom mind Citeaux-t, mind Clairvaux-t elpusztította.
G. Zarnecki "Kolostorok, szerzetesek, barátok", Corvina kiadó, 1986