Oktatáspolitika

Az ezredforduló az emberiség történetében újabb korszakot nyitott. Az ipari társadalomból az információs társadalomba való átmenet korát éljük. A világ modern piacgazdaságai tudásgazdasággá alakulnak.

 A leggyorsabban növekvő, és legnagyobb gazdasági ágazat az információ létrehozása, elemzése, és cseréje lett. Az információt, mint egykor a termeléshez szükséges energiát, folyamatosan biztosítani kell. A versenyképes gazdaság egyet jelent a tudásalapú gazdasággal.

A tanulás ma gazdasági, társadalmi, és egyéni érdek. A rendelkezésre álló tudás, és tudományos információ jelenleg ötévente megkétszereződik, ami mind a munkavállalók, mind az oktatási rendszer számára komoly kihívást jelent. Nem véletlen, hogy a világ fejlettebb régióiban az oktatás kutatása a társadalomtudományok legdinamikusabb területe lett.

A megszerzett szaktudás gyorsan leértékelődik, a tanulékonyság felértékelődik. Nem azért tanulunk, hogy sokat tudjunk, fontosabb, hogy megtanuljunk tanulni. Az iskola feladata nem az, hogy egy végleges, zárt tudásanyagot nyújtson, hanem hogy azt a képességet alakítsa ki, hogy a diákok tudásukat későbbi életük során önállóan továbbfejleszthessék.

Az Európai Tanács 2000-ben azt a célt fogalmazta meg, hogy 2010-re Európa legyen a világ legversenyképesebb, és legdinamikusabb tudásorientált gazdasági tere. A tudásalapú társadalom Európa-trend lett.

A legutóbbi 10 év törekvései azt mutatják, hogy az oktatást az új elvárásoknak megfelelően kívánják átszervezni. Az Európai Bizottság szakemberei kidolgozták az "egész életen át tartó tanulás" ("Lifelong learning") koncepcióját. 2006 és 2007 során az Európai Parlament, és a Tanács, tartalmi, és szervezeti kérdésekben fogadott el ajánlásokat. Az új koncepciók a "diákközpontú oktatást", a gondolkodás és a készségek fejlesztését kezelik kiemelten.

Az EU lisszaboni csúcsán (2000) a szakemberek a készségeket 8 kulcskompetenciába foglalták: az anyanyelvi kommunikáció; az idegen nyelvi kommunikáció; a digitális; a matematikai, természettudományi és technológiai; a tanulás tanulása (ld. LLL); a szociális; a vállalkozói; és a kulturális kompetenciába.

Az oktatási intézmények Európa-szerte tanrendjükbe iktatták ezeknek a készségeknek a kialakítását.

Magyarországnak is válaszolnia kellakihívásokra. A gazdaság és oktatás szoros kapcsolatát szakembereink is felismerték. Kosáry Domokos egykori MTA-elnök a következőket mondta még 1995-ben a "Fordulóponton a magyar közoktatás?"című konferencián: "...szedjük össze anyagi és szellemi erőinket, és tekintsük beruházási prioritásnak a magyar oktatásügyet…Az emberi minőség a legelső, amit biztosítanunk kell ebben az országban, ha fel akarunk jutni erről a mélypontról, és ebben óriási része van a közoktatásügynek és a pedagógusoknak". Kopátsy Sándor közgazdász véleménye ezzel teljesen egybecseng: "az oktatásba történő beruházás semmilyen más befektetés hasznával nem mérhető".

Ezek a felismerések azonban máig nem hoztak alapvető változást a politikai döntéshozók gondolkodásában. A pedagógus társadalom, és a szakemberek a nemzetközi tudásszint felmérések (2000, 2003) nyomán oktatásunk általános válságáról beszélnek. A" PISA- sokk" újra ráirányította a figyelmet az oktatás helyzetére, és az ország felemelkedésében betöltött szerepére.

Közoktatásunk mai helyzetét nagyban meghatározza kulturális örökségünk. Oktatási rendszerünk alapvetően "porosz" maradt, amely hagyományosan a tárgyi tudásra fektet nagyobb súlyt. Az állam évszázadokig a tudás, és az erkölcs oktatását várta el az iskolától, a kreativitást, a problémamegoldást, a vállalkozói mentalitást alacsonyabb rendűnek tartották.

Oktatásunkat máig egyoldalú intellektualizmus jellemzi: az ismeretek elsajátításában színvonalas, a gyakorlati képességek, és az életrevalóság fejlesztésében messze elmarad a nyugat-európai, az amerikai, vagy a távol-keleti oktatás eredményességétől. A magyar gyerekek befogadó, és nem önszabályozó diákok. Interaktivitás helyett pedagógusközpontúság jellemzi őket, a kooperatív tanulásban a nemzetközi átlagnál gyengébbek, a magolásban lányaink viszont éllovasok.

Az oktatáspolitikának haladéktalanul új irányvonalat kell kijelölnie, az ország gazdasági felzárkózása nagyban függ az oktatás paradigmaváltásától.

Az első bátortalan lépések már megtörténtek a változás érdekében. A magyar kormány programba foglalta az "egész életen át tartó tanulás" nemzeti stratégiáját, a NAT pedig támogatja az ezt megalapozó kulcskompetenciák fejlesztését. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) célkitűzése az, hogy az alap- és kulcskompetenciák eredményesebb fejlesztésével az "egész életen át tartó tanulás" megalapozásához hozzájáruljon.

Az új célkitűzéseknek, módszertani és tartalmi megújuláshoz, teljes szemléletváltáshoz kell vezetniük. A kompetenciafejlesztő oktatás elterjesztése nem csak az "egész életen át tartó tanulás" programját alapozhatja meg, hanem a magyar gazdaság versenyképességéhez is hozzájárulhat.