Osztap Bender

a nagy kombinátor

A moszkvai Gudok című lapnál több odesszai származású író dolgozott. Itt találkozott, és barátkozott össze a két tehetséges tárcaíró, Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov, akik később elválaszthatatlan írópárost alkottak. Rövid ideig tartó, sikeres munkálkodásukat a másik nélkül már nem tudták megismételni.

Hogyan tudtak kettesben írni? Minden mondatot közösen ellenőriztek, mindketten elvethettek ötleteket, ha ugyanaz jutott eszükbe, akkor azt elhagyták, mert túl kézenfekvő volt. Ismert főhősük, Osztap Bender haláláról, sorshúzással döntöttek.

Odessza forgalmas kikötőváros volt, élénk, vibráló élettel, sokszínű, kevert lakossággal, és bűnbandákkal. A város utánozhatatlan, kifinomultan vaskos humora, groteszk látásmódja, élményanyaga, kimeríthetetlen munícióval látta el a művészeket.

Az írók főhősüket, Osztap Bendert is egy valóságos és profi bűnözőről, az odesszai Oszip Sorról mintázták. Petrov korábban nyomozóként dolgozott az odesszai rendőrségen, ismerte a bűnbandákat, és itt hallott Sorról is. Sor beutazta az országot, és erről érdekes történeteket mesélt, élete kész regény volt. Ezt az élettörténetet egészítették ki az olvasói levelekből, utcai beszélgetésekből, és saját utazásaikból származó élményekkel. A regény megjelenését követően állítólag Sor még szerzői jogdíjat is kért magának, amit természetesen elutasítottak.

Az így megszületett regény, " A tizenkét szék" 1928-ban látott napvilágot és óriási siker volt. Az alapötlet Valentyin Katajevtől származott, akit megihletett Arthur Conan Doyle " A hat Napóleon" c. elbeszélése. A témát tovább adta újságíró bátyjának, Jevgenyijnek, aki elhatározta, hogy kollégájával Ilffel megírja a szatirikus történetet. Egy, a székekbe elrejtett kincsekről szóló anekdotát dolgoztak fel.

A színhely az éppen a véres polgárháborúból, és a szigorú hadikommunizmusból magához térő Szovjetunió, az időpont a NEP-korszak (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika-Új gazdaságpolitika). A gazdaság számára lazítást jelentett, a vállalkozó kedvű emberek számára pedig a meggazdagodás lehetőségét hozta el. Természetszerűleg a kalandorok, ügyeskedők, spekulánsok számára is remek terep volt. Megjelentek az ún. nepmenek.

Az írók célja írásukkal az volt, hogy az emberek merjenek kritikusak lenni, nevetni az újjáépítési korszakon, ne csak hozsannázzanak. A szatíra segítségével tették nevetségessé azokat az embereket, akik ezt a viharos változásokat megélő korszakot önös céljaikra akarták felhasználni.

Osztap Bender, a hős

Osztap, a nagy kombinátor, a kalandor a főhőse "A tizenkét szék", és az "Aranyborjú" c. műveknek.

"A fiatalembert Osztap Bendernek hívták. Életrajzából rendszerint csak egyetlen részletet volt hajlandó elárulni: "Apám– szokta mondani – török alattvaló volt." A török alattvaló fia sokszor cserélt már életében foglalkozást. Eleven vérmérséklete megakadályozta abban, hogy egyetlen dolognak szentelje magát, és állandóan ide-oda dobálta az országban. Most éppen Sztargorodba vetette, zokni nélkül, kulcs nélkül, lakás nélkül és pénz nélkül. Amint ott feküdt a bűzösen meleg házmesterfülkében, pályafutásának két lehetséges változatát csiszolgatta elméjében. Vagy többnejű lesz és nyugodtan utazgat városból városba, nem feledve magával vinni az ügyeletes feleségtől birtokba vett értéktárgyakat tartalmazó új bőröndöt. Vagy holnap elmegy a sztargorodi gyermeksegélyezési bizottsághoz, és terjesztésre felajánlja még meg nem festett, de zseniálisan elgondolt képét:" A bolsevikok levelet írnak Chamberlainnek" (Repin népszerű festménye nyomán, melynek címe: A zaporozsjeiek levelet írnak a szultánnak). Siker esetén ez a változat négyszáz rubelt hozhat.

