Német iskola

 … a pedagógiában száz gáncsnál, kifogásnál és szidásnál hasznosabb és termékenyebb egy kedvező pillanatban alkalmazott dicséret és elismerés, még ha tudatosan túlzott is. A pesti német iskolában (Reichsdeutsche Schule) nincs ebben hiány. Aránylag sűrű időközben kapnak értesítést a szülők, a gyerek képességeit és szorgalmát, még egyéni jellemét is megbírálják, mindig kiemelve a jó és biztató jeleket a rossz és lehangoló vonások rovására. Valahogy azt érzi az ember, hogy ez az iskola örül a növendékeinek, szereti őket, és külön-külön mindegyik nevében legalább annyira becsvágyó, mint a szülők, azzal a különbséggel, hogy az iskolai szeretet mindig buzdít, míg a szülői szeretet sokszor elpuhítja a gyereket. De különben is nagyon kitűnő iskola ez, sokat tanulnak, könnyedén és nagyképűség nélkül, van játék, verseny, gyakorlati ügyeskedés bőven. Az egész fölött a legjobb értelemben vett német humanista világszellem lebeg, a régi német erények szelleme, az új német hibák nélkül. Van külön magyaroktatás is, és nem vettem észre, hogy a magyar művelődés tekintetében visszamaradnának a gyerekek a hivatalos oktatási nyelv keretei között. Okos pedagógiát bátran tanulhatunk a németektől. És még sok minden egyebet: kitartást, komolyságot, a haladó tudományok áhítatos tiszteletét, tárgyilagosságot a dolgok megítélésében. Sok mindent. 

…Ha egy világ- és nemzetmegváltó politikus olyan alkotmányt javasol, amelynek törvényei szerint minden kilencedik embert hétfőn délelőtt be kell kenni szilvalekvárral, és szavazati jogot csak tüsszentőpor ellenében szerezhetnek a géplakatosok, akkor én ezt a pártprogramot elolvasom, és gondolkodom rajta, mert ezt az alkotmányt még nem próbálták ki, és az illető talán rájött, hogy a haza és az emberiség boldogulása szoros összefüggésben van a tüsszentőporral, a szilvalekvárral, és a géplakatossal. De a Hitler-féle részletes programot és annak legújabb magyar változatát nem olvasom el, mert a cikkelyek címéből azt látom, hogy országok és társadalmak betegségét a nemzeteknek egymással szemben való fegyverkezésével, polgári jogok megszorításával, faji különbségek törvénybe iktatásával, kasztrendszerek életbe léptetésével, az alkotmány törvényei alá tartozó alattvalóknak rémítgetésével és fenyegetésével akarja meggyőzni. És ezeket a dolgokat, külön-külön és együttvéve, nem azért vetem el, mert elvi gyűlölet él bennem minden erőszakkal szemben, hanem egyszerűen nem érdekelnek, mert ezeket évezredeken át számtalanszor kipróbálták, és soha nem gyógyítottak meg velük semmit, és soha nem vitték előre a rend és öröm és boldogság utópiáját senki számára, csak nagyobb bajokat és zavart és betegséget csináltak az eredendő betegség tetejébe. Ami pedig ezt a jelvényt, a szvasztikát illeti: miért éppen Buddha kerekét választja címeréül a német fajvédelem? Hogy nekünk, magyaroknak mennyivel van több közünk Buddhához. Hagyjuk. Unalmas. Ezt igazán nem kellett volna megtanulni a németektől. (Pesti Napló 1932) 

Karinthy Frigyes "Német iskola" in "Idomított világ" Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1981