Még egyszer eugenetika
Összegezzük az érveket. Itt láttuk egyik oldalon a természettudományosan felépített élettani világképet, amelyre hivatkozva a fejlődés és haladás úttörőinek egyik csoportja elérkezettnek látja az időt, hogy a "homo faber", a technikus ember küzdelmét a tehetetlen és lassújárású természettel szemben kiterjessze magára az emberre is, mint a természet produktumára, az embertenyészetet embertenyésztéssel óhajtja javítani, tökéletesíteni, magasabb célok szolgálatába állítani. Majdhogy azt nem mondtam: szelídíteni, domesztikálni. S a kifejezés ellen nem lehet komoly ellenvetés. Hiszen az eszményképhez viszonyítva, amire a fajtanemesítők gondolnak a mai, vadon tenyésző és burjánzó emberiség inkább csak afféle vackornak, vadkörtének, vadlónak, vadmacskának, röviden vadembernek számít, akiből gyomlálással, átültetéssel, tőrőlmetszéssel, különféle ojtásokkal és többszörös válogatással lehet csak "kihozni" Isten háziállatját, a szelídített és idomított embert, ezt a pompás kerti növényt, duplaszegfűt és kertirózsát. Testben- lélekben magasabb típust a városok és falvak dzsungelében bujkáló, vérszomjas, betegségektől és tökéletlenségektől mérgezett ősöknél.
A fajtanemesítők leszűrve a növény- és állatvilágból nyert tapasztalatokat, a feltételek alapján keresztülvihetőnek tartják a csábító programot. …A fajnemesítő szemlélete szerint tulajdonképpen ellensége a mai értelemben fogalmazott orvostudománynak. A betegek gyógyításában a betegség konzerválását látja, annak kiirtása helyett, abból indulva ki, hogy az igazán komoly betegségnek, mint amilyen a test vagy idegek satnyasága, helyesebb névvel, a nyomorékságnak, csak az egyén élettartamára szóló tüneteit lehet enyhíteni, maga a tökéletlenség folytatódik a fajban, és rontja annak jövendő esélyeit. Orvostudomány helyett jöjjön hát a tenyésztés, gyógyítás helyett pedig – jöjjön a hegy az emberhez, a hegy, amelynek neve:Tajgetosz. A fejlődés és haladás úttörőinek egy másik csoportja viszont vállat von, s fejcsóválva bizalmatlankodik. Az egész elgondolást groteszknek és naivnak érzi. S ami a legnagyobb baj: tudatlannak. Amire a fajnemesítők a legbüszkébbek, a származási tétel, az ő előadásukban merőben hibás, elavult és korszerűtlen, a nagy nyugati egyetemeken már az alapvizsgán elbukna vele a készülő tudós. Az a teória, hogy petesejtben benne van a születendő egyén, szüleitől minden tulajdonságában determinálva, régen nem használatos…
Ma már a legortodoxabb darwinisták se vallják a kizáróan külső ingerek hatása alatt történő kiválogatódás hitét; kénytelenek felvenni egy csaknem természetfeletti összetevőt, a mutatio gondolatát, azt a csodaszerű tényt, hogy maguk a csírasejtek szeszélyes és kiszámíthatatlan időközökben, egyszerre csak átalakulnak, megváltoztatják s öröklődéseikben is új irányba terelik fajukat. Igen komoly tudósok kozmikus sugarak hatásának tulajdonítják ezt a döntő jelentőségű folyamatot. E két kifejezés: "kozmikus sugarak" és "isteni szikra" nagyon hasonlítanak egymáshoz… "Egy anya" aláírással hitelesített levélből: "mindketten, messze ősökben, makkegészségesek voltunk…" "megszületett a Gyermek. Még nem is láttam ilyen nyomorékot…" …és annyira szerettem, amennyire csak egy nyomorék gyermeket lehet szeretni…több ez, mint szeretet, amit iránta érzek, - imádat és leborulás az Ő szenvedése előtt…" (Pesti Napló 1934)
Karinthy Frigyes: "Még egyszer eugenetika" in "Az elátkozott munkáskisasszony" Aqua kiadó, Budapest, 1992