Horthy a történész szemével

2024.12.12

 1945 után két Horthy-képet kapunk. A koalíciós időszak kiugrásos Horthy-képét, és a kommunista kor által megrajzolt képet. A kiugrásos Horthy-kép jóindulatú, de kétbalkezes alakot ábrázol, aki igyekezett mindent megtenni a kiugrás érdekében, de gyenge képességei miatt ez nem sikerült. Az államfőt groteszk módon, "lovastengerészként" ábrázolják: ez a Horthy nem kegyetlen hatalmasság, inkább jóindulatú fajankó, akinek képességei nem voltak megfelelőek céljaihoz. A kommunisták Horthy-képe alapján ő az ellenforradalom vezére, a kommunista vezetőket halálba küldő különítmények parancsnoka, aki Budapest lakosságát büntetéssel fenyegette meg. Ez a megítélés a kormányzó későbbi pályáját már nem vette figyelembe. Ezek a megítélések vagy ferdítenek, vagy egyszerűen nincs közük a valósághoz.

Horthy tengerésztiszti pályafutása feleletet ad arra a kérdésre, hogy tehetséges volt- e. A kis kenderesi földbirtok ura, vagyon és főúri társadalmi háttér nélkül, protestánsként, kiemelkedő tehetség nélkül nem lehetett volna az uralkodó szárnysegéde. Később ellentengernagy, és a Monarchia flottájának utolsó főparancsnoka volt. Fővezére lett a Tanácsköztársaság idején felállított Nemzeti Hadseregnek, ami lényegében politikai diktátorságot jelentett. A szegedi kormány helyett a Nemzeti Hadseregnek nevezett tiszti különítmények jelentettek valóságos politikai erőt. A Dunántúlra vonulva, nagybátyja, a fehérvári katonai körzet parancsnokának segítségével sikerült a kommün után zavartalanul végrehajtani ott a rendszerváltást. Amikor 1919. november 16-án bevonult Budapestre, az ország ura lett. Az egyetlen hatalmi tényező a Nemzeti Hadsereg volt.

Horthy 1919 augusztusától 1920 közepéig legfőbb irányítója volt a "fehér terrornak". A fővezér körüli szegedi politikai stáb (Zsilinszky E., Kozma M., Gömbös Gy.) katonai diktatúra kiépítésére bíztatták. A nagybirtokos arisztokrácia és a nagytőkések (Bethlen I., Teleki P., Klebelsberg K.) azt tanácsoltak, hogy legyen kormányzó. A királyok államfői jogainak nagy részét birtokolva, hajtson végre konszolidációt. Horthy ezt az utat választotta, ez pedig történelmi lépés volt: két évtizedre kijelölte az ország haladásának irányát. Az 1920-ban kormányzóvá választva elárulta a "szegedi gondolatot": leszerelte a különítményeket és visszaállította a nagybirtokosok és nagytőkések hatalmát.

A rendszer lehetségesnek tartott egy új háborús helyzetet, ezért az ellenforradalom erőit nem felszámolta, hanem konzerválta. A fegyvert kivették a különítmények kezéből, de szervezettségük megmaradt (MOVE, ÉME, Turul szervezet, Vitézi Rend). A rendszer ezekből szervezett polgárháborús potenciált: integrálta őket a rendszerbe, féken tartotta, karban tartotta. Mozgósítható állapotban voltak.

Horthy szerepe a rendszerben az integrálás volt, be kellett illeszteni a nagybirtokosokat, a zsidó nagytőkéseket, a dzsentrit, a szélsőjobbot. Horthy a tapintatot igénylő feladatra alkalmasnak bizonyult. A politikai Magyarország minden tényezője számára elfogadható volt. Célja a revízió német segítséggel, német elköteleződés nélkül.

Horthy integráló szerepe nem működött maradéktalanul. A nyilas mozgalommá önállósodott szélsőjobb felett 1937-től kezdve már nem uralkodott. A háború alatt ő a kiugrási vonal fő embere. A kormányok nyugati tapogatózásairól tudott, de hogy a németek nem tudták rajta kapni, bölcsességén múlott. Nem lebecsülendő teljesítménye, hogy 1942-43-ban Magyarország annak a lágernek legvidámabb barakkja volt: elviselhető volt életszínvonal, független sajtóval, valódi parlamenttel és szociáldemokráciával, békebeli zsidótörvényekkel.

1944. március 19-én megsemmisül az integráló szerep, most már csak a kiugrás táborának vezetője marad. A pálya hátralevő része a kiugrásért folytatott sikertelen harc. A megszállás megbénította a kiugrás táborát, ami később újjá szerveződött. A Történelem előtt felelnie kell azért, amit a vidéki zsidóság ellen tett, és amit megmentésükért elmulasztott. A kormányzó minden bizonnyal antiszemita volt. A vagyonos zsidó polgárságra a gazdaság miatt szüksége volt, a későn bevándorolt vidéki zsidóság már nem volt a szívügye. A budapesti zsidóságot meg akarta menteni, nem tudni mennyi a felelőssége, mulasztása a vidéki zsidóság megsemmisítésében. A budapesti zsidóság elhurcolását megakadályozta: lovasdandárt rendelt az intézkedni készülő csendőrséggel szemben. A kiugrási kísérletet kapkodás, határozatlanság jellemezte. Ez nem a kormányzó, hanem a rendszer csődje volt. A rendszer nem tudott működni a belé épített polgárháborús terrorral. Horthy nem volt Héjjas, Baky, vagy Szálasi, de felelős volt értük.

A koalíciós kor lekicsinylő, és a kommunista korszak gyűlölködő Horthy képe helyébe egy neobarokk Horthy- kép lép, amelyen a fenséges a bizarral elegyedik.

Szabó Miklós "Horthy" in "Kapu" 1991/8