JÓB
"Ha megöl is engem, akkor is benne bízom én."
A Biblia egyik legrégebbi könyvét, Jób könyvét, az ún. bölcsességi könyvek közé sorolják. Szerzője lehetett Mózes, aki a Midián földjén tartózkodva írta meg az addig szájhagyomány útján terjedő történetet. Vagy maga Jób jegyezte fel a beszélgetéseket.
Máig vitatott, hogy valós történelmi személy volt-e. 500 évvel élhetett Mózes előtt, Kr. e. 2000 körül. Nevének jelentése:" gyűlölt" v. "üldözött".
Jób könyvének fő kérdése az emberi szenvedés, és a mögötte álló rossz problematikája. Ha Isten létezik, miért engedi meg a testi-lelki kegyetlenséget? Ha mindenható és irgalmas nem kellene-e megakadályoznia a szenvedést, különösen az igazakét? Jób története választ ad a kérdésekre.
Jób, a hithős
· Türelmesen viseli sorsát
Jób előkelő és hívő lelkületű ember volt: "feddhetetlen, igaz, istenfélő vala, és bűn-gyűlölő."(Jób 1,1) Sátán ezért határozta el, hogy próbára teszi, Jóbot váratlanul csapások érik. Elvesztette tíz gyermekét, elrabolták állatállományát, ellene fordultak barátai, rokonai, és felesége is. Halálos betegség uralkodott el rajta: hegekkel járó bőrelváltozás, étvágytalanság, nehézlégzés, levertség, állandó fájdalom. A tünetek összhangban voltak lelki sebeivel, kínjaival. Élete tragédiákkal volt tele, ő mégsem átkozta meg Istent. "Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!"(Jób 1,21-22)
· Szembeszáll barátaival
Jób könyvét az "eszmék" szimfóniájának szokták nevezni, a könyv nagy részét a csapások kiértékelése teszi ki. Jób barátaival beszélget, végül Isten kijelentéseivel zárul a könyv.
A barátokkal folytatott vita háromciklusos. A barátok először célozgatnak, aztán gyanúsítgatnak, végül vádolnak. Az értelem erejére támaszkodva közvetlen ok-okozati összefüggést látnak szenvedés és bűn között.
Szerintük senkit nem érnek csapások ártatlanul, vagy lopás, vagy házasságtörés lehet Jób bűne. A negyedik megszólaló még azt is hozzáteszi, hogy Isten csak nevelő szándékkal büntet. Annyiban igazuk van, hogy vannak esetek, amikor a bűnnek szenvedés a következménye, de ez nem általános.
Jób vívódik sorsa felett: Miért is él az ember, ha ennyi szenvedés jut osztályrészül? Miért is kell élnie annak, aki már elfogadja akár a halált is? Miért ő a céltábla? Miért késik Isten szabadítása, ha tiszta a lelkiismeretünk?
A maga létét megátkozza, Istent azonban sosem. "Ha megöl is engem, akkor is benne bízom én."(Jób 13,15)
Visszautasítja a vádakat, tagadja, hogy bűne miatt érték a csapások. Isten engedhette meg megalázását. Fokozatosan érvel: először Isten igéjébe vetett hitét fejezi ki, aztán azt, hogy ha Isten el is fordult volna tőle, ő akkor is ragaszkodik hozzá. Ha életében nem kap választ, akkor Isten végső ítéletében remél megoldást.
· Szembeszáll Sátánnal
Jóbot Isten próbának tette ki, jellemét, viselkedését vizsgálta. Az ellenfele Sátán (a Bibliában itt találkozunk először Sátán nevével), háromszor is próbát tesz, Jób kiállja mindhármat. Sátán vádjával szemben, hogy ő csak gazdagon, és egészségesen, vagyis érdekből képes követni Istent, Jób az ellenkezőjét mutatja fel. Elhagyatva, csapásokkal sújtva is lángolóan szereti az Urat. Létezik tehát érdek nélküli szeretet, ami minden nehézségen felülkerekedik, ez az élet alaptörvénye. Mivel a Sátán nem tudta legyőzni Krisztust, ezért az embereket próbálja rávenni, hogy forduljanak el Istentől. Jób kiállta a próbát, és győzött.
· Isten hű alattvalója marad
Isten válasza a bűn megtűrésére: a rosszat nem lehet rossz eszközökkel megszüntetni, hiszen a rossz betolakodott ellenség. A rossz legyőzésére hosszútűrés szükséges, először az emberből kell kitisztítani a rosszat, vele kell megutáltatni Sátánt. A rossz legyőzéséhez az Istennel együttműködő hosszútűrés szükséges. Jóbnak megvalósította ezt. Kitartott Isten mellett, őt tartotta az igazságtevőnek, és az örök élet a reményének.
Isten megváltásába vetett hitével éri el csúcspontját Jób érvelése. "Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll."(Jób 19,25)
Isten egy természeti jelenségből, viharból szól hozzá. A szenvedésre nem ad közvetlenül választ, csak a teremtésről beszél, elmagyarázza teremtési művét. Hangsúlyozza terveit, szeretetét. Még Sátánt is (Ez. 28,15) Ő teremtette. De Isten győzedelmeskedett Sátán felett.
Az a válasz a szenvedés miértjére, hogy a Teremtő szabadon bánhat teremtményeivel, mégis abszolút bizalommal lehetünk iránta, a Teremtő mindent a legjobban cselekszik. A teremtés tökéletes tanítása a válasz világunk minden problémájára. A teremtés azért íródott, hogy az embereket Krisztushoz vezesse.
Jób értelemben, hitben, gondolkodásban is Isten őszinte gyermeke. Isten végül felmenti Jóbot, aki meggyógyul, és kétszeres kárpótlást nyer: új birtokra, családra, és hosszú életre tesz szert. Elterjedt a híre, hogy Isten csodálatos módon megjelent, és megerősítette szolgáját, Jóbot.
Jób könyve az Isten igéjéhez ragaszkodó emberi magatartás végletes megpróbáltatásokban is győzedelmeskedő voltát hirdeti. Jób a megingathatatlan erkölcsi igazságosság, és az Istenben való személyes hit példaképe.
Reisinger János: Jób könyve in Ószövetségi bölcsességi könyvek Bibliaiskolák Közössége 2002
Henry Morris Jób csodálatos beszámolója, Evangéliumi K. 1998