Izrael nemzete

Izrael története magában foglalja az emberi élet egész skáláját, az isteni ihletettség és önfeláldozás magaslataitól a bűnös gonoszság és áruló engedetlenség mélységéig. Egyszer az élő hit és önzetlen kegyesség, a nemes előképek és példák ideje, máskor a polgárháborúk, a pártoskodás és belső feszültségek, korrupció, vak előítélet és szűklátókörűség története. Ismeri az Isten Igéje és akarata iránti odaadás csúcsait éppúgy, mint a csőd mélységeit a Messiás elvetésében és megfeszítésében.

Egyetlen más nemzettel sem bánt úgy Isten, mint a zsidó néppel. Négyezer éves története során kétszer űzték el földjéről, és mind a kétszer visszatért. Az első száműzetés a babiloni fogság volt. Ez Jojákim király alatt kezdődött és 70 éven át tartott. 607-ben a királyi ház és a legelőkelőbb családok kerültek Babilonba, 587-ben az egész nép. A második száműzetés Kr. u. 70-ben kezdődött, és sokkal nagyobb méretű volt. Akkor a rómaiak 600 000 embert lemészároltak, 300 000 embert tettek rabszolgává és hurcoltak el a birodalom minden részébe.

Az emberiség egész történetében nincs még egy olyan nép, amelyet kétszer szaggattak ki gyökerestül földjéből, szórtak szét a világ minden tájára, és mégis mind a kétszer visszakerült ugyanarra a területre. Kétszer szűnt meg Izrael állama, kétszer vesztette el nemzeti függetlenségét, kétszer rombolták le fővárosát és vallási központját, kétszer tették városait és falvait a földdel egyenlővé, kétszer deportálták és szórták széjjel népét- és kétszer épült újjá minden.

Nincs még a földön nép vagy etnikai csoport, amelyet úgy szétszórtak volna a világ minden részébe, és amely mégis tovább élt, mint könnyen azonosítható és fölismerhető csoport. Izrael nemzete kb. 87 különböző nemzetiségű zsidót foglal magába. Alig létezik ország, amelyben ne éltek volna zsidó állampolgárok. Csodálatra méltó azonban az, hogy a zsidó nép megmaradt, mint nép, ahelyett, hogy eltűnt volna az idegen népek nagy tömegében. És itt közel 2000 évről van szó. E hosszú idő alatt a zsidó nép megmaradt zsidó népnek.

" Nem tűntetek el, mint a többi nép, amelyek nem hagytak nyomot maguk után, és már nem alkotnak nemzetet. Nem pusztultok el a jövőben sem. Mindig különleges nép lesztek a föld többi népével szemben. Még ha a föld végére száműznek is benneteket, nevetek mindenütt fennmarad. A szenvedések, amelyeket át kell élnetek, bűneitekért való büntetés. De ahogy én (Isten) nem változom, úgy nem fogtok ti sem megemésztetni soha. Az utolsó napokban újra visszanyeritek uralmatokat, és felmagasztaltattok majd a föld minden népe fölött." (David Kimchi rabbi, 12. sz.)

Lance Lambert "A páratlan Izrael", Evangéliumi kiadó, Budapest, 1994