Hitler olvasmányai
Chamberlain és Wagner
Hitler Chamberlain Wagner-életrajzát megfontolva olvasta. Houston Stewart Chamberlain hatását lépten-nyomon kiemelik a történetírásban. Szólnak " A 19. század alapjai" című fajelméleti szellemi alapvetéséről, amelyet a szerző nem tartott tudományosnak, inkább intuíciói termékének. Nevetségesnek tartotta azonban, hogy a zsidókat általános bűnbakká akarták tenni, Szent Pált mélyen tisztelte. Jó polgár volt, félig-meddig még liberális is. Komoly munkákat írt Kantról, Goethéről és Wagnerről. Hitler számára Chamberlain személye fontosabb volt, mint műve. Az angol generális fia a német faji felsőbbrendűséget hirdetve lett német. Ami ennél is jelentősebb: Chamberlain Wagner lányát vette feleségül. Így jelképpé vált, a nagy zeneszerző szimbólumává. Hitler könyvtárának legszemélyesebb darabja Chamberlain Wagner-könyve. Egy Wagner-rajongó hölgy ajándékozta 1933-ban Hitler születésnapjára. A Führer Wagnert tartotta, egyedüli előfutárának, de kapcsolatuk nem egyszerűsíthető le az antiszemitizmusra. Hitler okkal látott Wagner antiszemitizmusában csupán hangulatot, amely sértődöttségből fakadt, szemben az ő tudományosnak ítélt rasszizmusával.
Hitler Wagner rajongásának mélyebbek a gyökerei: 16 évesen Linzben látta a Rienzit, és valósággal eksztázisba jött, saját küldetéséről és a németség veszélyeztetettségéről beszélt barátjának. "Abban az órában kezdődött", nyilatkozta később. Állítólag kívülről tudta " A nürnbergi mesterdalnokot". A Wagner-féle zsenielmélet nyújtott vigaszt Hitlernek élete kudarcaiban. A világgal való szembenállását igazolta a wagneri hősök és a gonosz külvilág harcának látványa, megerősítve őt a "mindent vagy semmit" primitív életfilozófiájában, és a csodavárásban. Wagner operái kínálták a hatalmas tömegek megmozgatásának és megmozgathatóságának az élményét is. Hitler számára a művészet a tömegek mozgatásának művészetévé is vált. Nem Wagner tehet róla, hogy ő fedezte fel "a vér mítoszát". Hitler Wagnert élőben folytatta, saját melodrámájával. Wagneri ihletésű szavakkal tudatta környezetével, hogy Eva Braunnal házasságot köt, és utána feleségével a halált választja. Chamberlain könyvében egyik saját korábbi bölcsességét fedezte fel:" alapjában véve, mozgalmam nem más, mint a német nép őserejéből kibontakozó megújulási folyamat." Chamberlain szerint a megújulás útját nem politikusok, hanem két költő, Schiller és Wagner mutatták meg a német népnek. Hitler Chamberlain könyvéből nem csak ihletet, hanem konkrét útmutatást is nyerhetett, pontosabban megerősítést, hogy jó úton jár. Neki is tervben volt a társadalmi nivellálás, minden nemesi kiváltság eltörlése; a gyarmatok megszerzése; és az általános néphadsereg megteremtése. Wagner gondolatai megfeleltek a Führerprinzipnek is: a vezér a népet fejezi ki, és valamiféle közmegegyezés alapján teljes hatalommal rendelkezik. Wagner Hitler számára több volt, mint zeneszerző. De Wagner csak zeneszerző, aki csak illusztrál. Mert: "teljességgel lehetetlen világnézetet mint tudományt zeneileg kifejezésre juttatni." Ez a Führer feladata, aki kiosztja a további feladatokat: "Minden egészséges viszont egyedül helyes és természetes. Minden helyes és természetes ezáltal szép. …A világ-ellenség, amellyel harcban állunk az igaznak a megsemmisítését éppen úgy a zászlajára tűzte, mint a szépnek a megsemmisítését…ne hagyjuk magunkat megtéveszteni…" Wagner zenéje lett a fajkultusz háttérzöreje, vagy inkább valamiféle pszichodrog. Hitler Wagner zenéjének szimbolikáját szereti, plakát-politikai jellegüket, talán nem is szereti Wagnert. (J.Roth).
Miskolczy Ambrus " A Führer olvas", Napvilág Kiadó, Budapest, 2000