Gogol : A köpönyeg
Nyikolaj Vasziljevics Gogol a gimnázium befejezését követően Pétervárra költözött azzal a céllal, hogy állami szolgálatba lépjen. Magas állami hivatal helyett azonban kishivatalnokként szolgált. Az itt átélt élményeket írja meg a "Pétervári elbeszélések" című kötetében. Ezekben az írásokban kisemberekről, a születő burzsoáziáról, és a nagyvárosi hétköznapokról olvashatunk. Az újdonság az volt, hogy a kisember tragédiáját kezelte legfontosabb témaként.
"A köpönyeg" című elbeszélésének is ez az alapja. A művet Gogol 1839-41-ben írta. Iróniával ábrázolja főhősén keresztül a kisember lelki korlátoltságát, becsületes küzdelmeit, és mindennapos félelmeit.
Basmacskin élete abból állt, hogy egész nap gépiesen iratokat másoljon, lelki világára jellemző az, hogy még kedveli is ezt a feladatot. Ebben a bürokratikusan működő államszervezetben nem szükséges, de nem is érdemes gondolkodni. A hivatalnokok hozzászoktak ahhoz, hogy nincs saját véleményük, ötletük, gondolatuk, mindent az elöljáróik parancsai szerint tesznek.
A főhős egyhangú élete akkor változik meg gyökeresen, amikor köpönyeget kell vennie. Azonnal minden máris jobb lett anélkül, hogy megtalálta volna az igazi kiutat kilátástalan életéből. Először talált magának egy olyan célt, ami kiemeli őt kételyeiből, határozatlanságából, félelmeiből. Tragikus, hogy ezeknek a kisembereknek a céljai többnyire megvalósulatlanok maradnak.
Hősünk átlényegülve kezd neki a megvalósításnak. Nem a köpönyeg megvétele az igazán fontos, hanem az az igazi kihívás, hogy egyedül oldhat meg valamilyen feladatot. Amikor a hosszú, nehéz napok után felvette a köpönyeget, úgy érezte újjászületett. Az új öltözet teljes értékű emberré tette, munkatársai is "felfedezték" őt.
Amikor pedig elveszti boldogságának egyetlen tárgyát, úgy érzi minden elveszett. Rosszabb állapotba került, mint a vásárlás előtt volt, mert már megismert egy új, szebb világot, és nem akar a régihez visszatérni. Tragédiája abban állt, hogy öröme csak átmeneti volt, nem talált a boldogabb élet felé vezető útra.
Az író érezhető együttérzéssel mutatja be Basmacskin alakját, halála után olyanná válhatott, amilyen az életében akart lenni. Gogol azt is láttatja, hogy nem az egyes ember életének problémája vár itt megoldásra, hanem az a rendszer nem igazságos, amelyben megszületnek ezek a védtelen, szerencsétlen emberek.