Magyarország helye Európában

Az 1919-35 közötti évek voltak ezeréves történelmünk legmagyartalanabb korszaka. Ezt megelőzően az a hit uralkodott, hogy a magyar nemzet alaptehetsége az államalkotás, s ez adta meg a történelmi élet mély jogát európai birtokához. A háborúba a német hatalmi álom vitte bele a magyarságot minden elemi életérdeke ellenére. A veszteségek után azzal vakították el középosztályunk öntudatát, hogy sorsunk a németséghez fűződő szoros kapcsolattól függ. A magyarság idealizálni kezdte az Osztrák Magyar Monarchiát. A kicsiny Magyarországnak önmagában nincs jövője, hirdették. Nézzük meg, mit adott a magyarságnak a Monarchia? 1. A biztonság szempontjából állandó fenyegetettséget jelentett. A Monarchia nem a népek akarata volt. Az uralkodó germán hatalom visszaszorította a népek önálló egyéni fejlődését, mindezt pedig magyar segítséggel tette. 2. A magyarság érvényesülését tekintve kiszorulást hozott az élet minden területéről. Szervezetlenséget, kizsákmányoltatást, kevesebb kulturális lehetőséget jelentett. Az ellenzékieskedő magyar nem kívánatos elem lett saját országában. Idegen dinasztia, idegen arisztokrácia, idegen hadsereg, idegen klérus, idegen bürokrácia, idegen kapitalizmus, idegen sajtó alatt élt. 3. A Monarchia támogatói a feudalizmus és kapitalizmus haszonélvezői voltak, a magas klérus, a magas bürokrácia, a magas rangú katonák. A néptömegek fejlődésében, erősödésében veszélyt láttak. Közjogi vitákkal vonták el a figyelmet a legfontosabb életérdekekről. 4. A nemzeti élet két leghatalmasabb kifejezője: az udvar és a hadsereg idegen volt. Nem képviselték a magyar kultúrát, a magyar nyelvet, a magyar társadalmi életet. A Monarchiának el kellett tűnnie, ezt követelte egy becsületesebb, egészségesebb emberi jövő. A népek nem akarják visszahozni a Monarchiát. A mai Magyarországon a minisztériumokban, az országgyűlésben, a hadsereg tisztikarában, a bürokráciában, az egyházban németek intézik a magyar sorsot. Fennáll a veszély, hogy Ausztria felé kormányozzák az országot. Az Ausztriával való ismételt egyesülés pedig azt eredményezné, hogy Németország az ausztriai németséggel együtt a magyarságot is elnyelné. Rövid életű függetlenségünk, különállóságunk előnyt, és tőkét jelentett a magyarságnak. Külön erőként, egyéniségként tekintenek ránk, akiknek helyet kell juttatni a népek alkotó versenyében. A nemzetek sorsa teremtő és szervező gondolatuk és morális magatartásuk erejétől, és nem a népesség számától függ. Szükségünk van egy messzi jövőbe megépített nagy gondolatrendszerre, mely megvalósítja egyéni fejlődésünk minden feltételét. Minden arra figyelmeztet bennünket, hogy védelmünket, ne Németországnál keressük. Ma ez az ország a vér, az idegek, az izmok, az élet elemi ősi erőinek letörhetetlen életakarata. Programjában benne van a német népek egyesítése, az egész Kelet-Európa leigázása. A hitleri Németország halálos veszélyt jelent a magyarságra. Gazdasági nyomásaival gyakorolja az erőszak politikáját. Ebben segítségére vannak a magyar életet irányító németvérű, németszívű őrszemek. Lehetőségként kínálkozik egy kelet-európai összefogás. A múlt, a sors, a lelki alkat, a sok közös vonás, a közös veszélyek, a német ill. orosz hatalom fenyegetése történelmi összefogást indokolna. Ezt a gondolatot a magyarság politikai képviselői elutasítják. Szláv orientációjú államot emlegetnek, ami csak a német imperializmus eszközeként élhetne. Pedig csak egy ilyen összefogás biztosítaná minden népnek az önálló egyéni fejlődését. Az emberiség fejlődésének minden ígérete a nemzetek gazdag sokféleségében van. Közös védelmet, katonai szövetséget jelentene, nem közös hadsereget. Létrejönne egy legfelsőbb külügyi orgánum, nem a saját külügyminisztériumok helyébe. A gazdaságot közös megegyezéssel irányítanák, nem deformálva a saját gazdaságot. Az összefogás nem hozna kulturális uniformizálódást, teret engedne a népek egyéni fejlődésének. Nem jelentené mindez a határok megszűnését sem, de azok más jelentőségűek lennének. Ma még sok ellentét van Kelet-Európa népei között, de vagy ezt az utat választjuk, vagy megmaradunk a nagyhatalmak megemésztő segítsége mellett. A magyarság nagy történelmi szerepe még csak most kezdődik Európában. A kelet-európai gondolat heroikus megépítésével, a kelet-európai hit terjesztésével ez a kicsiny, de nagy lendületekre képes nép Európa egyetemes megszervezésének élére kerülhet. Egyet nem szabad elfelejteni: a magyarság akkor használhat legtöbbet az emberiségnek, ha megtalálja önmagát, ha hűséggel vigyázza sajátos életérdekeit, önálló fejlődése organikus céljait. (1935) 

Szabó Dezső "Magyarország helye Európában, Kelet-Európa" in "Az egész látóhatár", Püski kiadó, Budapest, 1991