Peresztrojka mínusz- Az emberi tőke Oroszországban
Az emberi tőke fogalma alatt nem csak egyszerűen a képzettséget értjük, hanem azt a hatékony képzettséget, ami a tapasztalattal együtt jövedelmet termel. Oroszországban az emberek 15%-a termelésben használhatatlan munkaerő, képzettsége ellenére. Könnyen érthető, miért költenek a gazdag országok óriási pénzeket az oktatásra, az egyetemekre, az oktatókra.
Szaúd Arábia egyik minisztere mondta valamikor: a kőkorszak nem azért ért véget, mert elfogyott a kő, az olaj korszaka nem azért ér véget, mert elfogy az olaj. Az innováció új korszakokat hoz. A közel-keleti államok komoly összegeket fektetnek be az emberi tőkébe, arra az esetre, ha majd csökken az olaj iránti kereslet. Kell valami az olajbevételek helyett, amivel fenn lehet tartani a jólétet, és ellátni a lakosságot. Érdemes lenne ezen Oroszországban is elgondolkodni. Azt már az orosz szakemberek is felismerték, az orosz jövő nem alapulhat csak az ásványi kincseken, az emberi tőkére kellene nagyobb súlyt fektetni.
Az iskolában eltöltött éveket tekintve az orosz oktatás élenjáró, de abban, hogy mennyit költ az állam az oktatásra, ott Oroszország csak a 98. a világon. Ma az orosz emberi tőke nem az orosz gazdaságot gazdagítja. A gyenge fejlettségű gazdaság nem igényel magas képzettségű embereket, elűzi őket a nagyvilágba. Ez nem csak az utóbbi 10-15 év tendenciája, hanem már 150 éve zajlik. A brain drain nagy veszteségeket okoz az országnak. Nem csak a jobb fizetés, a kényelem vonzza az embereket, hanem speciális tudásuk, új tudományos ötletük megvalósítására jobb lehetőségeket találnak ott. Az ukrajnai háború óta az emberáradat felerősödött, ami nagyon nagy baj, hiszen az emberi tőke csak lassan termelődik ki. A mostani veszteség pótlására 7-10 év kell, ha most lenne vége a háborúnak. Szörnyen gyorsan, és könnyen veszít az ország emberi tőkét.
A veszteség tragikus: a szolgáltatások harmadik szektorát felváltó információs gazdasághoz magasan képzett emberek kellenek. Az élethosszig tanulás, a lifelong learning mindennél aktuálisabb. Az oktatás a világgazdaság fő tényezője lett, az emberi tőke már fontosabb a fizikai, természeti tőkénél. Minél képzettebbek az emberek, annál gazdagabb egy ország. Oroszország természeti tőkéjére alapozza gazdaságát, az emberi tőke a legkevésbé fontos. Az emberi tőke minősége romlik, sőt még akadályozzák is a fejlődést. Margaret Thatcher úgy látta, hogy az előállított termékmennyiség, ami a jelenlegi életszínvonalat biztosítja, 15 millió embernek elegendő. Az orosz gazdaság nem hatékony, rosszul dolgoznak benne, rosszul vezetik, az emberi tartalékot rosszul használják fel. Lefékezik a növekedést, az emberi munkaerő semmisíti meg azt a gazdagságot, amit a természeti tőke nyújt.
Miért van ilyen nehéz helyzetben az emberi tőke?
1. az országot elhagyja a munkaerő, a tudósok, a szakemberek;
2. magas az elhalálozások száma, az orvosi ellátottság rossz, hiányoznak az orvosi importcikkek, az orosz eszközök nem jó minőségűek,
3. oktatás minősége gyenge, 50 éve még jó középiskolák voltak, ma minél magasabb szinten vagyunk, annál gyengébb a színvonal, nem termelődnek ki nagy tudású professzorok.
Nem lehet már azzal dicsekedni, hogy mit köszönhet a világ az orosz tudósoknak, azt nézzük meg ki dobott elsőként új terméket a piacra, ki kezdte el az új terméket gyártani. Oroszország már nem innovatív ország, 47. a világrangsorban. Kevés új dolgot alkotnak, és az sem kell senkinek. A szabadalmak tekintetében az ország a 60. hely körül van, nem születnek új gondolatok, új termékek. A legtöbb ország ügyesen koncentrálja az emberi tőkét, behívja az országba, kedvezményeket, vízumokat adnak. Az idegen elmék az ő országukat gazdagítják. Az oroszok inkább donorok, ők átadják tudósaikat, akik így nem az orosz gazdaságnak dolgoznak.
