Mi a hit és kik a hívők

A szentírás célja az, hogy engedelmességre tanítson. Mózes nem ésszel igyekezett meggyőzni az izraelitákat, hanem szerződéssel, esküvel és jótéteményekkel akarta őket lekötelezni. Büntetéssel fenyegette és jutalmakkal buzdította a népet, hogy engedelmeskedjék a törvényeknek. Az evangéliumi tanítás nem tartalmaz egyebet, mint azt az egyszerű hitet: higgyünk Istenben, és tiszteljük őt, vagyis engedelmeskedjünk Istennek. Az egész szentírás a felebaráti szeretetről szól. Aki Isten parancsa szerint úgy szereti felebarátját, mint önmagát, valóban engedelmes és boldog a törvény szerint. Ez a parancs az egész általános hit egyetlen mértéke, s egyedül általa kell meghatározni mindazokat a hittételeket, amelyeket mindenkinek el kell fogadnia.

A hit nem egyéb, mint olyan Istenre vonatkozó gondolatok, amelyeknek nem ismerése megszünteti az engedelmességet Isten iránt, s amelyek ezzel az engedelmességgel szükségképp adva vannak. 1. A hit nem önmagában, hanem csak az engedelmességre való tekintettel üdvözít, a hit cselekedetek nélkül holt dolog. 2. Aki igazán engedelmes, annak hite szükségképp igaz és üdvözítő. Csak cselekedetei szerint ítélhetjük meg, hogy valaki hívő-e vagy hitetlen. Isten szelleme lakozik abban, akiben szeretet van, Istent a felebaráti szeretet által észlelhetjük. A hit nem annyira igaz, mint jámbor dogmákat követel, olyanokat, amelyek engedelmességre indítják a lelket. Ezek megerősítik a lelket a felebarát iránti szeretetben, mert csak ennek alapján van mindenki Istenben, és Isten mindenkiben. Az egyetemes hit dogmáinak arra kell irányulnia, hogy van egy legfőbb lény, aki szereti az igazságot és a szeretetet, akinek mindenki engedelmességgel tartozik, hogy boldoguljon, s akit az igazságosság és a felebaráti szeretet gyakorlásával kell imádni.

Ebből könnyen meghatározható minden egyéb:

1. Van Isten, egy legfelsőbb lény, aki feltétlenül igazságos és irgalmas, vagyis az igaz élet mintaképe. Aki nem tudja, vagy nem hiszi, hogy Isten létezik, az nem is engedelmeskedhetik neki, és nem ismerheti el bírájának. 2. Isten egyetlen. Ez is feltétlenül szükséges az Isten iránt való csodálathoz, legfőbb hódolathoz és szeretethez. Hódolat, csodálat és szeretet abból származik, hogy valaki kiválóságban felülmúlja a többieket. 3. Isten mindenütt jelen van, minden nyilvánvaló előtte. Ha nem hinnénk, hogy mindent lát, kételkednénk igazságosságában, amivel mindent irányít. 4. Istennek legfőbb joga és legfőbb uralma van minden dolog felett, semmit sem tesz valamilyen törvény kényszere alatt, mindent különös kegyelméből. Mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik neki, ő ellenben senkinek. 5. Isten tisztelete és az iránta való engedelmesség egyedül az ő igazságosságában és a szeretetben, vagyis a felebaráti szeretetben áll. 6. Mindazok, akik ez életmód követésével engedelmeskednek Istennek, üdvözülnek, a többiek pedig, akiken az élvezetvágy uralkodik, elkárhoznak. 7. Isten a bűnbánóknak megbocsájtja vétkeiket. Mindenki kétségbeesne üdvössége miatt, ha ez nem lenne. Nincs senki, aki ne vétkeznék. Aki azonban szilárdan hiszi, hogy Isten irgalmasságból és kegyelemből megbocsájtja az emberek vétkeit, akit ez a hit még jobban hevít az Isten iránt való szeretetre, az valóban megismerte Krisztust szelleme szerint, és Krisztus benne lakozik. Mindezeknek az ismerete szükséges ahhoz, hogy az emberek Istennek engedelmeskedhessenek, ha valamelyik közülük elesik, az engedelmesség is megszűnik.

Spinoza "Teológiai-politikai tanulmány", Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984