Kompetenciák az etika és társadalomismeret tantárgy tanításában
Oktatási rendszerünk egyik rákfenéje a gyakorlatias gondolkodás hiánya, az elméleti tudás átváltása hasznosítható ismeretté.
Oktatási rendszerünk egyik rákfenéje a gyakorlatias gondolkodás hiánya, az elméleti tudás átváltása hasznosítható ismeretté.
Kivételes helyzetben van az ember és társadalomismeret tantárgy, hiszen a társadalom és az egyén kapcsolatának tárgyalásakor kézzelfogható útmutatást ad diákjainknak arra, hogyan kezeljék a felmerülő kihívásokat.
Az állampolgári ismeretek oktatásának korábbi merev rendszerét, (ahol a tananyag többnyire a politikai intézmények működését taglalta), felváltja az emberi együttélés realitásait, konfliktusait, problematikáját, probléma megoldási stratégiáit tárgyaló tantárgy. Egy olyan "megatantárgy", amely nem csak az állampolgári, és jogi alaptudás közvetítője, hanem az emberi együttélés összes kérdéséért felelős.
Olyan készségeket alakít ki (a társadalmi beilleszkedés, a tolerancia és szolidaritás elve, a felelős társadalmi szerepvállalás, a közéletben való aktív részvétel), melyek segítik a helyes közéleti fellépés kialakítását. A NAT szerint éppen ez az iskolai munka legfontosabb célja.
A közéleti szerepvállaláshoz a következő készségek szükségesek: a közügyek kérdéseinek kompetens megítélése, felkészültség az aktív közéleti részvételre, a felmerült problémák konszenzusos megoldásának készsége.
A következő táblázat részletesen bemutatja a kompetenciák tartalmi elemeit, és közöl néhány tanórán felhasználható, készségfejlesztő feladatot.(Christoph Kühberger)
Az ismeretanyag (állampolgári ismeretek, a társadalomismeret, a gazdasági ismeretek, és az emberismeret) mellett, és sokszor helyett készségek, attitűdök, és tevékenységek kialakítására helyezi a tantárgy a hangsúlyt.
A célok megvalósításában felértékelődik a kulcskompetenciák: az ismeretszerzés, a kritikai gondolkodás, a kommunikáció szerepe.
A többi tanórán, így a társadalomismeret "testvértárgyának" (a történelem) óráin a diákok már gyakorlatot szerezhettek a kulcskompetenciák fejlesztésében. E két tantárgy tartalmi, módszertani egyezései miatt a tanár bátran támaszkodhat az ott megszerzett készségekre. A történelem tanulásához szükséges készségek négy fő kompetencia köré csoportosíthatók (a kérdésalkotás, a rekonstruálás, a szaktárgyi, és a tájékozódási kompetenciák), és egymásra épülve elvezetik a diákokat a probléma felmerülésétől a megoldásig.
A tanterv a beszélgetést, a vitát, és a szerepjátékot ajánlja a hagyományos frontális oktatás módszerei mellett. Források, művészeti alkotások (kortárs irodalom, színház, film) feldolgozásával megfelelő érzelmi alapot, motivációt nyújtunk az ismeretek mellé.
A világról való tudásunk egyre nagyobb része érkezik az iskolán kívülről. A diákok sokat tanulnak környezetüktől, az információforrások sokasága nagyobb hatást gyakorol rájuk, mint az iskola. Ehhez kell az iskolának alkalmazkodnia és integrálni kell a tudás többi forrásait is.
Tartalmánál és jellegénél fogva ezért éppen ez a tantárgy lehet a forrásmunka tanórai kiterjesztésének "élharcosa". A friss és életszerű információkat a diákok érdeklődéssel használják a tanórai feldolgozásban is, hiszen aktuális kérdésekről van bennük szó. A diákok források segítségével jutnak a saját maguk által kidolgozott tudáshoz.
A magyar iskolarendszer eddig kevéssé élt ezzel a módszerrel, de a kétszintű érettségi újfajta elvárásai nyomán már jelentek meg forrásközpontú tankönyvek is.
Ennek egyik hozadéka a forrásmunka használata, és terjedése.