Pénzváltók és bankok

A középkorban minden országban különböző nemesfémtartalmú és méretű arany-, és ezüstpénzeket vertek. Az egyre bővülő nemzetközi kereskedelemben a pénzérmék keveredtek, de a belső fogyasztást csak a saját pénznemben lehetett fizetni. A külföldről származó érméket át kellett váltani hazai pénzre. A kereskedők egy része a pénzek átváltásával, pénzkereskedelemmel kezdett el foglalkozni. A pénzváltó a nyílt piacon, egy padon folytatta mesterségét. Innen ered a nevük is: latinul a pad "banco", bankárnak nevezték tehát a pénzváltót, üzletét pedig banknak. Itáliában tezeket a pénzváltó helyeket banco-nak nevezték, a franciák table de change-nek, a flamandok wisselbanknak. Bruges-ben 1300-ban 17-20 ilyen váltó működött. Számunk a 14. századtól fokozatosan csökkent, míg végül csak 4 maradt, melyek a Szent Péter hídon és a Halle de l'Eu árkádjai alatt kaptak helyet. Ez a koncentráció Itáliában és más európai városokban is megfigyelhető volt.

Ezek az asztali pénzváltók voltak a magánbankok elődei. Az első magánbankot 1157-ben alapították Velencében. Ezt követte a bankalapítások egész sora a 13.-15. században. A rossz közbiztonság miatt nem volt tanácsos sok aranypénzt otthon tartani, ezért azt is a bankoknak adták át megőrzésre. A bankoknál így rövid idő alatt hatalmas pénzösszegek halmozódtak fel, ezért elkezdték a pénzt kölcsönadni. Megindultak a kölcsönügyletek "tisztes" kamat ellenében. A bankárok egyben üzletemberek is voltak, akik mindennel foglalkoztak, ami a pénzzel összefüggésben volt. A nemesfémek pénzként való használata az elhasználódás, az értékváltozás miatt már nem volt megbízható. Megindult a papírpénz használata Itáliában 1300 táján, de lehet, hogy már előbb. A 14. és 15. században a pénzügyleteknek ez az új technikája némi késéssel elterjedt Európa más részein is. A 16.-17. században már nagy bankházak jöttek létre, melyek bevezették a folyószámlaügyletet. Ha számlatulajdonosnak kifizetési kötelezettsége volt, akkor a bank kiállított az összegről egy csekket. Ezzel készpénzforgalom nélkül, biztonságosan kerülhetett az összeg a fizető személy számlájáról az eladó személy számlájára. Megszületett a váltó is, ami egy adóskötelezvény, a fizetést később teljesíti az adós. Amikor az emberek bíznak a váltóban, és azt mindenki elfogadja pénzként, valamint megbíznak az azt kibocsátó bankban, akkor megszületik a bankjegy. Míg a papírpénzt az állam bocsájtja ki, és törvénnyel kényszerít az elfogadására, a bankjegyet nem az állam adja ki, és azért fogadják el, mert hisznek benne, hogy aranypénzre cserélhető.

Pierre Léon "Histoire économique et sociale du monde" Tome I. L'ouverture du monde XIV. e XVI. siecles, 1977 , ford. Amrein Anna

József Róbert "A pénz története" Móra kiadó, Budapest, 1963