Életmód a 13. században

 I. Edward uralkodása idején megerősödött a királyi hatalom. Az építészetben a masszív normann stílus helyett a könnyedebb angol stílus terjedt el (Westminster Abbey). de épültek a két stílus közötti átmenetet mutató épületek is (a cisztercita épületek Yorkshire-ban).

Nőttek a városok, fallal vették őket körül, és a kereskedelem központjai lettek. Itt telepedtek le a kereskedők és az iparosok is. Élelmiszert a városon kívüli mezőgazdasági területek biztosították számukra. A város élén a tanács állt, vezetője a polgármester volt. Virágzott a városok közötti kereskedelem, bevezették a vámokat is. Az iparosok és a kereskedők szervezeteket hoztak létre érdekeik védelmére, megszülettek a céhek.

Fejlődött a várépítés is, alaprajzuk megváltozott. A falak sarkain védőbástyák álltak, a lakóhelyiségek a fal mellé épültek. A váraknak egy főbejárata és több mellékbejárata volt. Az élet központja továbbra is a hall maradt, a konyha külön épületben volt. A leggazdagabbak már használták az üveget, a falakat festményekkel díszítették. A fal mellett kőből készült nyitott kandalló állt, a bútorzat súlyos karosszékekből, padokból, hosszú asztalból állt. Az éppen nem használt ruhaneműt egy falra erősített rúdra akasztották. Az ablakmélyedésekben ülőhelyeket alakítottak ki, és kezdett elterjedni a szőnyeg használata.

A vidéki élet is fellendült, fokozatos fejlődés figyelhető meg. A földesúr pénzben kezdte szedni a járadékot a parasztoktól, az egyre jobban elterjedő luxuscikkek megvásárlásához pénzre volt szüksége. Nőtt a juhfarmok száma, ezek fenntartásához kevesebb emberre volt szükség, mint a szántó műveléséhez, így a földesúr gyakran szabadította fel feleslegessé vált parasztjait. Az így kialakuló szabad munkaerőt bérmunkásként alkalmazták az iparosodó városokban. Még mindig megmaradt azonban a földesúr saját kezelésű birtokának a jelentősége, ahol önellátó gazdálkodást folytattak, és csak azokat az iparcikkeket vásárolták meg, amit maguk nem tudtak előállítani (szőrme, selyem, fűszerek). A kereskedelem fejlődése szükségessé tette az úthálózat kiterjesztését. Gyakran a régi római utakat újították fel. Ezek sokszor sűrű erdőkön keresztül vezettek, így nem voltak védve a rablóktól. Ezért a földesúri családok sem látogatták egymást gyakran, inkább saját otthonukban szórakoztak. A nők főleg kézimunkáztak, a férfiak fegyvereik javítgatásával, tisztításával töltötték az időt. Kedvelt szórakozás volt a közös éneklés, a sakk, a dámajáték. Szívesen látták a vándorkomédiásokat is. Szerették a labdajátékokat, a táncot, és a fegyverhasználat gyakorlására szolgáló lovagi tornákat.

Marjorie and C.H. B. Quennel "A History of Everyday Things in England", ford. Kiss Ágnes