Hitler antiszemitizmusa

Hitler a sörpuccsot követő fogsága idején (1924. április 1. és december 20.) kezdte el írni a Mein Kampfot. Ebben apját megvédte az antiszemitizmus vádjától, a zsidó megnevezés kulturális elmaradottságot jelentett. Állítása szerint gyerekként még nem vett tudomást a linzi zsidókról, azok nem különböztek a németektől. Bécsi korszakának kezdetén sem vette észre őket. Csak kis idő elteltével, a bécsi sajtónak köszönhetően tűntek fel neki a zsidók: hősiesnek nem mondható megjelenésük, szaguk, beszédük. "Közvetítőként" nem termelnek semmit, "marxistákként" hatalmukba kerítik a szakszervezeteket, és "szétrombolják a nemzetgazdaság alapjait", "kufárként" ellenőrzik és monopolizálják a tőzsdét, és "mázolóként" tönkre teszik a német kultúrát. Ráadásul vérükkel megfertőzik a német nőket. Hitler undorodott a zsidók látványától. Számára ők képviselték a csúnyaságot, az elfajulást, a koszt és a szifiliszt. " Ez volt a pestises járvány, szellemi járvány, rosszabb, mint a fekete halál annak idején, ami most a népet megfertőzte". Szabadulása után fejezte be a Mein Kampfot.

Hitler szemében a zsidók voltak Németország fő ellenségei. Az ellenük folytatott harcot "védelmi háborúnak" tartotta. A zsidóságot mindenért felelősségre akarta vonni. Nem tudta volna puszta kézzel tömegesen kiirtani a zsidókat, semmit nem tudott volna elérni a szerteágazó hatalmi gépezet emberei nélkül, akik minden megbízást végrehajtottak. Hitler nélkül azonban egyedül az ő zsidóellenes hadjáratuk is elképzelhetetlen lett volna. Hitler abszolút nélkülözhetetlen volt.

Hitler kancellári kinevezése után két hónappal, egy törvényjavaslat kapcsán avatkozott be első ízben a gépezetbe közvetlenül. A nácik meghirdették a zsidó üzletek bojkottját, és a zsidó bírákat szó szerint kiráncigálták a bíróságokról. Az illetékes minisztériumok előkészítettek egy törvényt a "hivatásos hivatalnokság visszaállításáról" és minden nem keresztény bíró és államügyész elbocsájtását fontolgatták. Hitler ekkor az összes zsidó hivatalnok elbocsájtását követelte. Hindenburg köztársasági elnök a hadirokkant zsidó bírák elleni eljárás miatt tiltakozott Hitlernél. Hitler megígérte neki, hogy velük kivételt tesz, és megkíméli a világháború veteránjait.

Ezt követően több törvényt is aláírt: minden zsidót kizártak az ügyészségről, és eltávolították a zsidó szabadalmi ügyvédeket és adótanácsadókat. A "hivatásos hivatalnokság visszaállításáról" szóló törvény leginkább az egyetemek és intézetek akadémikusait érintette. A magasan képzett zsidó fizikusok és kémikusok elvesztése nagy aggodalmat váltott ki a német tudományos körökben. Max Planck német fizikus 1933-ban beszélt erről Hitlerrel. Külön megemlítette a zsidószármazású Fritz Habert, aki szintetikus ammóniát állított elő. Ez lehetővé tette a Német Birodalomnak, hogy ne Chiléből kelljen a háborúhoz szükséges robbanószerek nitrátját importálni. E nélkül, érvelt Planck, Németország "már az elején elvesztette volna a háborút". Hitler válasza: " A zsidók ellen általában nincs kifogásom. De a zsidók mind kommunisták, és azok az ellenségeim." Amikor Planck erre azt válaszolta:"de hiszen a zsidók különfélék, vannak az emberiség számára értékesek és értéktelenek", Hitler azt mondta: " A zsidó az zsidó…Maguknak a zsidóknak lett volna a feladata, hogy határvonalat húzzanak a különböző fajtáik közt. Ezt nem tették meg, és ezért minden zsidóval szemben egyformán kell eljárnom." Planck ekkor rámutatott arra, hogy a zsidókról való lemondás a tudománynak öncsonkítás lenne és csak a külföldet szolgálná, de Hitler egy általános szófordulattal kibújt a válasz alól: neki "acélból vannak az idegei". Erősen a térdére csapott és dührohamot kapott.

