Immanuel Wallerstein munkássága

Korunk egyik legeredetibb, legnagyobb hatású és legkonzekvensebb társadalomtudósa.

Immanuel Maurice Wallerstein (1930.-2019) amerikai szociológus, történész professzor, a Yale Egyetem vezető professzora volt. Korunk egyik legeredetibb, legnagyobb hatású és legkonzekvensebb társadalomtudósa.

A Columbia Egyetemen végezte szociológiai tanulmányait, később az intézmény oktatója lett. Professzorrá történő kinevezése után a McGill Egyetemen folytatta oktatói pályáját, ahol az Afrika Tanulmányok Társaság elnöke lett.

1976-tól 2005-ig a Binghamton Egyetem professzora, itt alapította meg, és 2005-ig vezette a Fernand Braudel Központot. Kutatásai középpontjában a gazdaságtudomány, a történelmi rendszerek és civilizációk összefüggései álltak. 2000-től a Yale Egyetem Szociológia Tanszékének vezető kutatója. Számos neves felsőoktatási intézmény vendégprofesszora. Tönbb mint harminc önálló könyve és több száz publikációja jelent meg, számos blogbejegyzés tulajdonosa.

Magyarországi ismertségének kialakításában nagy szerepe van Miszlivetz Ferenc szociológusnak.

Wallerstein tanulmányai 1978 óta jelentek meg az általa szerkesztett Fejlődés-tanulmányok sorozatban. Fő művének hazai fordítását és kiadását (A modern világgazdasági rendszer kialakulása. Budapest, Gondolat, 1983) szintén Miszlivetz Ferenc kezdeményezte.

A Wallerstein-féle világrendszer-megközelítés gazdaságelméleti kritikáját Szentes Tamás akadémikus végezte el. A centrum–periféria fogalompár történelmi-szociológiai adaptációja közép-európai kontextusban Szűcs Jenő nevéhez köthető (lásd Vázlat Európa három történelmi régiójáról).

Fő műve, a "Modern világrendszer" három kötetben jelent meg (1970, 1980, 1989). Elméletének hatása Európában a szociológia, politikai gazdaságtan, történettudomány terén óriási, műve a háború utáni időszak legtöbbször idézett társadalomtudományi munkája. Az ún. függőség-elmélet képviselői mellett ő az első, aki nem csak leírja az államok közötti kapcsolatrendszert, hanem a rendszert modellbe is foglalta.

A 2008-as válság óta világszerte megújult az érdeklődés Wallerstein elemzései iránt. Mai aktualitása a globális világválság: világrendszer-elmélete alkalmas nagyobb időtávolságban is globális megatrendeket megalkotni.

Fő témája az emberi társadalom fejlődésének egésze, a "világ-társadalomtudomány". Ennek a témakörnek ő a fő teoretikusa, mellette Giovanni Arrighi, Andre Gunder Frank és Samir Amin nevét kell még megemlítenünk.

A világrendszer szó az 1930-as évekből, Fritz Rörig német történésztől származik. Wallerstein gondolkodására nagy hatással voltak azok a történeti munkák, melyekben a szerzők (Spengler, Toynbee) univerzális történelem megírására vállalkoztak.

Forrásként szolgált elméletéhez a marxizmus (de kizsákmányolás helyett az előnytelen csere a kulcsszó), a francia Annales-iskola történészeinek munkái (a makrorendszer látásmódja F. Braudel munkái nyomán), és a függőségelméletek (az egyik régió elmaradottsága a másik területek fejlődésének következménye).

Kutatásai a II. világháború után történtekhez nyúlnak vissza: ekkor fedezte fel a hagyományos társadalomtudomány az Európán kívüli világot, és azt, hogy az elmaradottság történelmi folyamat eredménye. Munkájában történelmileg ennek a folyamatnak a kezdetéig, a XVI. századig tekint vissza, hogy onnan kezdve magyarázhassa meg a tőkés világgazdaság működését.