Sophie Scholl
Sophie Scholl 1921. május 9-én született, anyja ápolónő, apja polgármester volt, öt testvérrel nőtt fel. Szülei művészetpártolók voltak, házi zene, koncert-, és színházlátogatás mindennaposak voltak náluk. A gyerekeket liberális szellemben nevelték.
A náci ideológiával a Bund Deutscher Mädel (BDM) keretében találkoztak, amelynek programjait a lányok különösen élvezték. A szülők maguk ezt ellenezték, de ez a gyerekeket nem zavarta. Sophie még vezető tisztséget is betöltött a szervezetnél, de az ideológiája nem hatotta át, nem értette, zsidó barátnője miért nem lehetett ott vele.
1933-ban letartóztattak 4 Scholl testvért, és nyolc napra le is csuktak (Sophiet nem), mert Hans tiltott dalokat énekelt, és Stefan Zweigtől olvasott fel.
Sophie zongorázott, szeretett úszni, rajzolni,
imádta a természetet, tánzestekre járt, ahol ittak dohányoztak. Vőlegénye Fritz
volt a legfontosabb ember az életében, ő a fronton harcolt, miközben a lány háborúellenes
volt.
1941-ben munkaszolgálatos lett, ahol megpróbálták átitatni a náci ideológiával. A katonai gyakorlatozást és az ideológiai oktatást igazán gyűlölte, "a lelkem éhezik" írta. Öt évig meggyőződéses náci volt, és akkor jött a fordulat, rájött, hogy elvették szabadságát, becsapták. Ulmból a müncheni egyetemre ment, hogy biológiát és filozófiát tanuljon az egyetemen.
A keleti fronton elszenvedett vereségek, és a nácizmusban való csalódás vezetett 1942 –ben az ellenálló körök kialakulásához a müncheni egyetemen. A kör tagjai Sophie, és Hans Scholl, Christoph Probst, és a filozófiaprofesszor Kurt Huber körül tömörültek. Hat fő tartozott a belső körhöz, ők úgy gondolták, most már nem elég könyveket olvasni, valamit tenni kell a rendszer ellen.
Idealizmus, keresztény humanizmus, és politikai célok vezérelték őket, több forrásból merítettek, hogy a Gestapo ne tudjon egy gondolatkör alapján a nyomukra jutni. "Fehér rózsának" hívták magukat, röplapjaikon a nácizmustól való elfordulást, és a rendszer elnyomottainak támogatását követelték. 1942 júniusától összesen hat röplapot szerkesztettek és terjesztettek. Goethe és Schiller idézeteket használtak fel. Az egyetem környéki falakra is üzeneteket festettek:" le Hitlerrel!"" Szabadság!"
Az első négy röplap Hans Scholl és Alexander Schmorell műve volt, Sophie még nem vett részt ebben, bár tudott róla. Az ötödik röplap 10-12000 kézzel másolt példányban készült, és a város határain túl is terjesztették, hogy nagyobbnak tűnjön a szervezkedés. Eljuttatták azokat Salzburgba, Frankfurtba, Augsburgba, Ulmba, Stuttgartba.
"A leszámolás napja elérkezett, a német ifjúság leszámolása a legalávalóbb zsarnoksággal, melyet népünknek valaha is el kellett tűrnie. A német ifjúság nevében visszaköveteljük Adolf Hitler államától a személyes szabadságot, a németek legdrágább kincsét, amitől olyan kegyetlen módon megfosztott bennünket." (A Fehér Rózsa utolsó röplapja, 1943, München)
1943 febr. 18-án Sophie Scholl a müncheni egyetem galériájáról szórta szét röplapjaikat, és ez lett a végzetük. A házmester a Gestapo kiérkezéséig lefogta őt. Ezt követően a csoportot, és követőiket letartóztatták. 80 főt Dél-Németországban, 50 főt Hamburgban.
A gyorslefolyású perben a Roland Freisler "vérbíró" vezette népbíróság fegyverrejtegetés, árulás, az ellenség megsegítése címén halálra ítélte őket. Még az ítélet napján, 4 nappal az elfogásuk után guillotinnal kivégezték őket. A müncheni alapítókon kívül a hamburgi csoporttagok ugyanígy végezték. Sophie 21, Hans Scholl 24 éves volt. Sophie kivégzése előtt annyit mondott, áldozatuk még hullámokat fog vetni.
Thomas Mann a BBC adásában 1943 nyarán emlékezett meg róluk, de beszámolt tettükről a New York Times is. A Royal Airforce és a szovjetek is röplapokon tájékoztattak az eseményről.
Máig könyvek, és filmek mondják el a Fehér Rózsa történetét, emiatt a náluk jelentősebb számú ellenálló csoportoknál is ismertebbek.
Sophie Scholl személye ma is nagy tiszteletnek örvend: nevezték már őt az évszázad emberének, sőt szent alakot is próbáltak belőle faragni. Mindez persze túlzás, nem a nemzet szentje, de igazi hős, és példakép. Bátor, elszánt, és állhatatos volt, még a kihallgatáson is kitartott igazsága mellett.