Marco Polo milliói

1298. szeptember 7-én Curzola szigeténél megütközött a két ősi ellenség, Genova és Velence hajóhada. Genova megsemmisítő vereséget mért a velenceiekre, szinte az összes gályájukat elsüllyesztette, és 7000 foglyot ejtett. Köztük volt Marco Polo is, az egyik gálya parancsnoka.

Három éve tért haza apjával Nicoloval, és nagybátyjával Maffioval hosszú utazásáról. Házukat már a rokonok foglalták el, őket idegen akcentusuk, viseltes ruhájuk miatt idegeneknek nézték. Ők azonban hazaérkezésük örömére hatalmas lakomát adtak. Minden fogásnál új öltözékben jelentek meg, a levetettet a szolgáknak adták. A lakoma végén a vendégek szeme láttára Marco az asztalra öntötte elnyűtt ruhájába rejtett kincseit: gyémántokat, rubinköveket, zafírt. Utazásuk során minden pénzüket drágakőbe fektették. Ez már meggyőzte a gazdag velenceieket a Polo család valódiságáról, és örömmel hallgatták Marco elbeszéléseit. Marco neve ezentúl Marco Milione.

A genovaiak is hallották hírét, szívesen hallgatták foglyuk történeteit. Az egyik fogolytársa, a pisai Rustiziano, franciául mindent lejegyzett. Ami eddig töredékes volt, most egésszé állt össze. Könyve közkedvelt lett, a kalandos történetek vonzónak bizonyultak. Lefordították latinra, olaszra. A korabeli világkép miatt hitetlenkedve fogadták, hogy egész Ázsiában mindenütt értelmes lények élnek, kereskednek és városokat építenek.

A leghihetetlenebb Kína (Kathai) hatalmas birodalmának léte volt. Hatalmas városai, melynek elővárosai is nagyobbak Velencénél, hatalmas folyamai, ahol évente 200 000 hajó közlekedik, több, mint egész Európában. Négy- és határbocos hajók két- háromszáz fős legénység, és ezer kosár bors, és más fűszerek. És az európai szemnek még annyi csoda: papírpénz, arany, drágakő, arany, ezüst és megannyi ismeretlen találmány. Semmi más nem hatott olyan csodásnak, mint a Kínáról szőtt történetek.

Michael Prawdin "Tschingis-Chan und sein Erbe", Buchgemeinschaft Donauland, Wien