A népesség egyre fogy, az oktatási piramisnak alul kellene kiszélesednie. Ha elitet akarunk képezni, akkor nem mindegy mennyi ember van a hierarchia alsó részén. Az orosz demográfiai helyzet tragikus. A most folyó háború miatt kevesebb gyerek születik, akiknek szintén kevesebb gyerekük lesz. Sokan menekülnek el a mobilizálás elől, sokan megrokkannak. Nincs vége még a háborúnak, de már most számolhatunk 1-1.5 milliós veszteséggel, ami az évszázad végéig kiható veszteség. Kevesebb lesz a gyerek, akiket oktathatunk.
Jelenleg a migránsok mentik meg az országot. Évi 390 ezer ember érkezik, aki itt is marad. Velük szemben áll az orosz egyház, ami a kultúrát féltve csökkentené a migránsok számát. 2023-ban a rossz gazdasági helyzet miatt vissza is esett Oroszországban a migráció. A század végére a lakosság száma a becslések szerint felére csökken, amit a migránsokkal lehetne pótolni, akik a háború miatt már nem jönnek szívesen. Az alacsony születésszám miatt máshol inkább megkönnyítik a migrációt. Közép-Ázsiából a munkaerő már inkább Angliába, Dél-Koreába megy, nem ide. A lakosság fogyása miatt egyre több a lakatlan, megműveletlen terület. Ahol kevés az ember, ott nem érdemes, nem kifizetődő iskolát építeni. Nagy lesz a szegénység az elfogyó munkaerő, az alacsonyabb kereslet, és a kisebb a termelés miatt. Az elfoglalt ukrán területek csatolása is költséges lehet, 6 millió, többségében idős ember él ott, akiknek nyugdíjat kell fizetni. Oroszország évente 700 ezer munkaképes embert veszít, már most is hiányzik 4.8 millió, vagyis 10 év múlva 12 millió ember fog hiányozni a gazdaságból. Lehetőségként a 14 évesek, és a nyugdíjasok munkába állítása kínálkozik, de ez is a képzetlenebb a munkaerő számát növelné. A másik ötlet a képzetlen kenyai munkások behozatala volt, de az ő munkaerejük vélhetően nem segíti a gazdaságot. Az elöregedő társadalomban hiába vannak képzettebb idős emberek, ők többnyire nem egészségesek. A 60 év fölöttiek száma 26%, a tendencia pedig növekvő. Egyre több időst kell a keresőknek eltartaniuk, honnan lesz erre pénz, ha a termelésben is kevesebben vannak? A demográfiai helyzet, és ezért a munkaerő helyzete katasztrofális. A folyamatok a háború kitörése óta súlyosbodtak, és nem tudjuk meddig tart még a háború. A képzett munkaerőhöz jó tanárok kellenek, de csökkenő népességszám miatt ez lehetetlen, az egyetemekre kívülről tudósokat behozni nehéz, erős a konkurencia. A képzett professzorok, tanárok mellett hiányoznak a képzett munkások is, a munkásoknak csak az 5%-a magasan képzett (USA-43%, Japán 75%). Az orosz tudósok elszigeteltek, (az arabok közben az egész világon levadásszák a tudósokat) az állam pedig negatív szerepet játszik a folyamatokban.
Peresztrojka mínusz: elvesztjük mindazt, amit 30 év alatt felépítettünk, az állam nagy ideológiai aktivitással beleszól az oktatásba, de pénzt nem ad. Az elszigetelt gazdaságot, ellenséges környezetben kell átépíteni, de nincs rá pénz. Az állam csak ront az emberi tőke helyzetén, nem érdekli, az apparátus a természeti kincsek eladásából megél. Az ország közben elveszti tudományos potenciálját. Az évszázad végéig elhúzódhatnak a problémák. Csökkenni fog az életszínvonal, amikor majd az olaj iránti kereslet lecsökken (15 év). Gabonát, napraforgót lehet majd eladni, de az nem biztosít magas életszínvonalat. Ezt a drámai jövőképet megelőzni csak állami beavatkozással lehetne, de az állam az emberi tőke fejlesztése helyett inkább a háborús megszállást választotta.
Профессор Липсиц объясняет СУТЬ внутренней политики Путина