Elméletek Izrael keletkezéséről

Az Izrael név legrégebbi tanúsága az ún. "Merneptah győzelmi énekében" jelenik meg (Egyiptom, Théba, Kr. e. 1219). Eszerint Izrael nem ország, nem város, hanem egy nép. A Biblia Izraelről festett képe egyáltalán nem egységes. A Teremtés könyvének pátriárkai elbeszéléseiből egy család hosszú vándorlása bontakozik ki. Józsué könyvében ez a családi dimenzió megszűnik: e szerint az izraeliták bevándorlása népvándorlás formájában következik be. A Bírák könyve szerint a honfoglalás egy- egy nemzetiségi csoport letelepedésével valósult meg. A Papi irat nem tud háborús földfoglalásról, a Krónikák könyve szerint pedig Izrael a bennszülött kánaánita lakossághoz tartozott, tehát sohasem kellett bevándorolnia. Honnan ered akkor Izrael? Ma a történészek négy modellt tartanak valószínűnek Izrael keletkezésével kapcsolatban:

• Hódítás modell

E szerint az izraeliták a Kr. e. 13. században háborús hódítással vették birtokba Palesztinát. Józsué könyvére hivatkoznak (fontos kánaánita városok meghódítása és elpusztítása), valamint a városok pusztulását igazoló régészeti kutatásokra. De ezeket a bibliai szövegeket túl gyorsan hozták kapcsolatba a régészeti feltárások eredményeivel, melyeket ma már másképpen értelmeznek. Ezért ma ennek a modellnek alig akad képviselője a tudományos vitákban.

• Békés beszivárgás modell

E szerint a juh- és kecsketenyésztő nomád csoportok az évszakonkénti legelőváltás következtében kapcsolatba kerültek a kultúrterület lakosságával. Kedvet kaptak a földműveléshez, és letelepedtek a lakatlan hegyvidékeken. Ezt a békés korszakot követte az országépítés stádiuma: a törzsek településeiket körbekerítették, és kezdték kiterjeszteni. Ez a modell a bibliai szövegek hagyománytörténeti elemzésén és Palesztina településtörténetének kutatásán alapszik. A modell máig uralja a német nyelvterületet, de az új felfedezéseket tekintve, mint egyedül érvényes modell, túlhaladottnak mondható.

• Forradalom modell

A vaskorszak kezdetén a földműves népesség beáramlott a síkságról a közép-palesztinai hegyvidékre, ahol falvakban laktak, falukultúrában éltek. Az egyik magyarázat szerint parasztfelkelés vezetett Izrael létrejöttéhez. A másik szerint a társadalom peremén élők csoportjai, elnyomott néprétegek fellázadtak, és kitörtek a kánaánita városállamok rendszeréből. Alávetett parasztokról, zsoldosokról, banditákról, kisállattenyésztőkről, parasztokról, pásztorokról, kézművesekről, munkanélküli papokról lehet szó. Él istenség közös kultusza alapján Izraelnek nevezte magát. Ide csatlakoztak az Egyiptomból menekülő csoportok, akik Jahve tiszteletét hozták magukkal.

• Fejlődés modell

Ez a modell is társadalmi fejlődéssel magyarázza Izrael létrejöttét. A nemzetközi kereskedelem összeomlása miatt lehanyatlottak a városi kultúrák. A korábban szolgaságban tartott parasztok és bérlők a síkságokról békésen a gyéren lakott hegyvidékre települtek, és ott új agrárközösséget hoztak lére. Vallási folyamatok mindebben nem játszottak szerepet, a Jahve hit sajátosságai a kánaánita vallásból származnak.

A legelfogadhatóbbnak e két utóbbi modell összekapcsolása látszik. Egy tisztán evolúciós modell nem veszi tekintetbe a Jahve-hit szerepét az Izrael-tudat kialakulásában, a parasztfelkelés-modell egyoldalúan katonai szemléletű. Az igazság valahol középen van. A folyamat egészére nézve meghatározó a kialakult új hitbéli tudatvilág, amely a kánaánita isteneket, mint egy feudálisan berendezkedett társadalom jelképeit megtagadta, és Jahve Isten nevében szabad emberek egyenjogú társadalmát célozta meg.

Sebastian Bock "A bibliai Izrael története", Jel kiadó, Budapest, 2002