Jan Sobieski

"volt egy férfi, akit Isten küldött, Johannak hívták"-XI. Ince

A török szultán a francia király ösztönzésére, ill. zsákmányszerzés céljából 1683-ban harmadszor indította Bécs városa ellen hadseregét. Az akció eleve halálra volt ítélve, hiszen a birodalom erejét meghaladta az ostrom. A szeptember 12-i kahlenbergi csata végleg megállította a török expanziót, és megakadályozta azt is, hogy szövetségese, XIV. Lajos Franciaországa uralja a kontinenst.

A keresztény és a muzulmán erők korábbi erőegyensúlya (1571-1683) ezennel megszűnt. 1683 után tudatosult a keresztény államokban a török gyengesége, hiszen nem csak egy csatában, hanem egy hadjáratban sikerült legyőzni hatalmas haderejét. Ettől kezdve a keresztények lettek a támadó fél, és a török birodalom határai visszaszorultak.

Ennek a világtörténelmi fordulatnak egyik legfontosabb résztvevője a lengyel király, Jan Sobieski volt. A korabeli közvélemény őt tekintette az ostromlott Bécs megmentőjének, ő volt a felmentő sereg fővezére.

Sobieski, a hős

• Az európai nagyhatalmi politikát döntően meghatározó Bourbon-Habsburg ellentétet ügyesen kihasználva lavírozott a francia szövetségből az osztrák szövetségbe. A sokáig francia politikai kurzust folytató, és komoly franciabarát érzelmekkel rendelkező királytól ez nagy áldozat volt, és ügyes diplomáciai manőverekre volt ehhez szüksége. A külpolitikai váltás hasznosnak bizonyult, az osztrák monarchia közreműködésével meg tudta valósítani nagy ideáját, a muzulmánok elleni szent háborút.

• A 17. században, Lengyelországban anarchikus állapotok uralkodtak. Ennek okai a laza állami struktúra, a nemesség gazdasági ereje, a soknemzetiségű összetétel voltak. Az európai nagyhatalmak szemében megszűnt fennállásának indoka: az orosz, és török állammal szembeni határvidék szerep. Területeket veszít, nagyhatalmak dúlják fel, belső erők feszítik szét az államot. Még szövetségesei is vazallusként tekintenek a lengyel királyokra. Sobieski fellépése Bécs alatt megmutatta a világnak, hogy van még erő országában, nemzetközileg elismert haditettével Lengyelországot körülrajongott nagyhatalommá tette. A siker egy évszázadra presztízst biztosított az országnak, és visszaadta a nemzet önbizalmát.

• Az államforma jellege miatt a mindenkori király állandó harcot vívott a belső politikai erőkkel, hatalmának megtartása mindenkor befolyásolták döntéseit. Lengyelország egyszerre volt királyság és köztársaság, a király központosító szándékait a nemesi aranyszabadság védelme folyamatosan gátolta. A szabad királyválasztás állandó nemzeti krízist hozott, és polgárháborúval fenyegetett. Sobieski célja: az ország átalakítása egy jól működő monarchiává saját dinasztiájának a vezetésével, és a belső összetartás, jólét megteremtése volt. Hadvezéri sikerei miatt bírta nemzete bizalmát, igaz alkotmányos eredményeket nem sikerült elérnie. Mágnások összeesküvését, trónfosztást elhárítva, a török elleni háború ügyével megnyerte magának belső ellenzékét. Bebizonyította, hogy nem egy átlagkirály, akinek gondot okozott volna egy királyellenes összefogás. Igaz a rendekkel való megbékélés csak a bécsi győzelemig tartott. A török háborúk megszűntével elvesztette tekintélyszerző forrását.

• A keresztes hadjáratok ideje már leáldozóban volt, de a keresztény államok összefogása, a közös védekezés feladata továbbra is aktuális maradt. A keresztény vallás helyett már az államérdek vált az állami döntések vezérfonalává. A keresztény szolidaritás eszméje csak akkor lehetett mozgósító erő, ha alapvető hatalmi érdekekkel kapcsolódott össze. Lengyelországban a török veszély, a kereszténység védőbástyájának az ideológiája, és a katolikus egyház befolyása miatt ez a szolidaritástudat a 17.sz. végén még mindig élt. Sobieski életcélja egy nagy keresztény összefogás megteremtése volt, ezt a pápai diplomácia is támogatta. XI. Ince pápának volt köszönhető a nagy keresztes hadjáratok szellemének felélesztése. Sobieskiben megfelelő szövetségesre lelt. A király buzgó katolikus volt, meggyőződésesen hitt Istenben. Alakja egy megkésett lovag képét mutatja. Jámborság, a nőkkel szembeni alázat, elegancia, vakmerőség, dicsőségre vágyás jellemzik, minden vágya egy szent ügyért folytatott háború.

• Sobieski 1665-ben nősült meg, felesége Maria francia származású, előkelő nő volt. A király ettől kezdve az ő bűvkörében élt, ha nem is az asszony dönt a legfontosabb kérdésekben, mégis nagymértékben irányította férje ambícióit. A feleség előnyös természetét a hatalom eltorzította, parancsoló hajlam, fösvénység lett úrrá rajta. Hű szerelmét férje iránt viszont nem lehet elvitatni. Sobieski számára felesége pótolhatatlan testi, és lelki vigaszt jelentett.

• A kahlenbergi csata 1683. szeptember 12-én a keresztény csapatok győzelmével zárult. A fővezér Sobieski volt, Lengyelország erőn felül teljesített a hadjáratban, és kivívta a világ elismerését.

Sobieski megérezte, hogy élete nagy célját valósíthatja meg ezzel a hadjárattal. A világnézetét döntően befolyásoló küldetéstudat vezette.