I. Wallerstein kritikája

Gazdasági leegyszerűsítéssel vádolják, kritizálják a rendszer statikusságát: csak a centrum aktív, és meghatározó, a periféria passzív és áldozat. 

Kritikája

Az elmélet kritikusai szerint: Wallerstein pontatlan történeti példákat hoz fel, fogalmait nem definiálja, elhanyagolja a specifikusan nyugat-európai értékek, és a periféria szerepét. Gazdasági leegyszerűsítéssel vádolják, kritizálják a rendszer statikusságát: csak a centrum aktív, és meghatározó, a periféria passzív és áldozat.

Az elmélet felülvizsgálata

Wallerstein úgy látja, hogy a régi tőkésrendszer a végét járja, és valami új jön, de még nem világos, milyen lesz az új rendszer. 1973-tól számítja a dekonjunkturális fázist: a munkanélküliség nő, a keynesizmus megkérdőjeleződött, mindenütt olyan kormányokat választanak, melyek az állam kapitalizmustól való megvédését ígérik.

A kapitalizmus eddig rugalmasabban változott, mint várták. Ez a változóképessége vezetett a centrum állandó eltolódására, a kapitalizmus új formája mindig más országnak volt előnyös. Jelenleg ez Kína, Ázsia felemelkedésének kedvez. Kína, India és a több keleti ország óriási pénzeket fordítottak tudományra és oktatásra (nano-, biotechnika), Európa ebben lemaradt. A domináns hatalom mindig a haderejében bízik, potenciális utódai a gazdaságban.

A félperifériás Kína és India kedvezőbben nyújt bizonyos szolgáltatásokat és termékeket modern gyártástechnológiája miatt, mint a centrum, a centrum ezt fogyasztja és tőkét szállít oda. Ezzel saját helyzetét erodálja: a stabil munkaviszonyokat, a tudományos fejlesztéseket és a haladást, a centrum stagnál vagy visszafejlődik, a stagnálás pedig bukást jelent. Vagy vége lesz a régi világrendszernek, vagy Kína lesz az új centruma.

Kelet- és Dél-Ázsia között új centrum alakulhat ki, de nem tudni mi lesz a Nyugattal. Valószínűleg több centrum alakul ki saját perifériával, a régi kategóriák: centrum periféria, félperiféria szerinti felosztás, már nehezen képviselhetők.