Közbiztonság
Elmegyek mellette és ő elmegy mellettem. Éjszaka van, az utcák konganak… Ne szólíts meg pajtás, menjünk el békésen egymás mellett, mire való volna! Jól tudom, mit gondolsz: ennek a furcsa, kusza világnak a képe gomolyog benned, amelyben nincsen még törvény és nincsen még rend – a régi összeomlott, az új még nem született meg.
A falragaszok kajánul rángatnak balra-jobbra, százféle erkölcsöt hirdetve neked, és te csak azt tudod, hogy az élet folyton-folyó, hogy szív és tüdő és gyomor nem ismer interregnumot, te ember vagy és állat, akár köztársaságnak, akár kommunizmusnak hívják azt a medret, mely visszaszorítja beléd a mohó és örök vágyat, hogy minden a tiéd legyen, és mindent elpusztíts magad körül… Négy évet töltöttél a dühnek és erőszaknak és gyilkolásnak poklában, bejártad fél Európát és öltél tízféle népet, és fenyegetett halállal téged húszféle nép - tűzben és bömbölő zajban álltál. De emberrel nem volt dolgod, úgy, ahogy most velem - legfeljebb tömegekkel. Ágyúk fenyegettek csak, izzó lövegek, elemi erők, messziről, mint a mennykőcsapás. Bátrabb lettél ágyúval és puskával és fojtógázzal szemben - de a puszta, fegyvertelen emberrel szemben nem lettél bátrabb, éppen úgy félsz tőle, mint azelőtt és még jobban félsz, mert megismerted őt s megtudtad, hogy ugyanaz lakozik benne, mint tebenned.
Hagyjuk ezt pajtás, kinőttünk már ebből. Négy vagy öt századdal azelőtt, holmi ragyogó olasz utcán, vagy Shakespeare pogány világában, ha találkozunk: nem mondom, helyénvaló lett volna közöttünk egy kis vidám öklözés. Állam és társadalom még nem törte fejét rajtunk, egyéb dolgai voltak, de legalább tudtuk, mihez tartsuk magunkat: ha engem nem véd meg tőled, viszont téged sem tőlem- mi történhetik? …De ez a boldog gyerekkor elmúlt kettőnk számára, pajtás- hagyjuk ezt, kinőttünk belőle. Állam és társadalom hadd törje a fejét tovább, hogy a mi kettőnk kínos afférjét elintézze - nevessük ki őket, kárörömmel, amiért ebbe a végtelen és megoldatlan problémába beleavatkoztak s gyürkőznek vele, sok száz esztendeje, eredménytelenül, helyettünk. Állam és társadalom nem tudott előrevergődni, megállt és körben forog azóta, mióta belebonyolódott – de mi ketten, kiknek egyéb dolgunk akadt azóta, váljunk el békében s álljunk odébb, mindegyikünk a maga útján. (Pesti Napló 1919)
Karinthy Frigyes: "Közbiztonság" in "Az elátkozott munkáskisasszony" Aqua kiadó, Budapest, 1992