Életmód az újkori Európában

A luxus és fényűzés iránti hajlam nem csak a városi paloták, és a vidéki kúriák építésében nyilvánult meg, hanem az európai felső réteg életstílusát is megváltoztatta. Az utcákon drága hintók jelentek meg. A házak belső berendezése finomodott, a selyemtapéták, a kárpitok, a szőnyegek sokasága, a gazdagon megmunkált bútorok, az ezüst evőeszközök és edények, mind a megváltozott élet mutatói.

Az új igényeket kiszolgáló luxusipar hamar felvirágzott. A selyemgyártás, ami eddig csak néhány itáliai városra korlátozódott, elterjedt Németország, Hollandia, és Anglia városaiban, de mindenekelőtt Franciaországban. Lyonban a 17. század végén már mintegy 8 ezer szövőszék működött. A francia selyem a legkeresettebb kelmék közé tartozott, és Európa többi országa a francia öltözködési szokásokat igyekezett utánozni. A kiváló minőségű, finomdíszítésű ólommázas agyagedényeket Delftben gyártották. A harmincéves háború után Augsburg és Nürnberg lett az arany- és ezüstművesség központja. A 17. század fordulóján újjáéledt az amszterdami kárpitkészítés, Velencében pedig a hanyatló gazdaságnak új erőt adott a finoman faragott berakásos bútorok készítése. Néhány iparcikk iránt ugrásszerűen megnőtt a kereslet. Ilyen volt például az üveg. Az 1600-as évek közepén az ablakokban az addig használt viaszosvászon, vagy papír helyett megjelent a hőszigetelő üvegtábla. A jobb fűtést a cserépkályha elterjedése biztosította.

Ebben a században kezdik használni az ágyneműt, és az asztalterítéket is. A fogyasztói igények növekedése leginkább a ruházkodásban mérhető le. A kevésbé tehetősök ruhatárában is megjelentek a selyemruhák, a színük és a mintázatuk sokfélesége miatt. Még a rosszabb minőségi selymet is előnybe részesítették a tartós gyapjúszövetek helyett. A ruhafitogtatás, és a pompa iránti igény kielégítését megkönnyítette a textíliák viszonylagos olcsósága, és a kínálat növekedése, ami egy szélesebb vevőkör számára tette elérhetővé az árukat. A jobb technika (selyemmalom, mintás anyagot készítő szövőszék) bevezetése elősegítette a selyemgyártás fejlődését, és a termelés növekedését. A gyapjútermékek differenciálódtak, hogy állják a selyem által diktált versenyt. A fésűs gyapjú anyagok sokfélesége (flanel, serge, fátyolkendők) hatalmas sikert aratott a vásárlók körében. Ezeknek a gyártása a 15. században kezdődött Németalföldön. A 16. század ötvenes éveiben Lille városáé, és Hondschooteé a vezető szerep. A század végére ez a két központ lehanyatlott, Liege, Amiens, Leyden környéke, Württemberg és Kelet-Anglia vette át szerepüket. A következő században újra fellendül Spanyol-Németalföld textilipara, de vezető szerepét már nem vette vissza. A konkurensei Kelet-Anglia és Hollandia voltak. A fésűs gyapjú anyagok sikerét sokféleségükben, és olcsóságukban kell keresni, ezzel sikerült háttérbe szorítani a hétköznapi, szerényebb igényeket kielégítő posztót.

A szerényebb pénzű vásárlók számára is elérhető javak köre a nyomtatott könyvvel, és az órával tovább bővült. A könyvnyomtatás a 15. század közepén indult a Rajna-vidéken, és hamarosan egész Európában elterjedt. A század végéig 236 helyen kb. 35 ezer kiadvány jelent meg, mintegy 15 millió példányban. A következő században egyedül Párizs és Lyon nyomdáiból 40 ezer kiadvány került ki. A század legjelentősebb nyomdai központjai mégis Antwerpen és Velence voltak. A 17. században aztán újabb központok tűntek fel a könyvkiadásban: Amszterdam, Leyden, London. A frankfurti könyvvásár messze földről vonzotta a könyvkereskedőket. A nyomtatott könyv gyors elterjedésének oka az volt, hogy ugrásszerűen megnőtt az írni-olvasni tudók száma. Már nem csak az értelmiségnek és a gazdagoknak volt igénye az olvasásra, hanem a kézműveseknek is. A könyvnyomtatás ilyen mértékű elterjedésének legfőbb ösztönzője a reformáció volt. A vallási megújulásra vágyó emberek mohón vásárolták a nemzeti nyelven kiadott Bibliát. A vallásos irodalom mellett, kisebb mértékben, a világi irodalom is jelentős volt. A nyomdászat első évszázada a vándornyomdászok kora volt. Ezek a magányos iparosok városról városra vándorolva kerestek pártfogót, és érdeklődő vevőkört. Egyszemélyben voltak betűszedők, nyomdászok, kiadók, és könyvkereskedők. A nagy nyomdai műhelyek megszületésével már elvált egymástól a betűöntő, a nyomdász, és a korrektor feladata, és önálló foglalkozássá váltak. A könyveket külön erre specializálódott könyvkereskedő értékesítette, kezdetben vásárokon.

Megjelent a lakásokban egy furcsa szerkezet, az óra. A mechanikus időmérőknek hosszú a története. A gátkerékkel és súlyokkal működő órák eredete a 13. századra nyúlik vissza. A 14.-15. század óráit forma- és mintabeli sokféleség, szerkezeti bonyolultság jellemezte. Már nem csak az időt, hanem a hónapokat, az évszakokat, a bolygók és csillagok mozgását is mutatták. Ezek a nagyméretű órák drágák voltak, csak gazdag városok és templomok tudták megvásárolni. Az első nagy technikai áttörés a 15. században történt. A spirálrugó, mint mozgatóerő feltalálása lehetővé tette a lekicsinyítést, a hordozható órák gyártását, és a forma tökéletesítését. Mindez a 16.-17. században az óra általános elterjedését eredményezte. 1680 körül Genf óragyártása 5000 darab körül volt, amit nagy vetélytársa, London valószínűleg felülmúlt. Az óraipar fejlődését mutatják a gyártásban bekövetkezett változások. Megjelentek az óraiparban foglalkoztatott szakmunkások, és az órakereskedők is.

Domenico Sella " Die gewerbliche Produktion in Europa 1500-1700, in Europäische Wirtschaftsgeschichte 16.-17. Jh., Stuttgart-New York, 1979, ford. Surján Zsófia