Osztap mindkét változatot legutóbbi moszkvai tartózkodása alatt eszelte ki. A többnejűségi változat az egyik esti lapban olvasott törvényszéki riport hatása alatt született meg, amelyből kitűnt, hogy egy többnejű házasságszédelgő mindössze kétévi büntetést kapott, magánzárka nélkül. A második számú változat viszont akkor fogant meg Bender fejében, amikor egy használt jeggyel besurrant a Forradalmi Művészszövetség kiállítására.

Mindkét tervnek azonban voltak hiányosságai is. Házasságszédelgő pályára lépni egy remek almásderes öltöny nélkül teljesen lehetetlen. Emellett legalább tíz rubelnek is kellett volna a zsebében lennie, reprezentálás és csábítás céljaira. Igaz ugyan, hogy megnősülhetett tábori zöld ruhájában is, minthogy férfias ereje és szépsége teljességgel ellenállhatatlan hatást gyakorolt a férjhez adandó kisvárosi Margitokra, de ez, Osztap szavaival élve, "hitvány minőség, piszkos munka" lett volna. A képpel ugyancsak nem volt minden rendben: technikai nehézségek is felmerülhettek. Megteheti-e, hogy Kalinyin elvtársat süvegben és fehér nemezköpenyben festi le, Csicserin elvtársat pedig félmeztelenül? Szükség esetén, persze, megfestheti az összes szereplőket hétköznapi öltözékükben is, de ez már nem az igazi."(Ilf–Petrov: A 12 szék. Alinea Kiadó, 2013. 39-40. o.)

A főhős származásáról nem sokat tudunk meg, az egyik feltevés szerint apja odesszai zsidó lehetett. Bender gimnáziumot végzett, vásárokban dolgozott, majd a polgárháborút követően börtönbe került. Saját családja csavargó életmódja mellett nem volt, személyes kapcsolatait a pénz vezérelte. Nem kötődött helyhez vagy emberhez.

Osztap vezetőnek, szervezőnek, rendezőnek, színésznek született. Valójában nem játszik, hisz abban, amit mond, ezzel könnyen meggyőz másokat. Nagy manipulátor, karizmatikus figura, élénk, ironikus.

Kiváló ismerője a pszichológiának, az emberi léleknek. Empatikus, jól ismeri mások belső érzéseit, fejlett intuícióval rendelkezik. Két lépéssel előre olvassa a történéseket. Természetes eszével, ügyességével túljár a csalók eszén: hamisan büntet hamisakat. Ilyen képességekkel nagy karriert csinálhatott volna, és jó pénzt kereshetett volna.

Azonban ő is kisszerű ember, milliócskákról álmodik, várja, hogy a sors megjutalmazza. Néha megszólal a lelkiismerete, de ennek nincs következménye, ebből ered megítélésének kettőssége, a rokonszenv-ellenszenv váltakozása. Olyan erőteljes alakot hoztak létre az írók, az olvasó sem tudja magát kivonni hatása alól, együtt érez a főhőssel, néha helyesel neki, lelkesedik érte.

A regény humora fergeteges, a szerzők felhasználják a korabeli plakátszövegeket, jelszavakat, vállalatnév-rövidítéseket. Beszélő nevekkel, groteszk címekkel gúnyolják ki, azt, ami begyepesedett, és ostoba.

Osztap Bender utóélete

Ma is ő Kozmogyemjanszk városának szimbóluma. Tiszteletére a városban szatíra és humor múzeumot nyitottak, évente pedig fesztivált is rendeznek. A "Benderiadat", idején a város a regénybeli Vaszjukivá változik, és a várost Osztap irányítja! Ezzel is örökéletűvé teszik Bendert, nem sok irodalmi hős kapott saját múzeumot.

Egy 1986-ban felfedezett aszteroidát az orosz csillagásznő az ő tiszteletére "Ostapbender"-nek, nevezett el. Novoszibirszkben egy sörmárka viseli nevét.

.
A húszas évek ideológiai zűrzavarában természetes, hogy a szovjet valóságot nem túl hízelgően bemutató könyv éles viták kereszttüzébe került. Az írók szociális szatírát írtak, szembenéztek a kor visszásságaival, de amiről írtak, az ma is aktuális.