Oroszország nagyhatalommá válása

Oroszország újkori fejlődésének négy szakasza volt, melyek az országot világhatalommá tették:

· a területi növekedés;

· az autokratikus centralizáció kiépülése;

· a nyugat-európai vívmányok elsajátítása;

· a földesúr-jobbágy struktúra elsajátítása;

• A területi növekedés

II. Vaszilij moszkvai fejedelem kebelezte be a Rjazanyi Nagyfejedelemséget, III. Vaszilij és III. Iván fejedelmek elfoglalták a novgorodi fejedelemséget, és minden más független orosz fejedelemséget Az első cár, IV Iván megszerezte a kazanyi, és az asztrahanyi kánságot.

1584-1613 között jöttek a "zavaros idők", ami az idegen befolyás elleni harcban nemzeti újjászületést hozott. 1613-tól került trónra a Romanov-dinasztia.

Az ország 1686-ban lépett be az európai politikába, amikor a lengyel király a török ellen megalakított Szent Ligába vonta be a cárt.

Nagy Péter idején egyedül az 1724-es év volt békeév, és az északi háborúban a cárnak sikerült megszereznie Livóniát és Észtországot. Bering kapitányt ő küldte ki Észak-Ázsia területének a felkutatására.

Orosz csapatok először a lengyel örökösödési háborúban (1734-38) harcoltak európai hadszíntéren. A hétéves háborúban már döntő szerepe volt annak, kivel szövetkezik Oroszország.

Nagy Katalin az agresszív külpolitikáját felvilágosult ideológiával társította. 1783-ban az országhoz csatolta a Krimi kánságot, és az oroszok szabadon közlekedhettek a Fekete-tengeren. Lengyelország háromszori felosztása nyomán 7 millió lakost kebelezett be a cárnő.

• A cári önkényuralom fejlődése

A nagy kiterjedésű és kis népsűrűségű ország számára a modell a tatár kán hatalma volt. Lényeges szerepet játszott még az orthodox, bizánci cezaropapizmus ideológiája is, hiszen Moszkvát Bizánc utódának, harmadik Rómának tekintették.

A cárral szemben a gazdasági elmaradottságnak köszönhetően teljesen hiányzott a testületi ellenállás. Minden nemes alárendelődött a cárnak, a társadalomban nem volt hierarchia. Bár létezett a főnemességnek, a bojároknak tanácsadó testülete a duma, és 1653-ig a bojárok országos gyűlése, a zemszkij szábor is, mindkettő tényleges hatalom nélkül.

1589-ben a konstantinápolyi patriarcha beleegyezésével létrejött a moszkvai patriarchátus. Az egyház az állam alá volt rendelve, az egyházi tulajdont szekularizálták. A 17. századi egyházszakadást követően került az egyház végleg alávetett helyzetbe.

Nagy Péter a felkeléseket elkerülendő megszűntette az állandó seregének magvát adó sztrelecek ezredeit. A nemeseket kötelező állami szolgálatra kötelezte, aki ezt megtagadta, az törvényen kívülre került. Ezzel a nemességet engedelmes réteggé tette.

1721-ben megszületett a Szent Szinódus, ami két évszázadig az orosz egyház legfőbb testülete maradt. Tagjait a cár jelölte ki, elnöke az uralkodó alárendeltje volt.

Péter cár a területi prikázok (központi kormányszékek) helyett helyben választatott vezetőket, és városi tanácsokat létesített. A tartományok élén álló kormányzóknak közigazgatási, rendfenntartási, pénzügyi, igazságszolgáltatási feladatköre volt.

II. Katalin koráig megnőtt a nemesek hatalma jobbágyaik felett, de még az állammal szemben is.

A nemesi szabadságot a következő lépésekkel vívták ki: a nemes szedhette be az adót a jobbágytól; elég volt elvégezni a Katonai Akadémiát, de nem kellett ténylegesen szolgálni; a szolgálati idő az élethossziglani szolgálatról 25 évre csökkent; nem volt már kötelező az állami szolgálat, más szolgálatába is állhattak; lehetségessé vált külföldre utazni.

II. Katalin már ismét ellenőrzése alatt tartotta az államgépezetet. Szekularizációt hajtott végre, a papokat az állam fizette, feloszlatta a kolostorok felét. Az egyház jobbágyai állami tulajdonba kerültek. Kísérlet történt a törvényhozás megreformálására, de az ezt előkészítő bizottságot feloszlatták, és a cárnő megszilárdíthatta hatalmát. A központi hatalom végül erős maradt, az autonómiák pedig gyengék.

· A nyugati vívmányok elsajátítása

Már I. Pétert megelőzően is jelentős volt az idegenek száma az országban. 1672-ben 18 ezer külföldi élt Oroszországban, Moszkvában külön telepük volt. Az első nagykövetség, a svéd a harmincéves háború idején jött létre.

Péter cár kapcsolta be az országot teljesen Európába. Követségeket küldött ki európai országokba. A nyugati nevelést akarta meghonosítani, amiben nagy szerepet szánt az 1722-ben alapított Tudományos Akadémiának. A nyugati eredményeket azonban keleti módszerekkel akarta elérni. Csak a társadalom szűk felső rétege nyugatosodott el, ez pedig egyre távolodott a kiszolgáltatott tömegektől.

Erősödtek a gazdasági kapcsolatok. Az ország a 18. század végén gabonát exportált, és luxuscikkeket hozott be. A kereskedők nagy része is külföldi volt, német vagy brit származású. A 18. század végétől, majd a nacionalizmus születésével már kialakult a nemesek ellenállása a Nyugattal szemben.

· Az úr-jobbágy viszony kialakulása

Kevés volt a 100 jobbágynál többet birtokló földesúr, pedig a cár gyakran jobbágyokkal jutalmazta meg őket. A robot a 15. századi heti 1 napról, a 18. századra 3 napra nőtt. 1649-ben történt meg a jobbágyok röghöz kötése, ekkortól már csak a földesúr költöztetheti el őket. A jobbágyot ura képviselte az eljárásokban, és ő szedte be az adóját (1731), jobbágy földet nem vehetett. Megjelent a jobbágyok földnélküli adásvétele is.

II. Katalin cárnő idején kialakult személyi kötöttségük, a nemesség korlátlan jogot kapott jobbágyai felett, a jobbágy viszont nem tehetett panaszt az úr ellen.

Az újkori orosz fejlődési modell lényeges elemei: az autokrácia, a jobbágyság fennmaradása később a fejlődés gátjainak bizonyultak. Az ország felemelkedése a Napóleon felett aratott győzelem után megállt, és a 19. század második fele már hanyatlás mutatkozott.