Hitler tanai a tömegekről

Hitler börtönének nyugalmában kidolgozhatta propagandájának új módszereit. A tömegekre, a tömeglélektanra, a tömegek nézőpontjának sajátosságaira, a tömegvélemény befolyásolásának művészetére vonatkozó észrevételeit a Mein Kampfban találhatjuk.

Hitler leegyszerűsített véleménye így hangzik:" A tömeg olyan, mint az állat, amely ösztöneinek engedelmeskedik. Nem az eszével gondolkodik. …sohasem tettem olyat, ami ellenkezett volna az élet törvényeivel, és a tömegek érzéseivel. ..kizárólag azért uralkodhatom fölötte, mert figyelembe veszem életének törvényeit."

Tudta: minél kevésbé elismerésre méltó valaki, annál több elismerést és tiszteletet követel magának, minél inkább érzi alacsonyrendűségét, annál jobban hízeleg a hiúságának a megbecsülés és túlértékelés. A tömegeket ki akarta ragadni az egykedvűségből, csak egy föllelkesített tömeggel tudott valamit kezdeni. Hitler maguk fölé emelte az embereket, értelmet és tartalmat adott életüknek. A tömeggyűléseken nem használt ésszerű megfontolásokat, szerinte a tömeg azt nem értette volna meg. Megfelelő érzéseket váltott ki, jelszavakat hirdetett meg. Számított arra, hogy az önkívületben a tömegnek elmondott frázisok igazságként kitörölhetetlenül az emberben maradnak, és az ember ellenáll minden ésszerű kioktatásnak.

Hitler egy nagy tömegmozgalom vezére volt. Hangsúlyozta, hogy ő maga is a tömegből került ki, és mindig a tömeg szerves része maradt. De több volt, mint a tömeg, sajátos tömegjelenség, de egyénietlen személyiség is. Szüleménye és kifejezője volt a középszerűségnek, amely létrehozta, ugyanakkor ennek az átlagosságnak kiemelkedő, sőt egyedülálló képviselőjévé vált. Az átlagember hangján beszélt, határozott, ez segítette győzelemre. Ez a középszerűség pedig még veszélyesebb, mint a kiválók győzelme, mert mindig többre vágyik. Hitler ennek a középszerűségnek géniusza volt. Felemelkedése az érzelmek hullámzásának, lendítőerejének következménye is volt. A közéletben sem cselekedett csupán ésszerű meggondolások alapján, tevékenységében mind az érzelmekkel, mind a tömegek érzésvilágára gyakorolt hatással is számolt. A követők tömegétől meg kellett követelni az engedelmességet. Előbb van a vezér, aztán a követői. A kis központi mag körül hatalmas tömegek. Mindent el kell fojtani, ami eltér az alapeszmék által meghatározott irányvonaltól, a különleges egyéni tulajdonságok nemkívánatosak. Az embereket középszerűségre kell nevelni, rájuk kell kényszeríteni a csordaszellemet. Az ember ne legyen egyéniség, hanem a tömeg személytelen alkotóeleme.

Dusan Hamsik "A középszerűség géniusza", Kozmosz könyvek 1968