Parlamentekkel szemben kézirat

 …Nagyon jó volna, ha a politikusok legalább ezzel az egészen általános fogalommal tisztába jönnének végre, s megértenék, hogy minden intézmény megállapodás: nem csak a parlament és alkotmány, de még a legszélsőségesebb diktatúra is. Mindezeknél a dolgoknál nem is az a lényeg, hogy miben állapodtunk meg, hanem az, hogy megállapodtunk- annál, hogy a megállapodással meg vagyunk-e elégedve, vagy nem vagyunk megelégedve, sokkal fontosabb számunkra, hogy az a megállapodás megtörtént, tehát tudjuk mihez tartani magunkat. A miheztartásnak ez a tudata a gyakorlatban minden erkölcsi igazságnál többet ér: ez maga a Rend és Törvény, ami termékennyé és életteljessé teheti az emberek dolgát a legnagyobb veszélyben is, aminek hiánya viszont a bőség és béke legszebb napjaiból is értelmetlen, zagyva álmot csinál. Nem azt kívánom a politikustól, hogy a törvényt általában szentnek és sérthetetlennek tartsa. Változtasson rajta, ha tud. De amíg meg nem változtatta, addig tartsa be, különben nem lesz hitele és ereje annak a törvénynek se, amit megváltoztatott. A törvény nem szentség, több annál: szabály. Akinek ehhez nincs érzéke, az ne menjen politikusnak. 

… A miniszter úr tehát, azt hiszem, nagyon téved, és mindenki téved, amikor azt hiszi, hogy kecskeméti beszédétől a zsidók azért zúdultak fel, mert érzékenyek zsidóságukra- nyilván azért zúdultak fel, mert a fennálló törvényekre érzékenyek. Én nem ismerem a Vitézi Rend nyilvános alapszabályait, de ha bennük van, hogy zsidók nem lehetnek a tagjai, akkor okvetlenül a miniszternek van igaza, viszont ha nincs bennük, akkor okvetlenül a zsidóknak. A komoly és nagy bajokat soha nem a rossz törvények, hanem a rosszul vagy hamisan betartott s így hitelüket vesztett törvények okozzák. A világháborút el lehetett volna kerülni, felelősek érte nem csak egész népek, hanem egyes emberek is. Mert 1914-ben voltak és fennállottak olyan nemzeti és nemzetközi törvények és megállapodások, aminek alkalmazásával fent lehetett volna tartani a békét. Ezeket a törvényeket nyilván azok szegték meg, akikre a végrehajtást rábízta a nép, maguk a játékvezetők. Megszegték, mert akarták a háborút, hiába hazudoztak kényszerítő erőkről… Érzelmeiért valóban senki sem felelős. De felelősek vagyunk érte, hogy érzelmeinket mikor szólaltatjuk meg- népek sorsa és jövője nem lehet még egy nagy művész hangszere sem. A politikus felelős a dolgáért. Felelős vagy nem csak azért, amit közvetlenül cselekszel (az érzelem és indulat csak azért felelős), hanem főként és elsősorban azért, amit cselekedettel előidézel, és lehetővé teszel, még akkor is, ha a következmények nem a te szándékaid képét viselik magukon - nem moshatod a kezeid, hogy te nem így akartad: tetszett volna előre látni, hogy abból, amit tettél, nem következhetett más. Ahhoz, hogy emberek sorsát intézzük, nem elég kvalifikáció és emberszeretet- ahhoz emberismeret is kell.

 A "nagy politikus" elégségesnek érzi ma is, még a történtek után is, szerte a világon, ha "önzetlenségére" és "lángoló hazaszeretetére" hivatkozik. Európa többé nem engedheti meg magának a százféle front fényűzését: ma minden kérdés európai kérdés, ma minden politikus Európa politikusa. Az osztályvizsga után, amit tulajdon nemzetgyűlése előtt tett, egy érettségi vár még reá: felelnie kell majd az Európai Államok vizsgáló bizottsága előtt. Érzelmekkel ott nem sokra megy, ott tudni kell az egész anyagot. Utoljára történt az elmúlt világháborúban, hogy a lelkek állatkertjének ketreceit egy előkelő gesztussal kinyithatta néhány tudatlan, nagyzoló félbolond, abban a fellengzős feltevésben, hogy utóbb falragaszokon és rendeletekben és nemes emberi érzelmekre hivatkozva megmagyarázza majd a tigriseknek, sakáloknak, hiénáknak és dögkeselyűknek, hogy nem illik visszaélni szabadságukkal. (Pesti Napló 1930) 

Karinthy Frigyes "Parlamentekkel szemben kézirat" in "Idomított világ", Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1981