Hazugság nélkül élni

Már a végét járjuk. Legyűr a teljes szellemi nyomor, enyészet mar belénk, porladunk mi is. És csak vigyorgunk tovább gyáván. Reménytelenül elvesztettük emberformánkat. A betevő falatért feláldozzuk lelkünket, minden elvünket, őseink minden igyekezetét, utódaink minden esélyét, csak tépett irhánk maradékát mentsük. Hol van belőlünk a tartás, a dac, a civil kurázsi? Jöhet atomhalál, újabb világégés, csak a nyájtól ne kelljen elszakadni, csak egyedül ne kelljen cselekedni. A kényelmes élet számít, mit számítunk mi? Kitörni úgyse tudunk innen. Dehogynem! Mindenre képesek lehetünk! Csak magunknak hazudunk, hogy lelkünket megnyugtassuk. Várjuk tétlenül, majd csak történik magától valami?

Ha mindennap, mindnyájan éltetjük, magától nem szabadulunk meg tőle, ha nem írtjuk ki legkényesebb pontját. A hazugságot. Az erőszak magabiztosságtól hevülten, nyílt sisakkal támad, de közben hamar kitikkad és a Hazugságot hívja szövetségesül. Az erőszak csak hazugsággal leplezheti magát, a hazugság meg csak erőszakra támaszkodhat. Az erőszak nem minden nap tör ránk, a hazugság alázatát követeli tőlünk, hogy naponta részt vegyünk a hazugságban, máris hűséges alattvalók vagyunk.

És épp ez a szabadulásunk kulcsa, az hogy nem veszünk részt a hazugságban. Borítson bár mindent a hazugság, de ne rajtam keresztül! Amikor az emberek visszahőkölnek a hazugságtól, a létalapja is megszűnik. A hazugság, miként a ragály, csak emberek által terjed. Ha nem vagyunk érettek arra, hogy fennhangon hirdessük az igazságot, akkor legalább azt ne mondjuk, amit nem gondolunk. Ez a mi utunk, eredendő gyávaságunk béklyójában a legegyszerűbb. Ne támogassuk a hazugságot, ha így teszünk, meglepődünk, milyen gyorsan omlik össze a hazugság. Mindenkinek választania kell: a hazugságot szolgálja-e, vagy becsületes emberként kezdjen mindent újra, méltóvá válva gyerekei és kortársai tiszteletére.

Ettől a naptól kezdve:

Ø nem ír le, nem ír alá egyetlen olyan szót sem, amely véleménye szerint eltorzítaná az igazságot;

Ø se magánybeszélgetésben, sem nyilvánosság előtt nem mond ilyent sem magától, sem betanulva, sem agitátorként;

Ø a művészeti alkotásaiban sem közvetít egyetlen felismert hazug gondolatot;

Ø nem idéz sem szóban, sem írásban egyetlen olyan iránymutató mondatot sem, csak azért, hogy valakinek kedvét lelje, hogy bebiztosítsa magát, hogy sikeres legyen, ha nem osztja teljes mértékben az idézett gondolatot;

Ø nem hagyja, hogy akarata ellenére kivezényeljék nagygyűlésre;

Ø nem hagyja, hogy olyan gyűlésre tereljék be, ahol torz vita várható;

Ø azonnal elhagyja a gyűlést, előadást, mozit, amint hazugságot, ideológiai propagandát hall;

Ø nem fizet elő olyan újságra, vagy folyóiratra, melyekben az információkat eltorzítják, az elsődleges tényeket elhallgatják.

Választani kell, nincs kibúvó senkinek, aki becsületes akar lenni. Vagy igazság, vagy hazugság, vagy szellemi függetlenség, vagy szellemi szolgaság. Akinek pedig nincs bátorsága még saját lelke védelmére se, az ne kérkedjen haladó nézeteivel. Mondja ki kereken: gyáva féreg vagyok, csak az érdekel, hogy ne fázzak, és ne éhezzek. Aki rest, még az ellenállás e legmérsékeltebb útját is nehéznek fogja találni. Pedig ez könnyebb az önégetésnél, sőt az éhségsztrájknál is. Nem könnyű a testnek, de a lélek számára az egyetlen lehetséges döntés. Csatlakozni kell azokhoz, akik már erre az útra léptek. Annál könnyebb lesz, minél szorosabban összekapaszkodva indulunk el. Ha sok ezren leszünk, senkinek nem lesz bátorsága, ha sok tízezren, akkor rá sem ismerünk az országunkra. (1974)

Alekszandr Szolzsenyicin "Orosznak lenni-vagy nem lenni?" Európa kiadó, Budapest, 2013