Luther Márton
"Itt állok. Másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. Ámen."
A korszak embere?
"Itt állok. Másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. Ámen."
A hagyomány szerint ezt mondta a birodalmi gyűlés előtt, és a császár fenyegetései ellenére sem vonta vissza nézeteit.
Luther Márton wormsi fellépése a modern európai történelem legnagyobb hatású jelenete, az egész újkori civilizáció ezzel veszi kezdetét.
Ő volt a középkori egység, a rendi társadalom nagy megbontója, ő emelte ki a teológiát a gyermeki együgyűségből. Új korszakot teremtett, az egyéni vélemény korszakát: Pápa elleni fellépésével minden ember a maga pápája lett, ez már lázadás volt a szellemi felsőségek, a pápák ellen.
Hogy mi vitte őt e hősies kiállásra?
Erre a kérdésre keressük a választ.
Egy biztos: a kor normái szerint tetteiért sokszorosan a máglyára kerülhetett volna.
Mit tudunk az életéről?
Luther (1483-1546) szászországi bányászcsalád sarja volt, apja jogi pályára szánta. Élete azonban más irányt vett, szerzetes, a teológia doktoraként egyetemi tanár Wittenbergben, író és végül reformátor lett.
Hogyan jutott erre a megingathatatlan hitre?
Három különálló élményben kapta meg a teljes megvilágosodást:
- elsőként felszólítást kapott arra, hogy változtassa meg addigi törekvései irányát. Öccsei váratlan halálát követően a halál és az utolsó ítélet kérdésein töprengett. Ekkor érkezett a felszólítás egy vihar képében, amit isteni jelként értelmezett. Félelmében fogadalmat tett, ha megmenekül a vihartól, szerzetes lesz. Apja akarata ellenére ágostonos szerzetesnek állt, és belépett az erfurti kolostorba. Be akarta bizonyítani önmagának, hogy nem megszállott, nem beteg, és nem bűnös. Ezért mentette át magát egy Istent engedelmesen szolgáló életbe.
- a második esemény: Az erfurti kolostor kórusában történt vele, hogy a földre zuhant és dührohamot kapott, azt üvöltve: nem én vagyok, nem vagyok (ezt démoni megszállásnak gondolták, előtte a tisztátalan lélektől megszállott ember esetét olvasták fel). A szélsőséges lelkiállapotok végig kísérték életét, súlyos kétségek, aggályok gyötörték, ez vezetett a dührohamhoz.
- a harmadik esemény: kolostori toronyszobájában történt meg hirtelen megvilágosodása. A római levelet tanulmányozva rájött, hogy a hit nem az emberi cselekedetekből, hanem isteni kegyelemből ered. Pál apostol volt a lelki vezetője, számára a Biblia elsősorban paulinus tant jelentett, megtérésükben is látott hasonlóságot.
Az igazi nagy fordulatot római zarándokútja jelentette. (1510) Itt látta meg az egyház romlottságát, Rómát "férgek és sáskák lepték el".
A wittenbergi egyetemen, még szerzetesként a teológia doktora, és a Bibliáról tartott előadásokat. Fő szakterülete a bibliai szövegmagyarázat volt. Teológiai tanítása itt formálódott, azt tanította, hogy Isten kegyelmét egyedül az Istenbe vetett hit által nyerhetjük el. A Gonoszt a pápaságban találta meg, az összes haragját rá öntötte.
Miért tekinthetjük hősnek?
Életének ezt követő éveiben több alkalommal is bizonyította emberfeletti bátorságát.
· legismertebb lépése a wittenbergi tézisek kifüggesztése
A már a szívében ketyegő bombát a búcsúvita robbantotta fel. A búcsú a bűnbocsánat formáiról szólt.
A középkori ember üdvözülni csak az egyházon keresztül tudott. Félt a vétkeiért járó büntetéstől, leginkább a tisztítótűztől, és kész volt azt a bűnhődést pénzzel megváltani. Ebből közönséges pénzügylet lett, az 1500-as jubileumi év pedig erre jó ürügy volt
Amikor a szász választófejedelemség területére érkezett a gyűjtés, Luther felemelte a szavát.
A búcsú elleni támadása egyben a pápa elleni támadást jelentette.
Valójában nem a pénzügyi visszaélés foglalkoztatta, hanem a kegyelem kérdése.
A másik fontos kérdés a kiközösítés ügye volt. Az Istennel való belső közösségből senkit nem lehet kizárni. Ezek a gondolatok már rendkívüli politikai lázításnak számítottak
95 vitapontját 1517 okt. 31.-én függesztette ki. Tudósokat, egyháziakat hívott nyilvános vitára, a korban ez volt az egyetlen lehetőség a szélesebb körű véleményközlésre, a publicitásra. Tudósok azonban nem jelentkeztek a disputára, reagált viszont a nép minden rétege.
