Eszter

Júdea zsidó lakosságát Jeruzsálem elpusztítása után Babilonba deportálták. A három deportálási hullámot (Kr. e. 598-ban, 586-ban, 582-ben) a "babiloni fogság" évtizedei követték. Jeruzsálemi katasztrófája, és a nép elhurcolása Izrael hitének alapjait kérdőjelezték meg. Elveszett az atyáknak ígért föld, és Jeruzsálem is a templommal együtt. Az összes vallási hagyomány megsemmisült, a társadalmi struktúra összeomlott, Júdea káoszba jutott.

A deportáltak Babilonban együtt maradhattak, ezért nem asszimilálódtak, mint az asszír fogság idején. Valószínűleg az ország belső területén hozták létre zárt településeiket (Tel-Abib, Tel-Melach, Tel-Harsa). A félszabadok közé tartoztak, szabadon élhettek családjaikkal, de munkaerejüket az állam rendelkezésére kellett bocsátaniuk. A vének vezetése alatt még önkormányzattal is rendelkeztek. Új környezetükben új vallási intézmények születtek, az áldozatbemutatási gyakorlat helyettesítésére megjelent a szóbeli istentisztelet a zsinagógákban. A pogányoktól való elkülönülés miatt a szombat megünneplése, és a körülmetélés ekkor nyerte el jelentőségét.

Eszter története Xerxesz (Ahasvérus) perzsa király (Kr.e. 485-465) idejére esik. A történet színhelye Súsa, Perzsia fővárosa. Az események Xerxész király uralkodásának harmadik és tizenegyedik éve között történtek. Isten neve ugyan nincs megemlítve Eszter könyvében, de az egész történetben az isteni beavatkozás nyomait láthatjuk.

Xerxész hat hónapra magához rendelte birodalmának helytartóit, főtisztviselőit. A történet csúcspontja a hét napos ünnepség során rendezett lakomák voltak. A király magához kérette feleségét Vasti királynőt, aki megtagadta a parancsot, erre a király a bölcsek tanácsára elmozdította őt tisztségéből. A királynak új királyné után kellett néznie, elhozatta az egész birodalomból a szép termetű szűz lányokat.

A lányok közt volt Eszter is, egy árva zsidó lány, akit nagybátyja nevelt. Az előtte elvonuló lányok közül a király az istenfélő Esztert választotta, ő lett a királynő. A lány ekkor még titkolta származását.

A nagybácsi, a zsidó Márdokeus (Mordokoj) leleplezett egy király ellen készülő gyilkos merényletet, ezzel megmentette a király életét. Viszont nem volt hajlandó Hámán, az udvar egyik befolyásos embere előtt leborulni. Hámán ezt úgy akarta megbosszulni, hogy Márdokeust kivégeztetné, és egész népét kiirtaná. Megvádolta a zsidókat, hogy veszélyt jelentenek a birodalomra nézve, és azt állította, hogy vagyonuk elkobzásával a kincstár is jól járna. A király hitt neki, és kihirdették, hogy minden zsidóra halál vár. Már a kivégzés napját is kijelölték. A zsidók riadalmukban böjtölni, és gyászolni kezdtek.

Márdokeus ekkor figyelmeztette Esztert: Isten azért juttatta hatalomra, hogy segítsen népén. Eszter pedig életét kockáztatva megtette ezt. A királyt álmatlanság gyötörte, a krónikákat olvasva látta, hogy Márdokeus nem kapott semmi jutalmat életének a megmentéséért. Ekkor jelent meg a királynál Hámán, aki pedig éppen Márdokeus kivégzését kérte tőle, annak tiszteletlen magatartása miatt.

Eszter ekkor a király előtt leleplezte azt a tervet, ami népét és ezzel őt magát is el akarta veszejteni. Ezzel a fellépéssel megmentette népét a pusztulástól.

A király megtudta, hogy Hámán áll a terv mögött, és kivégeztette. Visszavonta a zsidók lemészárlására kiadott parancsot, Márdokeus pedig befolyásos ember lett az udvarban.

A zsidók egy ünnepnapot szenteltek ennek a napnak az emlékére (Adár hó 13.). Púrim lett az ünnep neve, mivel Hámán sorsvetéssel (sors=púrim) határozta meg a tervezett mészárlás napját.

A zsidó nép hazatérését perzsa győzelem tette lehetővé, 539-ben harc nélkül elfoglalták Babilont. Kürosz király Isten eszközeként hazaengedte a fogságból a zsidókat.

A nép, és a királyok hűtlenek voltak a Jahvéval kötött szövetséghez, a fogság ezért jogos büntetés volt. A visszatérés akkor lehetséges, ha a nép megtér Jahve törvényeihez. Jeremiás próféta új szövetségről írt, ez lett a Jahvéval kialakított bensőséges viszony kezdete.

Sebastian Bock " A bibliai Izrael története", Jel kiadó, Budapest, 2002

Samuel J.Schultz "Üzen az Ószövetség", Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 1998