Ráháb

,,Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő"(Zsid.11.31.)

A jeruzsálemi templom szentélyében csak fedhetetlen származású férfiak végezhettek szolgálatot. Ezért minden család féltve őrzött kincse volt a nemzetségi táblázat. A Jézusról szóló ószövetségi ígéretek beteljesedése szempontjából sem volt mindegy, ki milyen családba született.

Női ősöket ritkán találunk ezeken, feltűnő azonban, hogy Jézus nemzetségi táblázatában 40 férfi mellett 5 nő neve is szerepel (Máté evangélium). Ők nem tekintélyes és jó hírű, hanem éppen megbotránkoztató életű asszonyok voltak, mintegy igazolva azt, hogy Jézus közösséget vállal a bűnösökkel is.

Szerepel a listán Támár, aki apósát csábította el, és tőle szült gyerekeket. Ruth köztiszteletnek örvendett, de a zsidók által megvetett moábita népből származott, vagyis pogány volt. Betsabé is pogánynak számított, mert a hitteus Uriás volt a férje. Ő Dáviddal élt házasságtörő viszonyban. Mária Jézus születése miatt keveredett rossz hírbe, őt paráznának tartották.

Ebbe a sorba tartozik Ráháb is, a hivatásos parázna nő. Mégsem tekinthetjük egyértelműen rosszhírű ősnek. A zsidó irodalomban általános lett dicsérete, előélete ellenére hithősnek tekintették. Őt tartják az első prozeliták (zsidó hitre tért pogány) egyikének.

Az Egyiptomból kivonuló zsidók Kánaán elfoglalásakor több akadályba ütköztek. Ilyen volt a Jordán partján álló Jerikó jól megerősített városa. Ez volt az egész ország kulcsa, és a bálványimádás egyik fő székhelye. Józsué két kémet küldött ki, akik az állandóan készenlétben lévő, gyanakvó lakosok között komoly életveszélyben voltak. Ráháb saját élete kockáztatásával elrejtette őket, ezért cserébe védelmet ígértek neki a város bevételének esetére.

Miután a kürtök szavára Jerikó falai leomlottak, és Isten segítségével az izraeliták bevették a várost, annak minden lakóját ki kellett irtaniuk. Szükséges volt a legromlottabb pogányságtól megtisztítani Kánaánt. Csak Ráhábot és családját kímélték meg. Voltak mások is, akik felismerték Isten jelenlétét az eseményekben, de ők megtagadták az Istennek való engedelmességet.

Ráháb befogadta a kémeket, és elismerte Istent Istennek. Hitre jutott, mégpedig cselekedetekkel járó teljes hitre (kémek elrejtése). Az ilyen hitnek a következménye a megigazulás, Isten kegyelmébe fogadás. Ráháb szerepeltetésének a nemzetségi táblázatban tehát célja van. Ő példázza a hitből való cselekedetek szabadító erejét.

E.G.White "Patriarkák és próféták", Bibliaiskolák közössége

Szigeti Jenő "Letűnt korok, régi titkok", Esély Mozaik kiadó, 1999