Hitler zsidógyűlöletének gyökerei
Ausztria-Magyarországnak jelentős számú zsidó népessége volt. Csak Bécsben kb. 200000 zsidó élt, sokan a keleti tartományokból, főleg Galíciából érkeztek. Bécsben már ekkor nagy hangerővel rendelkezett az antiszemita mozgalom, mely gyalázkodó írásokban destruktív viselkedést vetett a zsidók szemére. Azt hirdették, hogy a zsidó faj elfuserált, amely sem nem képes, sem nem akar megváltozni. Bécsi időszaka alatt (1907-1913) Hitler magába szívta ezt a gondolatkört.
A háború utáni Münchenben a baloldali nézetek terjedésétől tartva, a hadsereg parancsnoksága gondoskodott a szükséges felvilágosításról. A szervezett tanfolyamok egyikén levélben érkezett a kérdés: a kormány helyesen ítéli-e meg a zsidók befolyását? A levél megválaszolásával Hitlert bízták meg.
Hitler 1919. szeptember 16.-i válasza az első szöveg, amelyben részletesen kifejtette gondolatait a zsidók kapcsán. Elmagyarázta, hogy a zsidók piócaként szívták az állam vérét, szétforgácsolták a népek erejét, megfertőzték őket a faji tuberkulózissal. Rátérve az ellenszerre, megkülönböztetést tett a "a tisztán érzelmi okokból eredő" antiszemitizmus – melynek csak átmeneti "pogromok" a következményei, anélkül, hogy a zsidókérdést megoldaná- és "az értelem antiszemitizmusa" között, ami kikényszeríti "a zsidók előjogainak tervszerű, törvényes megsemmisítését", és végül "halaszthatatlanul" el kell vezetnie a zsidók eltávolításához. Az antiszemitizmus ezen formáinak Hitler általi megkülönböztetése eddig ismeretlen volt , azaz saját elmélkedéséből származhatott. A tiszta érzést múlandónak vélte, az értelmet ezzel szemben állandónak. Erre az állandóságra volt szüksége, hogy célját elérje: a zsidók totális megsemmisítését, maradéktalan eltűntetésüket, amit a kétértelmű eltávolítás szó fejez ki a legjobban.
Amikor Hitler ezt a levelet írta, harminc éves volt. Semmilyen korábbi szóbeli megnyilvánulása vagy jegyzete nem jelezte ezt a keménységet. Semmilyen korábbi, zsidókkal való érintkezése nem magyarázza ezt a nyílt ellenségességet. Sokan azt feltételezték, hogy Hitler a zsidó orvosokban látott fenyegetést a német nép egészségét illetően, mert Dr. Eduard Bloch, anyjának háziorvosa zsidó volt. Később valóban felbukkantak ilyen gyalázkodások a durva náci propagandában, és Hitler Führerként meg is tiltotta, hogy zsidó orvosok német pácienseket kezeljenek, de itt elsősorban az orvosok – mint általános példaképek-társadalmi státuszáról volt szó: Hitler nem akarta megengedni, hogy a zsidók az elithez tartozzanak. A zsidó műkereskedőkhöz fűződő viszonya kapcsán felmerül a kérdés, vajon Hitler nem érezte-e úgy, hogy azok átverték és becsapták őt. Igaz az, hogy Hitler elrendelte a zsidó kereskedelmi vállalkozások likvidálását, de soha nem panaszkodott a velük folytatott üzleteire. Hitler 1914 és 1918 közötti, a fronton vagy frontközelben eltöltött életében hiába keresünk utalásokat megszállott zsidó gyűlöletére. Hatalomra jutása után nem tűrt meg zsidókat a Wehrmachtban, de még 1938-ban is azt mondta szűk körben. "…mindenki mond, amit akar, de a világháborúban voltak bátor zsidó katonák, sőt tisztek is."
Hitler megrögzöttségének gyökerei Bécsbe nyúlnak vissza, ahol zsidóellenes traktátusokat olvasott, és ahogy később elmondta, fokozatosan kialakult benne a zsidók gyűlölete. Ezek a kiadványok, és az újonnan keletről betelepült zsidókról a bécsi utcákon szerzett benyomásai nem torzították el az egyes zsidókról alkotott képét, akiket Linzben, Bécsben, vagy a katonaságnál ismert meg, sokkal inkább megerősítette rögeszméjét a zsidókkal szemben. A német nép kártevőinek látta őket, egyértelműen őket tette kollektívan felelőssé a legnagyobb veszteségért: a német háborús vereségért. Ezen a következtetésen jó sokáig töprenghetett, mert az 1919-es válaszában nincs hezitálás és ideiglenesség: itt olyan valaki von mérleget, aki már abszolút biztos a dolgában.
Raul Hilberg "Täter, Opfer, Zuschauer "Fischer Taschenbuch Verlag , Frankfurt am Main 2003