Erkölcs és a mai iskola

"én magammal akarok békességben élni és nem a világgal" (Petőfi)

Erkölcs és a mai iskola

"én magammal akarok békességben élni és nem a világgal" (Petőfi)

Az ember minden történelmi korszakban kénytelen volt az életét szabályozó morális kérdésekre, a világ működő erkölcsi rendjére reflektálni. Ez az emberi lény lényegéhez tartozó, az emberi gondolkodást alapjaiban érintő létkérdés.

Korunk erkölcsi színvonalát értékelve lesújtó képet kapunk az emberről. A világ "az intézményesített bűnösség" korában él írja Török Endre. Az emberiség tudományos-technikai forradalmaival az emberi lény belső megújulása nem tartott lépést.

Az okokra minden tudományág keresi a maga válaszát. Hogyan került az emberbe a rossz? Komoly gondolati rendszerek megalkotói Kant, és Hegel sem ad vigasztalást a kérdésben. Az előbbi szerint "az erkölcsi rossz kifürkészhetetlen", utóbbi a világszellem céljainak megvalósulása közben fellépő szükséges tényezőnek látja.[1]

A legátfogóbb, teológiai jellegű magyarázat az örök emberi természetben keresi a felelőst. Nem az a baj, hogy ezer törvényt megsértenek az emberek, hanem hogy az egyetlent[2]: el akarják némítani a lelkiismeret amúgy is halk hangját, ami komoly károkat okoz az egyén életében. "Ha a világot megnyeri is, mit számít, ha lelkében kárt vall".- mondhatjuk a Biblia nyomán.

A rossz jelenségének értelmezése komoly filozófiai és teológiai probléma. Ha már az ember a rossz lényegét egyértelműen képtelen megmagyarázni, akkor legalább a következményeket, a szenvedést, és az erkölcsi romlást próbálja kezelni. Témánk szempontjából az utóbbira koncentrálunk.

A rossz erkölcsök megjavítására születtek, és születnek ma is új eszmék, elméletek, nevelési reformok, és politikai döntések. Hazánkban az Alaptörvény hirdet erkölcsi feltámadást, amitől a társadalom megújítását várja. Az ilyen kísérletek a történelem során sorra megbuktak. Az emberi természetet megváltoztatni külső törvényekkel nem lehet. Reménytelen kísérlet a modern társadalmat tisztán morális elvek szerint átszervezni.

Jelen írásunkban arra keresünk választ: milyen elképzelései vannak a nevelésnek, az iskolának az erkölcs megjobbítására.

Erkölcs és az iskola

A társadalom mai állapotáról, a jövőt képviselő generációról egy közelmúltban készült felmérés sötét képet fest. A Kaposvári Egyetem hallgatói által készített kutatás a mai tizenéves gyerekek világképéről közölt meghökkentő adatokat. Eszerint a gyerekek 70%-a érzelmileg sivár családban nő fel, ezért például a valóságshow-kból választanak példaképet. 65%-uk nem ítéli el a kisebb értékű lopást, nyolcból egy gyerek szerint a gyilkosság olykor indokolt lehet, és 53%-uk 12-15 éves korban már nemi életet akar élni. [3]

Az eredmény a szakembereket már nem lepte meg, a társadalom viszont biztosan önvizsgálatra szorul.

Mit lehet ezzel kezdeni, hol a kiút?

Érdemes először azt tisztázni, mit jelentenek az erkölcsi elvek.

Az elvek morális döntéseink mögött meghúzódó általános vezérfonalak. Ezeket az elveket nem lehet tiltással, vagy engedelmességgel a gyerekekben kialakítani, csak az emberi belátás hozhat eredményt. Az erkölcsi nevelés lényege az lenne, hogy a nevelők csak felügyelnék az erkölcsi fejlődés kívánatos útját, de az egyén az, aki választ az őt ért sokféle külső ráhatásból.

Ennek a folyamatnak az iskola lehetne az egyik fő színtere. Mivel az erkölcs világnézeti szempontok alapján többféleképpen értelmezhető, ezért nem várható el, hogy az iskola képes legyen egy egyetemes jellegű neveléssel megbízható környezetet biztosítani.

Tekintsünk át néhány, az erkölcsi neveléssel kapcsolatos elképzelést, ill. elvet.

Elsőként egy lelki betegségekkel sújtott nemzedék avatott képviselőjének, Babits Mihálynak gondolatait vizsgáljuk.

Babits 1908-ban fogalmazta meg írásában, hogy a felnőtt nemzedék legfontosabb feladata mindenkor a jövő nemzedék megjobbítása.[4]

Az iskolai nevelőkre eszerint az emberiség legnagyobb kincsét, a jövőjét bízta rá- írta. Az iskola viszont nem olyan dolgokkal foglalkozik, ami az embert emberré teszi[5]. Pedig az ember a gyerekkorából építkezik, főleg az erkölcs területén. A rossz nem kezelhető fegyelmezéssel, az csak a tanár kényelmét szolgálja.

