Hitler a szónok

Hitler szónoki teljesítményétől nem tagadhatjuk meg az elismerést. A náci párt 1925-ben, Bajorország területén hatezer nyilvános gyűlést tartott, Hitler naponta, néha naponta többször is szónokolt. Nevezetesek választás előtti agitációs repülőútjai. Az első ilyen repülőúton hét nap alatt huszonegy várost, a másodikon nyolc napon belül huszonöt várost keresett fel. A repülőtérről a gyűlésre, a gyűlésről a repülőtérre rohant, aztán rövid pihenő következett és folytatta tovább.

Beszédeinek számát nem sikerült megállapítani, szó szerinti szövegük sem maradt fenn. Gyakran előfordult, hogy a szónoki emelvényen félretolta az előre elkészített fogalmazványt, s rögtönzött beszédet mondott a tömeggyűlés hangulatának figyelembevételével.

A náci párt 1928-ban 809 541 szavazatot kapott, 1930-ban 6 406 397 szavazatot, 1932-ben már 13 745 781 szavazatot. A gazdasági válság, a munkanélküliség, a társadalmi viszonyok ziláltsága és főleg a problémák megoldására képtelen kormányzó polgári pártok tehetetlensége a nácik malmára hajtotta a vizet. Hitler gondoskodott róla, hogy hangját egész Németországban jól hallják.

Szuggesztíven, titokzatos erővel hatott az emberekre. Tekintete szúrós, a szeme kifejezéstelen, az ajkak szigorúságot sejtetnek. Nem kellemes az arca, amit a feltűnően hátracsapott homlok elcsúfít. Egyetlen, állandósult arcvonása a keménység, amely vészjóslóan fenyeget mindenkit. "A tömeg olyan, mint a nő: jobban szereti azt, aki uralkodik fölötte, mint aki könyörög a kegyelemért."

Hitler gyors léptekkel, egyedül, magába mélyedten haladt át a sokaságon a szónoki emelvényhez, nem nézett se balra, se jobbra. A tömeg ujjongását mintha nem is hallotta volna, csak ment elhalványult arccal, mint aki fölkészül a médium szerepére. Lassan, halk tenor hangon kezdte. A szónoklat hangneme, a szónok hanghordozása, kifejezésmódja és beszédének bizonyos fokig elmélkedő, közvetlen jellege az elmélyült komolyság és felelősségtudat benyomását keltette. Olyankor megszállta szellem. Indításával az őszinteség látszatát keltette, így annál vérlázítóbban hatottak a későbbre időzített drámai kitörések, és haragvó felkiáltások, amelyek ütemesen pattogtatott akkorddá erősödtek, és az iram fokozása közben, amikor már lehetetlen fölfogni a mondatok tartalmát és értelmét, főleg a hangsúlyokat érzékelheti a fül, szokatlanul erős felindultságot, és robbanásig feszült érzelmeket árultak el. Ezt a hangnemet rendszerint akkor vette elő, amikor ellenfeleit támadta. Arra törekedett, hogy kiszemeljen valakit, aki ellen rohamot intézhet, s beszédeihez ebből a tárgykörből bőven merített. Így akarta elhitetni a tömeggel, hogy erősebb ellenfelénél.

Beszédei nagyon hasonlítanak egymásra, nem tartalmukkal, inkább stílusukkal, felépítésükkel, drámai és érzelmi alapokra támaszkodó szerkezetükkel. A hatásfokozás gépezete igen egyszerű: gyorsan váltakozik az őszinte komolyság és az őszinte szenvedélyesség, amely sokszor hisztériába torkollik. Beleéli magát ebbe az állapotba, nem játssza. Megnyilatkozik mély meggyőződése, így aztán a hazugság is igazságként áramlik a hallgatóság felé. A tömeggyűlések légköre megoldja a nyelvét, áthatja ihlettel, ötleteket és páratlan lelkesültséget vált ki belőle, hozzásegíti a találó rögtönzésekhez. Nem lehetetlen, hogy az ujjongó tömeg láttán az elmaradt szerelmek intim kalandjainak láza hevítette, ilyenkor hatották át azok a szenvedélyes érzések, amelyeket a sors megtagadott tőle. Nagy szónoki teljesítmények után elfogta a búskomor egykedvűség, elhagyta a démoni erő. Ilyenkor már nem volt vezér, egyszerűen csak Hitler, Adolf. A szónoklás lényének szerves tartozéka volt, izgatószer és ihlet, az önbizalom forrása, amelyre egyéniségét alapozta.

Dusan Hamsik "A középszerűség géniusza", Kozmosz könyvek 1968