Népkarakterológia és Európa
" Csak a vallás támaszthatja fel újból Európát és békítheti össze egymással a népeket." (Novalis)
Népkarakterológia
A népek megkülönböztetésének azok az évszázadok során rögzült szokások és viselkedésformák voltak az alapjai, melyek a közösségek mindennapjait szabályozzák. Ezeket általánosították az egy nemzetbe szerveződött közösségre. A karakterjegyek a saját nemzeti identitás erősítésére szolgáltak.
Egy népközösség a maga történetiségében mindig valamilyennek bizonyul, valamilyennek kifejti magát. Minden népegyéniség másként hat és másként reagál a külső hatásokra: más az élmény-, és más a kifejezésmódja. Ezek egymáshoz-rendeltségét magatartásnak nevezzük. Amit egy nép jellemén szoktak érteni, az ennek az életmagatartásnak az iránya.
- Ami egy népközösség magatartásának hordozója és mozgatója, az a közösség formája. Egy népközösség formája állandóan hat. Minden népközösség azt az utat járhatja, amely formájának sajátos lényéből következik. A sors benne érik a formában.
- Ami egy nép életében új vonásként jelentkezik, az más népi formákkal való érintkezés eredményeként lép fel.
- Egy népközösség történeti alakulása függ kulturális alkotásaitól is, amit egy népközösség egyszer létrehozott, az elől többé nem térhet ki
Ha egy népközösséget nem pusztán vélekedéssel akarunk megítélni, akkor a népközösség sorsát kell vizsgálnunk. A népek tipizálása: sorstípus (érintkezés más népformákkal) és kultúrtípus alapján lehetséges.
A történeti sorsot meghatározza:
- az élettevékenység, amit a közösség kifejt
- a kívülről érkező hatások
- a létrehozott alkotások
Néptípusok: görög: kifejező típus, római: szervező típus, középkori közösség: zarándoktípus, spanyol: quijotista típus, francia. stilizátor típus, angol: telepes típus, olasz: humanista típus, német: vándor típus, magyar: bujdosó típus
Képesek ezek a különböző típusok az együttélésre?
Az Európa-probléma első felvetője Novalis még az európai szellemi egységről álmodozott. Ez azóta is töprengés, sóvárgás tárgya, az össze európainak sorskérdése. Korábban az európai pluralizmust az európai öntudat felébresztésével próbálták leküzdeni, jelenleg a nemzeti tradíciók megtartására gondolnak. Az európai szellem agóniája, a megértés hiányára vezethető vissza. A legkülönbözőbb eszközökkel próbálják a népek közti megértés útját egyengetni: egymás jellemének és kultúrájának kölcsönös tanulmányozásával, történeti kapcsolatok felderítésével, a szellemi munka nemzetközi megszervezésével, az iskolának a népi megismerésnek szolgálatába állításával és a kultúrszinkretizmus előmozdításával. Az igyekezetben nincs hiány, de Európa ennek ellenére szétszakadt. Legtöbbször ezt a túlzó nacionalizmusban látják. Ez azonban csak Európa többszólamúságát jelentette. Az igazi ok az európai individualizmus (az önérvényesítés), és racionalizmus (felfokozott vak aktivitás).
" Csak a vallás támaszthatja fel újból Európát és békítheti össze egymással a népeket." (Novalis)
Prohászka Lajos: "A vándor és a bujdosó", Szeged 1990, Minerva kiadvány (1932-35)