Legnagyobb problémának a diákok tanártól való távoltartását tartja. Ezzel az iskola ellehetetleníti a személyes példa érvényesülését, ahol a jellem hat a másik jellemre.

Az erkölcs formálásában nem elhanyagolható a többi diák szerepe sem. Ez vezethet jó, de rossz irányba is. A tanár feladata az, hogy felfedezze diákjaiban az erkölcsi értékeket, belelásson lelkükbe, és megértse őket. Neki kell a gyereket megjavítania, lelkére hatva.

De Babits szerint az egész társadalomnak van felelőssége az erkölcsi nevelésben, mindenkinek, aki a gyerek látókörébe kerül.

Ez a ma már évszázados gondolat továbbra sem elavult, a személyes példa, az emberiesség, a falak leomlása az erkölcsi javulás egyik lehetséges útja. Ennek akadálya ma a generációs szakadék, a felnőtt nemzedékek tekintélyének hiánya, és az általuk képviselt erkölcsi értékek megkérdőjelezhetősége.

Babits után egy mai szemléletet veszünk sorra. Az egykori oktatáspolitikus, Hoffmann Rózsa szerint a nevelés célja a jellemformálás, és az egyén erkölcsi autonómiájának kialakítása. Ennek útja az erkölcsi jó megismerése, az erkölcs fogalmának a megtanulása. Ez szólhat az erkölcsi normákról, konkrét élethelyzetek modellezéséről, a nevelők személyes életvezetéséből, a közösség nevelő hatásából[6]. Láthatóan kibővült a Babits által javasolt módszer, tapasztalat, ismeret és példaadás együtthatásától vár el eredményt ez az elképzelés.

Vele szemben áll Kamarás István (az embertani tantárgy kidolgozója), aki szerint az erkölccsel kapcsolatos ismeretektől önmagában nem lesz jobb az erkölcs.

Lányi András író viszont úgy látja, az iskola akkor is sugall erkölcsöt, ha ilyen tárgyat nem is tanít. Ő az erkölcsi értékek helyett az erkölcsi dilemmákat helyezné a középpontba.

Homor Tivadar (az etikaoktatás másik kidolgozója) szerint az etikaoktatás célja az, hogy "fogalmi kereteket nyújtson az ember sajátos léthelyzetének és az emberi együttélés alapelveinek helyes értelmezéséhez". [7] Értékelvek, erkölcsi érzék, felelősségtudat szerepét emeli ki.

Van olyan elképzelés is, amely szerint az erkölcsi nevelés továbbra is a családra tartozik, és azt az iskolában csak ismeretként kell oktatni[8].

Az erkölcsi oktatás ennek következtében az elképzelésekhez hasonlóan sokszínű, de a módszerek kimenetele bizonytalan, az egyetlen üdvözítő megoldásra még nem találtak a kérdés taglalói.

A lelkiismeret

A következő elképzelés egy általánosabb, nem iskolai nevelésre szabott, "univerzális" megoldást kínál. Reisinger János igen tanulságos, és élvezetes könyve ("A lelkiismeret") szerint az embernek a belső törvényhez, a lelkiismeret törvényéhez kell visszatalálnia, hogy az erkölcs alapjaihoz eljusson.

Mit kell tudnunk a lelkiismeretről?

A lelkiismeret fogalma meglehetősen új, de működését már az antik gondolkodók is ismerték (Cicero "súlyos tehernek" nevezte).

A lelkiismeret olyan belső látást ad az embernek, ami "ellenségeskedést szerez bennünk" a bűnnel (Biblia) szemben, és védi az igazságot eltorzult természetünk ellenében.

Egy olyan adottság, amivel születésekor minden ember rendelkezik. Akkor kíséri végig életünket, ha figyelünk szavára, ha nem utasítjuk vissza, és ha nem hagyjuk legyengülni. A lelkiismeret hangja (a lelkiismeret furdalás) mindig megszólal, kérdés meghallja-e az ember?

A lelkiismeret a használattól függően működhet jól, és rosszul. Egyrészt adottság és tőlünk független, másrészt képesség is, és ellenőrzésünk alatt áll.

Az ember úgy tűnik nem képes élni vele. Történelmünk az emberi kegyetlenségről, a lelkiismeretlenségről tudósít. A lelkiismeret törvénye a Földön található legnagyobb törvény, de a mindennapokban ez a legtöbbször megszegett törvény. Azt az egyetlen igazságot kellene az embernek komolyan venni, és következetesen alkalmazni, hogy ami jót magunknak akarunk, azt megadjuk a másiknak is.[9]

A lelkiismerethez való visszatérés csak az ember akarásával lehetséges. Az ember belső énje egy szabad világ: az egyén nem kiszolgáltatott, döntéseivel úrrá lehet rossz hajlamain.