1935 elejére a zsidók helyzete Németországban stabilizálódott, szinte háborítatlanul élhettek. Bár a zsidó hivatalnokok, tanárok, ügyvédek, művészek, alkotók és más diplomások elvesztették állásaikat, és a német konszernek lesben álltak, hogy átvehessék a zsidó cégeket, de a legtöbb magánzó és alkalmazott továbbra is megtarthatta állását. A zsidó kivándorlási hullám elapadt, a zsidók még németeknek számítottak. Hitler azonban röviddel a nürnbergi birodalmi pártnap előtt változtatni akart ezen. Elrendelte, hogy gyorsan elő kell készíteni egy törvényt a zsidók állampolgárságtól való megfosztásáról és egy másikat a zsidók és nemzsidók közötti házasság megtiltásáról. A zsidók állampolgárságtól való megfosztásáról szóló törvényt szimbolikus volt, mivel a zsidóknak továbbra is német útlevélre volt szükségük, hogy kivándorolhassanak. A vegyes házasságok törvényi tiltása ugyan nem volt érvényes formailag a már megkötött házasságokra, de mivel a szövegben a "zsidó" szó is előfordult, a belügyminiszternek pontosan definiálni kellett a jelentését. Ettől kezdve zsidónak számított az, akinek legalább két zsidó nagyszülője volt; félzsidók csak akkor estek szabályozás alá, ha a zsidó valláshoz kötődtek vagy zsidó házastársuk volt. Ez a kikötés korlátozóbb volt, mint a "nemárja" kategória, úgy hogy ennek következtében különösebb aggályok és fenntartások nélkül érezhetően keményebben lehetett a zsidók ellen fellépni.

1938. november 9.-10.- én zsidóellenes megmozdulások törtek ki országszerte. A pogrom színtiszta pártermék volt, Joseph Goebbels förtelmes akciója, azzal járt, hogy a zsidó üzletek ablakait betörték és a zsinagógákat felgyújtották. Ezt a masszív akciót csak azért lehetett az egyik pillanatról a másikra végrehajtani, mert a helyi pártvezetők lakóhelyükön összegyűlve emlékeztek meg a meghiúsult 1923-as puccsra. A fő ünnepségekre, ünnepi vacsorára Münchenben került sor, ahol Goebbels alkalmat talált arra, hogy zavartalanul beszéljen Hitlerrel, és így végül ő adott a pártnak zöld utat az akcióra. Az eseménynek komolya kül- és belföldi visszhangja volt. Hermann Göring, a hierarchiában Hitler után a második ember, keményen helyrerakta Goebbelst, amivel Hitlert is abba a kellemetlen helyzetbe hozta, hogy Göringnek is helyeseljen, de egyidejűleg Goebbelst is igazolja. A párt a gyújtogatásokkal a gyilkos zsidók elleni közutálatot akarta demonstrálni, de Hitler 1919-es első zsidóellenes pamfletjében éppen az ilyen akcióktól óvott. Hitler rendelte el azt is, hogy minden zsidó kereskedőcéget likvidáljanak, és a zsidó iparvállalatokat német tulajdonba kényszerítsék. Jóváhagyta azt is, hogy speciálisan a zsidók számára "vezeklésképpen" vagyonadót állapítsanak meg. Az adót nem a pártnak kell behajtania, ahogy Goebbels kívánta, hanem az államnak. Hitler szerette volna az újabb erőszakkitöréseket elkerülni, ezért ebben az időpontban még ellentmondott annak a javaslatnak, hogy a zsidókat csillaggal jelöljék meg. A zsidók tömeges emigrációra kényszerítése, az 1938-as és 1939-es években csak Németországra és a csatolt Ausztriára vonatkozhatott.

Raul Hilberg "Täter, Opfer, Zuschauer "Fischer Taschenbuch Verlag , Frankfurt am Main 2003