Krisztus és a vándor egyezsége

Itt vagyok Úr Jézusom, fogadj el magadénak, tied akarok lenni, és maradni mindörökké. Elfogadom ezt tőled fiam, szólt ő. Enyém voltál és vagy ugyan öröktől fogva, de ezt eddig nem tudtad. A boldogságot, amelyhez most vezérellek, régen készítettem számodra, csak te ezt nem értetted. Különös utakon, kerülőkkel és kitérőkkel vezettelek el magamhoz, nem tudtad mi ezzel a szándékom, azt sem vetted észre, hogy én munkálkodom benned. A világ nem taníthatott semmire, nem gazdagíthatott semmivel, semmivel ki nem elégíthetett, semmivel nem csillapíthatta szíved vágyait, mivel azt, amit keresel, nem foglaltatott benne. Én azonban megtanítlak mindenre, gazdaggá teszlek, kielégítelek. Csupán azt kívánom tőled, hogy mindazt a földi dolgokban kifejtett emberi buzgalmat, amit a világban tapasztaltál, nekem szenteld, és felém fordítsd; amíg élsz, ez legyen munkád és hivatásod, és én ama békességet és örömet, amit az emberek keresnek, de nem találnak, megadom neked.

A házasok rendjében láttad, hogy akik egymást megszeretik, miképpen mondanak le mindenről, hogy egymáséi lehessenek: cselekedj te is úgy, mondj le mindenről, önnönmagadról is, teljességgel nekem szenteld magad, és az enyém leszel, s jól fogod magad érezni.

A második rendben láttad, hogy a haszonhajhászó emberek mily töméntelen munkát végeznek, milyen csalárdságokra vetemednek, milyen veszedelmeknek teszik ki magukat. Te mindezt tekintsd hiábavalónak, tudva, hogy csak egy a fontos: Isten kegyelme.

A tudósok közt láttad, hogyan igyekeznek ők mindent kifürkészni. Számodra a tudomány tökélye az legyen, hogy engem kutatsz cselekedeteimben, ezt az egy könyvet adom neked, amelyben minden tudomány benne foglaltatik. A tudományokat nem azért kutatod, hogy hírnevet szerezz, hanem hogy hozzám közeledj.

Az orvosok közt láttad, hogy különféle eszközöket keresnek az élet megóvásához és meghosszabbításához. De te mit tépelődnél azon, meddig élsz? Nem akkor jöttél világra, amikor neked tetszett, s nem akkor távozol innen, amikor neked tetszik, hanem az én gondviselésem irányítja ezt. Arra legyen hát gondod, hogy jól élj, nekem pedig gondom lesz rá, hogy meddig élj. Élj egyszerűen és őszintén az én kedvemért, én pedig a te kedvedért az orvosod leszek, sőt én leszek a te életed hosszúra nyújtója.

A jogtudományban furcsa és nehéz emberi bonyodalmakat láttál, tapasztaltad, hogyan huzakodnak a maguk igazáért. Számodra az legyen a jogtudomány, hogy senkitől ne irigyeld a másét, kinek mivel tartozol megadd, a békesség kedvéért áldozz fel mindent, aki arcul üt jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat. Ez az én jogrendem, ha ehhez igazodsz, megőrzöd a békességet.

Láttad a világban mennyit civakodnak az emberek a vallás gyakorlása közben. A te vallásod az legyen, hogy csendben szolgálsz engem, és nem kötöd meg magad ceremóniákkal. Senkivel erről többé már ne vitatkozz.

Az emberi közösségek felsőbbségei és vezetői közt tapasztaltad, milyen buzgón törtetnek az emberek az első helyekre, hogy másokat kormányozzanak. De te fiam, inkább kívánj engedelmeskedni, mint parancsolni. Ha uralkodni akarsz, uralkodj önmagadon, lelkedet és testedet bízom rád.

A katonák rendjében láttad, hogy ott a harcosok hősiessége a saját nemük irtásában, pusztításában áll. De a te ellenségeid: az ördög, a világ és saját tested kívánságai. Ezek ellen küzdj.

Azt is láttad, mit keresnek az emberek ama vélt Szerencse, Fortuna várában, és hogy dúskálnak a javakban, élvezetekben. Te ezekre a dolgokra ne hederíts, azok nem adnak megnyugvást. Az élethez kevés kell, s az én dolgom, hogy gondját viseljem mindenkinek, aki nekem szolgál.

Az emberek a világban keresik a társaságot, te kerüld a tömeget, és szeresd a magányt. A társaság a bűnök, a hiábavalóságok elősegítője. Te nem vagy egyedül, veled vagyok én, és az angyalok seregei. Ha tudod, hogy nekem kedvemre vagy, ne áhítozz az emberek tetszésére. Legjobban teszed, ha csak hozzám igazodsz. Ne törekedj arra, hogy sokan ismerjenek, azzal tűnj ki, hogy kicsiny vagy, lehetőleg ne is tudjon rólad a világ. Közben angyalaim tudni és beszélni fognak rólad, igyekeznek szolgálatodra lenni, cselekedeteidet megjelentik. Ama utolsó napon pedig mind, akik nekem szenteltétek magatokat, kimondhatatlan dicsőségben részesültök.

Így szóltam: Tévelyegtem, kóboroltam a világban, teremtett dolgokban keresve megnyugvást. De ez órától fogva rajtad kívül más gyönyörűséget nem áhítok, magamat teljességgel neked szentelem, csak te erősíts meg engem, hogy tőled el ne tántorodjam. Őrizzen meg ettől a te kegyelmed, arra hagyatkozom.

Comenius " A világ útvesztője és a szív paradicsoma" Bibliaiskolák Közössége, Budapest, 1990