Az emberben állandó küzdelem zajlik a lelkiismeret, az akarat, és az értelem között az ember feletti befolyás elnyeréséért. Az összerendezetlen emberen természete uralkodik, az akarat elnémítja az értelmet és a lelkiismeretet.

Az összerendezett ember a lelkiismeret vezetésével él, az értelem folytonos bevonásával, az akarat elszántságával. Reisinger szerint ez az ember újjászületésével, a megtéréssel lehetséges. Karl Barth teológus szerint Istennel együtt csatázunk a rossz ellen[10], Isten törvénye a lelkiismeret törvénye felett áll.[11]

A lelkiismeret működése a mai emberben

A mai embernek gyakran súlyos teher a lelkiismerete, és inkább csak a bűntudattól akar szabadulni nem a bűntől[12]. Fő törekvése, hogy minden érték relatív legyen, és nekiláthasson önző céljai véghezvitelének. Az ember ma is figyel befelé, de tart az emberektől és a tömegek állásfoglalása többet ér, mint az igazság. A lelkiismeret a XX. században az értelemmel együtt háttérbe szorult.

Lelkiismeret az iskolában

A lelkiismeret ápolása pedagógiai feladat. Alakíthatja a család, a társadalom, az iskola, de főképp az egyén döntései.

A pedagógustól, akinek kezében emberéletek vannak, elvárható, hogy lelkiismerete helyesen működjön. Fontos, hogy ne legyen a másik ember lelkiismerete, ne kényszerrel, hanem emberi ráhatással tevékenykedjen. A tanítványnak időt kell biztosítani, hogy lelkiismerete fejlődhessen: a lelkiismeretet nem lehet kikényszeríteni.

Befejezés

Riceur szerint a rossz létezése páratlan kihívás. Kezelni azért szükséges, mert megsérti az közösség etikai elveit, és szenvedést okoz. [13] A megoldást az ember megváltozása adja, de tudjuk, az emberi természet makacsul ragaszkodik önös érdekeihez. Ez az örökölt emberi természet helyes döntések sorával egészséges jellemmé formálható. Ezt a folyamatot az erkölcsi neveléssel segíthetik a tapasztaltabb generációk. Ennek színtere nem az iskola, hanem az ember belseje. Ha maradandó eredményre törekszünk, akkor a lelkiismeret törvényének visszaállításával, a lelkiismeret gyógyításával kell foglalkoznunk. A pedagógusoknak, és velük együtt minden felelősen gondolkodó embernek.

Felhasznált irodalom:

Babits Mihály: Erkölcs és iskola. Budapest, Sola Scriptura, 1999

Falus Katalin: Az emberismeret és etika tantárgy hazai helyzetéről a nemzetközi tapasztalatok tükrében. https://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=emberismeret-bevezetes

Hoffmann Rózsa: Az erkölcsi nevelés értékelméleti és pedagógia dimenziói. https://mesterestanitvany.btk.ppke.hu/erkolcsineveleshofman.htm

Homor Tivadar: Hogyan tanítom az etikát? https://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=emberismeret-bevezetes

Reisinger János: A lelkiismeret Bibliaiskolák közössége Budapest, 2005

Riceur, Paul: A rossz mint filozófiai és teológiai kihívás. Magyar Filozófiai Szemle1997/ 5-6. 851-70.

https://www.mr1-kossuth.hu/hirek/itthon/jo-balhenak-tartjak-a-lopast-a-fiatalok.html

[1] Paul Riceur: A rossz mint filozófiai és teológiai kihívás.

[2] Reisinger János: A lelkiismeret.

[3] https://www.mr1-kossuth.hu/hirek/itthon/jo-balhenak-tartjak-a-lopast-a-fiatalok.html

[4] Babits Mihály: Erkölcs és iskola. Budapest, Sola Scriptura, 1999

[5] Babits Mihály: Erkölcs és iskola. Budapest, Sola Scriptura, 1999

[6] Hoffmann Rózsa: Az erkölcsi nevelés értékelméleti és pedagógia dimenziói.

[7] Homor Tivadar: Hogyan tanítom az etikát?

[8] Falus Katalin: Az emberismeret és etika tantárgy hazai helyzetéről a nemzetközi tapasztalatok tükrében.

[9] Reisinger János: A lelkiismeret Bibliaiskolák közössége Budapest, 2005

[10] Paul Riceur: A rossz mint filozófiai és teológiai kihívás.

[11] Reisinger János: A lelkiismeret Bibliaiskolák közössége Budapest, 2005

[12] Reisinger János: A lelkiismeret Bibliaiskolák közössége Budapest, 2005

[13] Paul Riceur: A rossz mint filozófiai és teológiai kihívás.