A téziseket latinról németre fordították, és kinyomtatva terjesztették. Az emberek hitkérdésekben való bizonytalanságaik, és világos magyarázatokhoz való ragaszkodásuk miatt buzgón olvasták.
A wittenbergi reformáció a vidék lázadása volt a központ ellen, az egyéné az intézmények ellen, a közembereké a nagyurak ellen, a szabad gondolaté a dogmák ellen, az élő szóé a litániák ellen, a kegyelemé a megvásárolhatóság ellen, a lelkiismeret hangja az engedelmesség követelései ellen.
Luther kalapácsütései egész Európában hallatszottak, teológiai vita helyett politikai térre terelődött az ügy.
Már nem volt visszatérés, Luther nyílt lázadást hirdetett, német próféta-ideológiai vezér lett.
· a következő esemény az augsburgi fordulat, a szakítás az egyházzal
Az 1518-as augsburgi kihallgatásán követelték vonja vissza tanait, de Luther nem tért el korábbi álláspontjától. Új tanításában a bibliai helyeket helyezi előtérbe, nem vonhat vissza semmit, amit nem cáfoltak meg a Szentírásból. Hitviták során ellenfele (Dr. Eck) már máglyával fenyegette.
Luther azzal nyert meg magának újabb híveket, hogy azt a kérdést boncolgatta: van-e joga Rómának egy német szerzetest elítélni. Ekkor már a pápa tekintélye a központi kérdés. Luther kijelentette, hogy a pápa nem csalhatatlan, az egyház Husz János. elítélésekor is hibázott. Felbukkan az Antikrisztus elnevezés is a pápát illetően. Ez már szentségtörésnek számított egy szerzetestől, legfőbb urával kapcsolatban.
Luther meggyőződése az volt: az ő legfőbb ura Krisztus.
Végleges döntése itt történt meg, ekkor szakított az egyházzal, az egyház Lutherrel.
· vallási tézisei, iratai kiközösítéshez vezettek
A következő évek voltak életének legnagyobb hatású időszaka.
Támadást indított a pápa ellen, egyedül a Bibliára támaszkodva küldetéstudatában bízott.
A papság közvetítő szerepének tagadásával nagykorúnak, és felelős személyiségnek tette meg az embereket. Ez óriási hatású volt, és az egyénben lelki válságot kavart.
Másik súlyos tézise a pápák császárok feletti hatalmát cáfolta meg. Az ezt eddig igazoló Constantinus adománylevél bizonyítottan hamisítvány.
"Az egyház babiloni fogságáról" c. könyve már megbocsájthatatlan volt, ez pecsételte meg az egyházzal való végleges szakítását.
A papok kezén lévő szentségeket támadta, hiszen ezek nem a Bibliából származnak.
Nagy áttörés volt ez, letörölte azt a középkori doktrínát, hogy a papok és a világiak két külön nép.
1519-ben Tetzel dominikánus szerzetes, inkvizítor, eretneknek mondja Luthert és máglyahalállal fenyegetőzik.
A pápa 1520-ban egyházi átokkal fenyegette és felszólította Luthert vonja vissza 60 napon belül tanait, de a szerzetes most is kitartott. Erre eretneknek nyilvánították és kiközösítették.
· a kiközösítése, a bulla elégetése
A Luther elleni eretnekpert a pápa kiátkozási bullája zárta.
Ez Luther és hívei életét már közvetlenül fenyegette. Megtagadták tőlük a szentségek kiszolgáltatását, és kitaszították őket a keresztények közösségéből. Nem köthettek házasságot, nem részesülhettek egyházi temetésben, a velük való minden kapcsolatot tiltották. A kiközösítettek csapatokba verődve koldulhattak.
1521-ben lépett hatályba, az egyház mondta ki az ítéletet, a világi hatalomra bízva a végrehajtást
Luther azonban nyilvánosan elégette a pápai bullát, és a kanonizált szent könyveket is. Ez hallatlan merészség, példa nélküli radikális lépés volt. Egy évszázadok alatt felépített törvényhozás egész gyűjteményét semmisítette meg, az egyház hatalma éppen ebben a gyűjteményben rejlett.
· wormsi fellépése, szembeszállása a császárral
1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésre a megégetést, és a kiközösítést kockáztatva is elment. Nem a máglyától félt, hanem az Isten kegyelméből uralkodó császár előtti megjelenéstől.
