Orosz írásbeli dolgozatok

Az én szeretett Világháborúm! Van-e szebb dolog a világháborúnál? Ki merné eztet kérdezni? A világháború a leggyönyörűbb érzelem, mely keblünket valaha dagasztotta, legyünk büszkék rá, hogy a szeretve tisztelt Tanár Úr bennünket érdemesnek tartott rá. Milyen boldogság, hogy végre alkalmunk van arra, ami már zsenge gyermekkorunkban leghőbb vágyunk volt: hogy életünket feláldozzuk atyuskáért, minden oroszok cárjáért! Emlékszem, egyszer nyolc éves koromban jó atyám fél óráig kergetett az asztal körül, mert kijelentettem, hogy addig nem eszem meg a vacsorát, míg életemet fel nem áldozhatom előbb a hazáért és a cárért. Micsoda boldogság, hogy végre kikerültünk a polgári zsarnokság alól, mely meg akart bennünket akadályozni abban, miszerint életünket a cárért feláldozzuk! Igazán nem lehetett tovább kitartani. Az ember szabadnak született, nem rabszolgának, és a béke hosszú, nyomasztó évei alatt legemberibb jogunkat, hogy a cárért feláldozzuk életünket, lábbal tiporták a polgári intézmények. Most végre beköszöntött a szabadság hajnala, halleluja! Mindenkinek szabad, mindenkinek jogában áll meghalni a cárért! Ezt hozta nekünk a háború! 

… Egyetlen, boldog ujjongás most az ország: akármerre nézünk, örömtől kacagó katonák röhögnek két pofára, hogy végre meghalhatnak a cárért. Ha néha egy-egy kedvetlen, vagy szomorú katonát lát az ember, hát csak meg kell kérdezni, mi baja van, és ha őszinte az illető katona, be fogja vallani, hogy az irigység bántja szívét, amiért még nem halhatott meg a cárért, mint annyi bajtársa. Hát bizony ez nagy szomorúság, az ember meg tudja érteni: de vigasztalódjatok ti is, kik így vagytok, számotok egyre kevesebb lesz. Végre hát helyreállt a rend és nyugalom; ami kis zavar van, legfeljebb a pályaudvarokon észlelhető, ahol bizony előfordul még, hogy a katonák verekedni kezdenek, mert nincs elég hely a harctérre induló vagonokban és mindenki fel akar szállni erővel. A kormány bámulatos bölcsességgel mindent megtesz, hogy a katonák kívánsága teljesüljön, de bizony sokszor nem megy a dolog egyszerre: a harctérről visszaérkezett sebesült katonák sok kellemetlenséget okoznak szerénytelen követelődzéseikkel, hogy rögtön vigyék őket vissza a harctérre... Éljen a mi szeretve tisztelt világháborúnk, Isten tartsa meg friss egészségben, szeretett nejével és gyermekeivel együtt.

… Írásbel dolgozat külalakja: rendes, 

Szorgalom: jeles, 

Magaviselet: ernyedetlen 

Cenzor dr., az orosz nyelv tanára. (Az Újság 1915)

Karinthy Frigyes: "Orosz írásbeli dolgozatok" in "Az elátkozott munkáskisasszony" Aqua kiadó, Budapest, 1992