Levin

Levin a tolsztoji igazság, nem Anna 

Az "Anna Karenina" című regény látszólag mellékszálon egy olyan élettörténetet mutat be, melyen keresztül Tolsztoj azt vizsgálta, milyen életút vezet a boldogsághoz.

A regényben Levin a tolsztoji igazság, nem Anna. Anna külső boldogságot keres, míg ő belső utakat kutat. Bibliát forgató ember, aki az igazságot a nép egyházon kívüli hitében látta meg. A választ arra, hogy miként kell élni, parasztjaitól kapta.

Önmaga, és büszkesége miatt nem volt képes korábban ezt a megoldást elfogadni. Később ráeszmélt, hogy az élni tudás nem az ész hatásköre, és lemondott a gondolat gőgjéről.

Most úgy látta: az igazság szolgálatába vetett hit kell, úgy érezte megtalálta a Gazdát (=Istent). Életét a jó értelmével akarta megtölteni, a közjót akarta személyes ügyévé tenni. "Szent" életet élt, ettől boldognak érezte magát.

Látszólag rátalált az igazságra. Törékeny hitét megoldásnak gondolva, féltve őrizte azt, de valójában csak az öngyilkosságtól, a kilátástalanságtól védte magát. Nem hitt igazán Istenben, a vallással csak elfedte kétes válaszait.

Komoly lelki átélésekről, Istenhez fűződő személyes kapcsolatról, másokra gyakorolt hatásról nem beszélhetünk esetében.

Ez a regény sem oldotta meg az Istent kereső emberek problémáját, még mindig hiányzik az íróból a tisztánlátás.

Hősei nem az isteni kegyelemben elnyerhető boldogságot keresik, hanem önmagukat: miként lehetnének méltók erre. Csak magukban hisznek, saját lelkük a hit forrása. A kiút az igazság, és a szeretet alapja Isten lenne.

"De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed. őt." (5Móz. 4.29.)