Válaszul a téziseinek visszavonására szóló felszólításra azt mondta:
"Hacsak a Szentírás tanúsága vagy világos ok nem győz meg (mert nem bízom egyedül sem a pápában, sem a zsinatokban, hiszen köztudott, hogy gyakran tévedtek és ellentmondanak önmaguknak), megköt a Szentírás. Idéztem, és a lelkiismeretem fogva van Isten Igéjének. Nem tudok és nem is fogok visszautasítani semmit, mert nem biztonságos és nem is helyes a lelkiismeret ellen menni. Isten segítsen. Ámen."
"Itt állok, nem tehetek másként." Luther ismét halálos veszélyben mutatott bátorságot.
Ez a kiállás az egyéni lelkiismeret mellett előkészítette a talajt az olyan vívmányokhoz, mint az egyenlőség, a képviselet, az önrendelkezés. Ezek később mindenki szabadságának az alapjaivá váltak.
Ez az új hitvallás olyan embereknek a hitvallása volt, akik identitásukat ebből az elszánt akaratból merítették.
A császár azonban egy tévelygő szerzetest látott benne, aki szembeszegül az évezredes egyetemes kereszténységgel, ezért kimondta rá a birodalmi átkot. Újból életveszély fenyegette Luthert: nem adhatnak neki szállást, élelmet, nem segíthettek neki, mindenki köteles volt őt elfogni jutalomért cserébe. Szabadságát elvesztette, szabadon megölhették.
· visszatérése a világba, az ellenséges környezetbe
Életének legbátrabb tette a wartburgi várból való visszatérése volt 1522-ben. A pápai kiközösítés és a császári kiátkozás következtében minden nap halálos veszéllyel nézett szembe.
Hatása
- Fellépését heves propaganda csata, majd vallásháború követte
Ellenfelei szerint ő a "farkas a juhok aklában", "eretnek, eszelős, ördöngős, harapós kutya, foltos bőrű bélpoklos, vasorrú, ércbendőjű, nyomorúságos kolduló barát", aki "zendülést, meghasonlást, háborút, öldöklést, rablást, és gyújtogatást hozott".
Hívei szerint ő egy szent, a homo religiosus, aki kivezette a keresztény híveket az egyiptomi sötétségből.
A vallásháborút az augsburgi vallásbéke zárta le.
· Bölcs Frigyes szász választófejedelem saját, császár elleni politikai céljaira használta ki Luther fellépését. Eljátszották Luther elrablását, és Wartburg várába menekítették. Ez fogság és menedék volt egyben, ahol eredetiből, görögből 10 hét alatt lefordította az Újtestamentumot. Fordítása Nietzsche szerint a német próza legnagyobb remekműve, és ez lett a német irodalmi nyelv alapműve.
A nép kezébe adta a Bibliát, érthető lett miről papoltak eddig a templomban, nem marad mindez hókusz-pókusz ("hoc est corpus"="imé a test"). A könyvnyomtatás révén a Biblia, mint tömegkommunikációs eszköz először tört be a kor társadalmi rendjébe.
A fordítás összekötötte északot és a délt, és nemzetet alkotott. Ezzel ő a német lét letéteményese.
- Komoly lelkiismereti problémát jelentett a parasztlázadás támogatása. Saját és mozgalma védelme miatt a fejedelmekre volt utalva, ezért nem támogatta a parasztokat. Elutasította a politikai és gazdasági szabadságot, ő lelki szabadságról beszélt, a jobbágyság összeegyeztethető az Evangéliummal.
Az ember születésénél fogva tagja annak a rendnek, ahova tartozik. Ragaszkodott a rendhez, az emberi bűnök miatt tartott az anarchiától.
Szükség van az államra, evangéliummal nem lehet a világot kormányozni.
A korábbi hőst most árulónak tartották, sokat veszített bázisából. Új eszméket ihletett, de csekély hatalma volt arra, hogy gondolatainak terjedését az eredeti szándékának megfelelő területekre szorítsa vissza.
- A nyugati egyház szakadása következett be, létrejött az evangélikus egyház, a katolikus egyház pedig megújulásra kényszerült.
Összegzés
Teológiai fellépése egy nemzetet tett fogékonnyá a karizmatikus vezér, a személyiség kultusza iránt
Ő volt a bálványok rombolója, az első individualista forradalmár, aki megváltotta a Megváltót a ceremóniáktól, a hierarchiától, a gondolatrendőrségtől, visszahelyezte őt minden egyes ember lelkébe.
Küldetése az volt, hogy trónfosztottá tegye a hamis pápákat és hatalmasokat, és új életet keltsen a valódiak számára. Évszázadok hamis örökségével egyedül szállt szembe!
Jelmondata Wormsból származik:"Lelkiismeretünk ellenében cselekednünk veszélyes és méltatlan dolog"
Források
Erik H. Erikson A fiatal Luther és más írások
Richard Friedenthal: Luther élete és kora