Hosszú élet, rövid élet

 …Nem az a kérdés, mennyi ideig élünk, hanem az, hogy adott idő alatt mennyit éltünk. " Munkás ember napja rövid, élete hosszú - henyélő napja hosszú, élete rövid." Nem az idő rövidségén múlik - nem ez ellen lázadozik bennünk, túljutván életünk delelőjén, az élet akarása. Bennünk, magunkban, lelkünk, idegeink alkatában van a hibaforrás. Egy cseppet kapunk, mindannyian, valóban-egy filmkockát, időben-, ennyi az egész. De e cseppben ott tükröződhetik a csillagos ég- erre a kockára, ha elég érzékeny rajta a felvevő réteg, rákerülhet tízmillió év története is. A baj az, s tiltakozásunk is ezért ébred fel idővel, hogy nem az kerül rá, nem az kerül bele, nem azt ábrázolja életünk kicsiny színpadja, amit ábrázolnia kellene. Érzékszerveink durvák, tökéletlenek lelkünk finom érzékenységéhez képest. Ebből lesz a konfliktus. A szemünket még be tudjuk csukni valahogy- a fülünket már nem zárhatjuk el, s nem zárhatjuk el az idegek állandó csengését, sajgását, testünk felől- tudomásul kell vennünk mindent, akár akarjuk, akár nem- azt is, ami nem tartozik ránk. Kilencvenkilenc százalékban olyan képzetekkel, emlékekkel, gondolatokkal van tele a tudatunk, amikhez semmi köze az én-nek, az élet tiszta forrásának- alig van gondolatunk tulajdon sorsunk megértése, kiélése számára. Agyvelőnket paraziták nyüzsgő hada lepi el- mások élete éli ki benne önmagát, s minél finomabb és dúsabb a képzeletünk, annál teljesebben, makacsabbul, tolakodóbban. Nem hosszú életről és rövid életről van szó. Kiélt életről és ki nem élt életről. A külső világ torlódó gazdagodása egyre mohóbban bérli ki, foglalja el, tulajdon céljaira, képzeletünket- alig van már hely számunkra, saját házunkban. Nem is kellene háromszáz évig élni. Csak azt kellene megcsinálni valahogy, hogy mondjuk minden húsz esztendőben ki lehessen pucolni lelkünkből a sok bele nem tartozó szemetet. Egyszerre megújhodva, kezdődne minden elölről. Nem a meghosszabbított életet- az újjászületést kellene kitalálni. Ne az életelixírt- a felejtés italát találjátok ki, ti tudósok. Inkább meghalni, mint emlékezni. (Pesti Napló 1929) 

Karinthy Frigyes Naplóm, Hosszú élet, rövid élet" in Címszavak a Nagy Enciklopédiához" Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1980